Csendes generáció
Összebeszélünk címmel rendezik meg az I. Ifjúságügyi Kongresszust az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán október 30–31-én.
Az eseményen különféle, ifjúságkutatással foglalkozó szakmák és szervezetek vesznek részt, hogy beszámoljanak legújabb kutatási eredményeikről. A rendezvény elnöke, Nagy Ádám ifjúságkutató, a Selye János Egyetem docense a 168 Órának elmondta: a szociológusok „új csendes generációnak” is nevezik a mai magyar fiatalokat. Passzivitásukban hasonlítanak a negyvenes évek amerikai „csendes ifjaihoz”, akik elfogadták a kor társadalmi hierarchiáját és igyekeztek alkalmazkodni az adott hatalmi viszonyokhoz. Nagy Ádám szerint a közéleti passzivitás látható volt nálunk is, például a HaHá-sok tüntetésein, amely pár ezer diákot mozgatott meg: „Ha ez 1968-ban vagy 1989-ben történik, a fiatalok szétszedték volna a várost.”
Egy két évvel ezelőtti felmérés szerint a hazai fiatalok legsúlyosabb problémának nem a munkanélküliséget tartják, hanem a kilátástalanságot, az apátiát, a magányt. Az akkor megkérdezett nyolcezer fiatalnak több mint 24 százaléka mondta: egyetlen barátja sincs. Miközben a „Facebook-nemzedék” naponta sok órát tölt internetes közösségi oldalakon.
Úgy tűnik, fiataljaink nehéz helyzete az Emberi Erőforrás Minisztériumát kevésbé érdekli. Az Ifjúságügyi Kongresszus megszervezéséhez a tárca szakmai és anyagi támogatást ígért. Majd indoklás nélkül megvonták a segítséget.
