Családi kastélyáért kapott díjat a főnemesi sarj

Műgonddal igazított fűszálak, formára nyírt bokrok a díszudvaron. Egy százéves puttó óriási virágsziromból engedi a vízsugarat. A szökőkút medencéjében grófi címer tükröződik: kacskaringós K betű. Toporgunk az arisztokratikus kavicsokon. A toronyóra fél tizenegyet mutat, amikor gróf Károlyi György elénk siet. Galléros pamutpólót, elegáns nyári nadrágot visel. Sportosan mozog a kastélyban, alig tudjuk követni őt a lépcsőn. Napbarnított arcából, fürge járásából ítélve harmincasnak gondolnám. A könyvtárszobában aztán bevallja: ’46-ban született.

A csurgói birtokot 1834-ben még Perényi Imre báró zálogosította el a Károlyiaknál, majd 1853-ban végleg a Károlyi család kezébe került. A kastélyt egy lebontott, barokk stílusú kúria helyén György ükapja kezdte el építtetni egy bécsi építész, Heinrich Koch tervei alapján. A helyszíni munkákat Ybl Miklós felügyelte. Az 1900-as évek elején György nagyapja, Károlyi József örökli a vidéki palotát. A huszadik századi gróf, aki a kényelem és a szépség híve volt, alaposan átalakíttatta a családi rezidenciát. A hűvös klasszicista homlokzat helyére elliptikus kupola került. Bevezettette a központi fűtést, beköttette a telefont, folyóvizes fürdőszobákat nyittatott. József gróf ízléséhez igazodott a kastély kertje is. Ma is láthatók a hajdani angolpark öreg példányai. Itt vastagszik a császárfa, a görög jegenyefenyő, a vadgesztenye, vérbükk, török mogyoró, a szomorú gyertyán és a magas kőris.

József gróf korai halála után, 1934-ben, az egyetlen fiú, a tizennégy éves Károlyi István örökölte a fehérvárcsurgói kastélyt. Pista gróf kitűnően teniszezett, és a művészetekért is rajongott. Jelentek meg irodalmi tanulmányai, Ibsen-szakértő hírében állt, a norvég drámaíró szimbólumvilágáról írta diplomamunkáját. Ifjú kora ellenére színháztulajdonos volt. A háború éveiben a mai Örkény Színház – korábban „Kis Madách” – társulatát igazgatta. Legendás színészek játszottak Pista gróf teátrumában, többek közt Kiss Manyi és Várkonyi Zoltán is. Pünkösti Andor főrendező úr irányításával németellenes darabokat is előadtak. A német megszállás idején ezért azonnal bezáratták a rebellis színi műhelyt, és a zsidó származású teátristák élete veszélybe került.

– Apám ajánlotta Várkonyi Zoltánnak a csurgói kastélyt – meséli Károlyi György. – Pár hónapra jó búvóhelynek bizonyult. Aztán beköltözött a birodalmi vezérkar, és hadikórháznak használták az épületet. Később orosz csapatok lakták a kályhás szobákat, Aljosák, Ivánok aludtak a szalonban.

A világégés után új veszedelmek jöttek. A Károlyi család birtokait államosították, Pista gróf pedig állástalan, osztályidegen lett. Az új rendszerben Várkonyi Zoltán került a Művész Színház élére, s ezúttal ő nyújtott segítséget: dramaturgnak alkalmazta a főnemest. Károlyi István itt figyel fel a szép szemű díszlet- és jelmeztervezőre. A szerelmes gróf hamarosan feleségül veszi Pólya Tibor festőművész lányát.

– Aztán már Várkonyi sem tudott munkát adni apámnak. Egyéves voltam, amikor a szüleim határoztak: elhagyják az országot. Nagyapám féltestvéréhez, Károlyi Mihályhoz fordultak segítségért, aki ebben az időben párizsi követ volt. Ő intézte el az orosz hatóságoknál, hogy útlevelet kapjunk. Így került a család Párizsba.

Károlyi György csodálatosan beszél magyarul, talán csak az r betűi franciásak. Ennek titka Tóth Margit, a dajka. A csurgói születésű dadus, aki évtizedek óta állt a Károlyiak szolgálatában, az emigrációba is követte a családot. Töltött paprikát, barátfülét készített ebédre, és csak magyarul beszélt. Miközben a fiatal házasok munka után jártak, Tóth Margit viselte gondját a legkisebb grófnak. Kisgyerekként György sokat gyakorolta mellette az anyanyelvét.

Az apa évekig hasztalan kilincselt a francia vállalatoknál. Végül Marokkóban ajánlottak neki állást. Volt, hogy becsapták, elvesztette a pénzét, volt, hogy éjjeliőrnek, ingatlanügynöknek állt. Huzamosabb ideig egy csirketenyésztő cégnél dolgozott. Eközben az ifjú anya nem volt hajlandó Afrikába települni. Divattervezőként Párizs neki több lehetőséget ígért. Elkerülhetetlen volt a válás.

– Anyám kis magánvállalkozást indított, főleg szoknyákat tervezett. Ráérzett arra, hogy az ötvenes években az asszonyok már nem egybeszabott ruhákat fognak hordani, mint a háború előtt. Túlzás nélkül mondhatom, hogy anyám volt a szoknya egyik feltalálója. Csatokkal, érdekes formájú övekkel egészítette ki a női aljakat, s igyekezett megtalálni a tehetősebb hölgyeket.

A siker ellenére György édesanyja nem volt igazi üzletasszony. A kezdeti fellendülés után nem tudta továbbfejleszteni a ruhaszalont, be kellett csuknia a boltot. Később a Hermes nevű párizsi divatcég mégis rátalált a tehetséges iparművészre, és táskák, ékszerek, valamint női kollekciók tervezésére kérte fel.

George Karolyi kamaszként kezdett élénken érdeklődni a családi kastély iránt. Francia iskolába járt, de tudta, hol kell keresni Magyarországot a térképen. Még a Toldit is olvasta. Amikor előkerültek a csurgói fotográfiák, erősen kikérdezte a szüleit és Tóth Margitot: hol volt az ebédlő, milyen színű volt a szalon, hány lóval büszkélkedett az istálló? Apja huszonöt évet töltött a fehérvárcsurgói palotában. Az élet úgy hozta: Afrikát is megszerette.

György jogi és közgazdászdiplomát szerzett, majd pár év után a FIAT párizsi kirendeltségének gazdasági igazgatója lett. 1984-ben járt először Magyarországon. A Provence-ban élő Andrássy Katinka, a „vörös grófnő” telefonált a csurgói tanácselnöknek, hogy segítsék az „egyenes ágú” Károlyit, ha felkeresi a családi kastélyt.

– Nagyon kedvesen fogadtak, még az egykori gondnok unokaöccse is kijött elénk. A valamikor fényes rezidencia viszont szomorú látványt nyújtott. Az ajtókat, ablakokat bedeszkázták, a romos kastélyból évekkel ezelőtt mindenkit kiköltöztettek, mert az épület életveszélyessé vált. A műemlékvédelmi hivatalnok tanácstalanul tárta szét a karját. Se pénz, se elképzelés nem volt a kastély megmentésére.

Pedig a háború után, amikor elhurcolkodott az orosz laktanya, a Fővárosi Gázművektől nyaraltak itt dolgozók, egészen addig, míg meg nem érkeztek ’49-ben a görög gyerekek. Később magyar árvaház lett a görög menekültotthonból.

– Akkor fel sem merült bennem, hogy valaha közöm lehet még a kastélyhoz – emlékszik vissza Károlyi György. – A szocialista rendszer szilárdnak tűnt. Jó benyomásokkal távoztunk Magyarországról, s éreztem, hogy egyszer visszatérek.

A második vizitre rögtön a rendszerváltás után került sor. A vér szerinti örökös rémülten tapasztalta, mennyit pusztult az évek alatt ősei hajdani otthona. Az állam kicseréltette ugyan a tetőszerkezetet, de többre már nem futotta. György ekkor kezdett gondolkodni azon, hogy talán ő is tehet valamit a műemlékért.

Létrehozta a Károlyi József Alapítványt, amelyet nagyapjáról nevezett el. ’97-ben szerződést kötött a Műemlékek Állami Gondnokságával, az akkori „vagyonkezelővel”, hogy közösen felújítják és méltó tartalommal töltik meg az épületet.

– Franciaországban született meg a kulturális találkozóközpont fogalma – mondja György. – Olyan nagyobb műemlékek kapcsolódtak be Európa-szerte a hálózatba, amelyek elveszítették eredeti funkciójukat, de a program keretében új életre keltek. Nem egy kastélyszállót akartunk a családi örökségből, hanem olyan kulturális találkahelyet, amelynek programjai Magyarország európai felzárkózását is elősegítik. Persze az anyagi feltételek megteremtéséhez vendéglátórészleg is szükséges.

– A hálózat francia vezetőjének tetszett a magyar kastély. A csurgói kúria az első magyar műemlék, amely bekapcsolódott a nemzetközi programba. Az európai léptékű terv érdekében támogatókat is sikerült mozgósítani.

Lassan, de megkezdődött a megújulás. Először a kápolna, majd sorra a hatalmas termek. Fejtő Ferenc ebben az időben ajándékozta az alapítványnak teljes könyvtárát. Párizsi könyvgyűjteménye szinte hiánytalanul a kastély polcaira került.

A Károlyi család elkötelezettségét, eredményeit látva a MÁG és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság 2001-ben átadta György részvénytársaságának (Fehérvárcsurgói Károlyi Kastélyfejlesztő és -üzemeltető Zártkörűen Működő Rt.) 99 évre a kastély vagyonkezelési jogát. Ilyesmire korábban nem volt nálunk példa. Ennek a gesztusnak köszönhetően a Magyar Fejlesztési Bank hosszú lejáratú hitelt folyósított, amelyből fel tudta újíttatni a műemléket a hazatért gróf.

– Már három éve, hogy eljöttem a párizsi munkahelyemről, és azóta csak a kastélyban dolgozom. Feleségem, Angelica szervezi a gyertyafényes hangversenyeket, a történeti konferenciákat, kertművészeti napokat, festészeti kiállításokat. Ő is megtanult magyarul, pedig német származású. Én főleg a pénzügyeket és a hivatalos tennivalókat intézem. Soha életemben nem vadásztam, nem tudok lovagolni és teniszezni sem. Mindig dolgoztam, kevés időm jutott az ilyen úri sportokra.