Daróczi Dávid esete: addig húzni a bőrt, ameddig csak lehet
Hetek óta szinte kivétel nélkül minden nap címlapon szerepel Daróczi Dávid, a közelmúltban öngyilkosságot elkövetett volt kormányszóvivő. A halálával kapcsolatos találgatások és mendemondák tárháza kimeríthetetlennek tűnik, az olvasók pedig a jelek szerint nagyon is kíváncsiak minden egyes újdonságként tálalt részletre. Lapunk médiapszichológust kérdezett a jelenségről: arról, miért ilyen népszerű téma az öngyilkosság és a halál.
A halálhírek és öngyilkosságok esetében két dolog esik egybe az olvasónál: az egyik a szenzáció, a másik pedig a közismert emberek, közszereplők magánélete iránti kíváncsiság, mondta lapunknak Kósa Éva médiapszichológus, egyetemi tanár. Az ilyen esetek többségében ugyanaz játszódik le az olvasóban, a tévénézőben, mint például egy horror, vagy thriller film nézése közben. „Azt ugyan egyáltalán nem szeretnénk, ha velünk is megtörténne egy-egy szörnyűség, de a borzongást át akarjuk élni”, fogalmazott a szakember az
ATV hírportáljának. Az ilyen hírek olvasása speciális élményt nyújt: át lehet élni a borzasztót, a rettenetest – kívülállóként, otthon a fotelben, biztonságban. A szakember szerint ez a kettőség adja meg az ilyen jellegű hírek ízét. „A rémségekkel, borzalmakkal való kacérkodás egyfajta izgalomkeresés kielégítése. Nem kell kalandokba bocsátkoznom, ahhoz, hogy izgalmakat éljek át.”Kukkolni szeretők
Kósa Éva úgy véli, a híres emberek magánélete mindig érdekes, a nem közszereplők szemében mindig izgalmas az, hogy ha valaki népszerű, és ettől az illető magánélete is különlegessé válik. Kíváncsiak vagyunk rá, hogyan főz, milyen a lakása, mit szeret, milyen viszonyban van más közszereplőkkel, stb. „A kukkolás mozgatja ezt a fajta médiatartalmat, mert erre mindig vevők vagyunk.”
Arra a kérdésre, hogy egy baleset vagy egy öngyilkosság érdekli inkább az embereket, Kósa Éva azt mondta, a balesethez képest további találgatásra ad okot, ha valaki öngyilkos lesz. Ez a plusz dolog pedig annak boncolgatása, hogy vajon miért tette. „Érdekes, hogy az öngyilkosságokról, az okokról nem csak magukban gondolkodnak az emberek, hanem azonnal társalgási témává, közbeszéddé lesznek. Ezzel szemben egy baleset esetén a folyamat megáll azon a szinten, hogy az emberek szörnyülködnek a történteken”.
Minden bőrt lehúz
Mivel a média napirend kijelölő hatású, ezért hosszabb vagy rövidebb időre szóló közbeszédet generál. Daróczi Dávid esetében a szakember azon a véleményen van, a média addig húzza a témáról a bőrt, ameddig csak lehet. Egy idő után azonban az olvasók részéről érkező visszacsatolás jelzi majd, hogy csökken az érdeklődés.
„A média meg fogja próbálni nagyon sokáig címlapon tartani, mert érdeklődést generáló hír. Akkor fog lekerülni, ha lesz nagyobb szenzáció, vagy ha kifullad a téma, mert már nem lehet újat belerakni. Ekkor jönnek majd a megalapozatlan spekulációk”, véli a médiapszichológus, aki szerint az lenne kívánatos, ha egy-egy ilyen eset valódi társadalmi érdeklődést generálna, és a romák felemelkedéséről vagy az öngyilkosság előjeleiről és megelőzéséről szólna a közbeszéd.
A Daróczi öngyilkosságát kísérő nagyfokú érdeklődést persze az is magyarázhatja, hogy az emberek úgy érzik, a valós okokat még nem hozta nyilvánosságra a sajtó, ezért tényleg számíthatnak újdonságra.
Ilyen újdonság például a Bors információja, miszerint halála előtt Daróczi nem Liptai Claudiától búcsúzott, hanem egy Hubert nevű „baráttól”: neki küldött 4 SMS-t, mielőtt megfojtotta magát.
