Csepreghy Nándor: Nincs mit titkolnom
Csepreghy Nándort, a Miniszterelnökség miniszterhelyettesét meglepték azok a lehallgatási jegyzőkönyvek, amelyekben a Public Sector Consulting Kft. pályázatírója rá hivatkozva inti a pályázatokban türelemre az ügy többi gyanúsítottját. Csepreghy szerette volna meghatalmazni cikksorozatunk szerzőjét, Rajnai Attilát, hogy hozza nyilvánosságra az őt érintő összes lehallgatási jegyzőkönyvet, de erre jogilag nincs mód, mert a miniszterhelyettes nem főszereplője és érintettje a büntetőeljárásnak. Akkor honnan az ismeretség? Erről kérdeztük.
A Voldemort-ügyet kirobbantó cikksorozatunk:
–
– Újabb lehallgatási jegyzőkönyv Mengyi Voldemortról – szorul a hurok
– Tállai vagy Polt segítette Mengyit?
– Mikor ismerte meg B. Szilviát?
– Úgy másfél-két éve. Egy játszótérre járunk a gyerekeinkkel, akik többekkel együtt bandáznak, aztán a kicsik révén a szülinapjaikon is találkoztunk.
– Tudta, hogy mivel foglakozik?
– Igen, mert miközben ismertem már őt a játszótérről, egy Békés megyei program kapcsán is találkoztunk.
– Nem próbálkozott önnél, hogy gondolhatna rá egy jó kis uniós projekt kapcsán?
– Nem, mert aki ismer, tudja, hogy hivatali munkával kapcsolatban nem kereshetnek, határvonalat húztam a magánélet és a hivatásom között.
– Akkor miért emlegethette magát a lehallgatott, majd a titkosítás alól feloldott telefonbeszélgetéseiben?
– Nem tudom, lehet, hogy azért, mert a befolyását szerette volna hangsúlyozni a többiek előtt. De épp ennek a tisztázása érdekében mondtam, hogy szeretném nyilvánosságra hozatni a nevemet érintő beszélgetéseket, mert nincs mit titkolnom.
– Mikor jutott tudomására ez az ügy?
– Augusztus elején, amikor
megjelent a cikk.– Komolyan?
– Igen, annyit hallottam tavaly fél füllel, hogy az Emminél visszavontak egy pályázatot, de olyan rohamtempó volt akkoriban a pályázati pénzek kifizetése kapcsán, hogy nem érdeklődtem a részletek iránt.
– Ennek a kifizetési kényszernek az áldozatai a Mengyi-ügy gyanúsítottjai?
– Bár még tart a nyomozást, de valószínűleg nem. Az viszont tény, hogy abban az időben nagy volt a kifizetési nyomás a rendszeren, szerettük volna az utolsó centig elkölteni az uniós forrásokat, de nem az ügyhöz hasonló formában, hanem értelmes és megvalósult célokra.
– Milyen hatásköre van a Miniszterelnökségnek, hogy a jövőben hasonló visszaélések ne fordulhassanak elő?
– Az előző kormányok idején ezek a típusú, úgynevezett nonproduktív pályázatok túlsúllyal szerepeltek az uniós források kosarában. Mi a következő szakaszra visszaszorítottuk ezt a fejezetet, a lehető legnagyobb részt átcsoportosítottuk a gazdaságfejlesztés, valamint a munkahelyteremtés céljaira. Brüsszel az elképzeléseinkre rábólintott, csak a minimális bizottsági elvárást teljesítjük ebben a fejezetben, és mellette maximális figyelemmel kísérjük ezeket a soft költségeket.
– Nem tart attól, hogy minden oldalról támadások fogják érni a koncepciójuk miatt?
– Tisztában vagyok vele, felkészültünk a politikai vitára, de nincs mit tenni, több mint ezermilliárd forintot nem adhatunk az élősködőknek.
– Milyen lépéseket tett az ügyről szóló írásunk elolvasása után?
– Teljes körű tájékoztatást kértem és elrendeltem egy belső vizsgálatot a pályázatban érintett cég uniós munkáival, teljesítéseivel és kifizetéseivel kapcsolatban. Ez természetesen érinti az ügyben eljáró minisztériumi alkalmazottakat is.
– Végig tudja majd vinni? Hiszen komoly érdekeket sért, amelyek egy Fideszhez köthető belvárosi körhöz vezetnek.
– Igen, ez elvi kérdés. Ebben eltökélt vagyok a miniszter úrral együtt, mert az elkövetkező uniós ciklusban a Miniszterelnökségnek vétójoga van pályázatok felett, vagyis ha elnézőek vagyunk egyesekkel, akkor az a végén ránk üt vissza.
