Csapdahelyzetben

– Azt mondta: elégtételt jelentett önnek, hogy a bíróság most már jogerősen felmentette az UD Zrt.-ügyben. Azonban az indoklás titkos volt. Miért?

– Valószínűleg azért, mert az elsőfokú felmentő ítélet indoklása minősített irat lett. De egy-egy zárt ülés kivételével nyilvánosak voltak a korábbi bírósági tárgyalások, így az olvasók számára egyértelmű lehet, hogy mit takar az UD Zrt. ügye.

– És ön szerint miről szólt a történet?

– A Fidesz későbbi hatalma a 2006-os erőszakban fogant. A 2010-ig tartó folyamat utolsó mozzanata volt az UD Zrt. ügye, melynek kriminalizálásával az akkori ellenzék az emberek fejében át akarta írni mindazt, amit addig gondoltak. Az ügyészség sietett a Fidesz segítségére, hogy a pártnak ne kelljen jogállami keretek között vitatkoznia. Így az én mostani felmentésem az akkori kormány és a nemzetbiztonsági szervek tisztaságáról is szól.

– A Fidesz szerint anno az erőszakot éppen a Gyurcsány-kormány rendőrsége követte el.

– A Fidesz ezt önmaga tisztára mosdatása érdekében sulykolja. A rendőrség egyes tagjai által elkövetett önkényeskedés ellen akkor is és most is fel kell lépni. De a történet akkor nem erről szólt. Én a korabeli eseménysorozat kiváltó okairól, társadalmi hatásáról beszélek, arról, hogy a Fidesz milyen befolyást gyakorolt a tüntetőkre. A mostani kormánypárt számára fontos, hogy megváltoztassa a történelmet, mert az erőszakban fogant hatalom nem fér a demokratikus keretek közé. A tények engem igazolnak, az átírt történelemkönyvek meg már lassan azt, amit a Fidesz állít. De ez hamisítás.

– Az UD-ügy hogyan kapcsolódik az erőszakhoz?

– Az erőszaknak nem csak fizikai formája lehet, azon a törvények megkerülését is értem. Amikor később a Fidesz hatalomra jutott, törvényesítették a törvénytelenségeket.

– Korábban azt mondta, egy polipszerűen működő, árnyék-titkosszolgálatról volt szó, amely alapvetően üzleti megrendelésre dolgozik, ám a szervezet vezetői kapcsolatban állnak egyes fideszes politikusokkal.

– Most már „papírom” van róla, hogy nem hazudtam.

– Nem arról van papírja, hogy ez a mondat belefér a véleménynyilvánítás szabadságába?

– Három eleme volt a vádnak. Az egyik szerint személyes adattal való visszaélést követtem el, amikor a lehallgatásokról szóló CD-t odaadtam a nemzetbiztonsági bizottság tagjainak, és azt nyilvánosságra hoztam. Pedig ezt nem én tettem, hanem Répássy Róbert és Szijjártó Péter fideszes képviselők. Őket persze nem vádolták meg semmivel. Az ügyészség szerint tudatosan hamis információkkal próbáltam lejáratni az ellenfeleimet. A bíróság szerint ezen vádak egyike sem volt igaz. Ahogy az sem, hogy valakinek megsértettem volna a jó hírnevét. A vádirat nagy része – a szövegek egyezéséből kitűnik – fideszes műhelyekben készült. Fontos látni, hogy az ügyészség jobboldali politikusokat érintő ügyekben ritkán emel vádat. Titkosszolgálati miniszterként sok jelentést olvastam politikusok gyanús ügyeiről. A szocialistákat érintő ügyek rendre eljutottak a bírósági szakig, a fideszeseké meg nem. Erről beszéltem a bírósági tárgyaláson is.

– Hogy ezzel jól meghúzza az oroszlán bajszát?

– Nem. Az én pártfogóm a nyilvánosság. Ha nem lett volna nyilvános az ügy, a közvélemény nem értesülhetett volna arról, hogy koholt vádakkal illettek. De nem az egész ügyészi szervezetről beszélek, hanem azon belül olyan egységekről, személyekről, akik politikai ügyekkel elfogultan foglalkoznak. Úgy látom, ők végrehajtják főnökeik utasításait, kézi vezérléssel, pártpolitikai érdekek mentén dolgoznak. Néhány kihallgatáson ezt tollba is mondtam, hogy azok számára is fennmaradjon, akik néhány száz év múlva olvassák a jegyzőkönyveket.

– Az ügyészek mit reagáltak?

– Szinte mindegyik ügyben előfordult, hogy az ügyészség egyik képviselője arra kért, ne haragudjak rá, de ő parancsot teljesít. A teljesség kedvéért elmondom azt is, hogy volt olyan eset, amikor bár meggyanúsítottak, az ügyész nem emelt vádat. Jeleztem neki, hogy még védekezni sem akarok, mert ezt az ügyet is politikai indokú zaklatásnak tartom, csak a bíróság előtt vagyok hajlandó válaszolni a kérdésekre.

– Mivel gyanúsították?

– Nem mondhatom el, mert államtitok. Minősített adat – ma már így kell mondani.

– Egy ügyben viszont első fokon elítélték: egy katonai tanács felbujtóként elkövetett kémkedésért két év tíz hónap börtönbüntetést szabott ki önre.

– Erről sem beszélhetek. De megerősíthetem, amit az ítélethirdetés után nyilatkoztam: bizonyítékok hiányában, tényállás nélkül, ártatlanul ítéltek el. Remélem, ezt másodfokon bizonyítani is tudom.

– Dióhéjban, ami a jobbos sajtóban erről megjelent: egy orosz érdekeltségű cég világította át a titkosszolgálat munkatársait, így félő, hogy az ügynökeink adatai orosz kézbe kerültek.

– Abból lehet következtetni arra, hogy ezek a jobbos sajtóhírek nem igazak, hogy senki ellen nem indult államtitoksértésért eljárás. A kémügyben nagyon sok tényszerűnek látszó, ám hamis információ látott napvilágot. Ezek arra voltak jók, hogy megindokolják, miért kell egy volt minisztert és két exfőigazgatót rabszíjon elvinni.

– Az előbb azt mondta, az ügyészség politikai szempontból szelektál a vádemelések, gyanúsítások előtt. Vagyis az ön korábbi érvelése szerint nem az a döntő, hogy államtitkot sért-e valaki, hanem az, hogy melyik oldalhoz tartozik.

– Csapdahelyzetben vagyok, mert nem mondhatom el, mi a per tárgya. De ha azzal vádolnának, amit ön mond, akkor a titokgazdának feljelentést kellene tennie vagy valamilyen látszatintézkedést kellene hoznia. Mert persze érdemi eljárás valóban nem indulna.

– Amióta beszélgetünk, folyton mosolyog. Ez egyfajta védekezési technika?

– Az is, de ez már túl személyes lenne, nem szeretnék róla beszélni. Az elmúlt hat év mély nyomot hagyott bennem és a családomban. Ha valakinek elmondom, rögtön megérti, mennyire abszurd, ami velem történik, de nem beszélhetek mindenkivel. Megpróbálok felülemelkedni a történteken.

– Eltávolodott a politikától? Úgy tudom, azért még továbbra is az MSZP tagja.

– A politikától tudatosan távol tartom magam, visszavonultam. Senkit sem akarok terhelni magammal. Személyes kapcsolataim azonban megmaradtak. A Fidesz a korábbi egyharmados után ma már csak egynegyedes támogatottsággal, egyéni érdekek által vezérelve sajátítja ki magának az országot. Mindezt nem demokratikus, nem európai értékek mentén teszi. Ez aggaszt.

– Képes ezt kívülállóként nézni?

– Politikusként sok hibát is elkövettem. Igazán a közigazgatásban éreztem jól magam, ahhoz értettem, jól is csináltam, voltak sikerélményeim. De már ebből is kiöregedtem. A karaktergyilkosság, amely engem is eltalált, nem teszi lehetővé, hogy valaha visszatérjek. Ebben az értelemben, de csak ebben, valóban kívülálló vagyok.