Csütörtököt mondhat Orbánék csodafegyvere
Egyre nagyobb nehézségeket okoz a magyar gazdaságnak a munkaerőhiány. Több ágazatban már nem találnak munkaerőt, a béremelések terén tűzoltás folyik. A megvizsgálta, hogy milyen eszközök lehetnek a kormány kezében, és megoldás lehet-e az, ha csökkentenék a munkáltatók terheit.
A mai magyar gazdaság egyik fő problémája, hogy tartósan alacsony a bérszint. Emiatt megnövekedett az elvándorlás. A munkaerőhiány okozta válság kezelésére három eszköze van a kormánynak: külföldről munkaerő „importálása”, a vállalkozói járulékok csökkentése (olcsóbb foglalkoztatás), a munkavállalók bérének általános növelése (minimálbér emelése, SZJA csökkentése) – áll az elemzésben.
Jönnek az ukránok?
A külföldi munkaerő „beengedése” politikai okokból vállalhatatlan a kormány számára. Még akkor is, ha nem Európán kívülről – azaz nem a menekültválság miatt más kontinensről – érkezőkből válogatnának munkaerőt, hanem a környező országokból.
Ezen országok közül elsősorban Ukrajna jöhet számításba. Az ukrán–magyar kettős állampolgársággal rendelkezők számára nem kell külön munkavállalási engedély sem. A kormány tehát az ukránoknak a magyar munkaerőpiacra történő beengedése során nem érvelhet azzal, hogy a határon túl élő magyarokkal oldaná meg a hazai munkaerőhiányt. Ez a megfontolás késztethette a kormányt arra, hogy kihátrált a nemzetgazdasági miniszter korábbi kijelentéséből, amely szerint külföldi munkaerővel kell kezelni a munkaerőhiány okozta problémákat.
A külföldi munkaerő beengedése pedig nemcsak politikai okokból védhetetlen, hanem amiatt is, hogy a bérszínvonalat az alacsony kereseti sávban még inkább visszafogná.
Járulékcsökkentés: mennyivel lehet több a nettó?
A második megoldási lehetőség – amely mellett láthatólag letette a garast a kormány –, ha csökkentik a munkavállalók után a foglalkoztató által fizetendő járulékokat. Ezzel a vállalkozásoknál többletforrás szabadul fel, amely révén növelhetik a béreket.
A Policy Agenda szerint ezzel az eszközzel két probléma is van. Egyrészt nem jelent általános béremelést, hiszen nem a munkavállalók nettó keresetét növeli meg automatikusan, hanem csupán elvi lehetőséget teremt a munkáltatónak a bér emelésére.
Ennek hatására a nehéz helyzetben lévő ágazatokban persze kezelni lehet a munkaerőhiányt és a bérfeszültséget, de ezzel együtt a munkaerő más területekről át fog vándorolni ide. Így például nem a kereskedelemben lesz érintett munkaerőhiány, hanem más olyan ágazatokban (akár az egészségügyben is), ahol a bérek emelkedése nem következik be.
A másik probléma, hogy a járulékcsökkentésből megmaradó összeg, még ha teljes mértékben bérek emelésére is fordítja a munkáltató, nem teljes egészében jelenik meg a munkavállaló bérében. Amennyiben az átlagbérrel számolunk, akkor a munkáltató által fizetett szociális hozzájárulási adó 27 százalékról 20 százalékra történő csökkentése körülbelül tizennyolcezer forint megtakarítást jelentene a munkáltatónak. Amennyiben ezt béremelésként odaadják a munkavállalónak, azok ebből csak tízezer forintot fognak megkapni, míg nyolcezer munkaadói és munkavállalói adójárulékként az államkasszába kerül. Ez pedig csupán 6 százalék alatti nettó emelést jelentene.
Általános béremelés
A harmadik út, de ezt a kormány nem vetette fel, hogy általános béremelést próbálnak elindítani. Azaz nemcsak a piacra bíznák a munkaerőhiány miatti válság kezelését, hanem minden területen megpróbálnának a bérnövekedésre nyomást gyakorolni.
A kormány három területen tud beavatkozni a folyamatokba. Egyrészt a közel kétszázezer közfoglalkoztatott esetében, ahol a bérük nem éri el a minimálbér összegét sem. Másrészt a minimálbér és a garantált bérminimum meghatározásával, mivel ott jogszabályban tudja meghatározni annak mértékét. Harmadsorban pedig a közszféra és az állami vállalatok dolgozóinak bérszínvonal-alakításával.
A Policy Agenda szerint úgy tűnik, hogy a kabinet erre az útra nem akar lépni. Az ősz egyik fontos kérdése, hogy a gazdasági szereplők, illetve a szakszervezetek milyen nyomást tudnak kifejteni és kinek az akarata győz.
