Családban marad

- Bárkiből lehet helyettes szülő, aki segíteni akar?

Grosch Mária: Bárkiből, aki feddhetetlen életű, és elvégzi a törvényben előírt tanfolyamot, amely más gyermekének a nevelésére is alkalmassá teszi őt. A neve aztán bekerül valamelyik önkormányzat gyermekjóléti szolgálatának a nyilvántartásába. Helyettes szülő lehet akár egy család, akár egyedülálló személy is. Nyilván rendezett körülmények kellenek ehhez a szolgálathoz, hiszen a gyermeknek mindent meg kell kapnia, amíg „vendégeskedik”. Ami lehet pár hét, de eltarthat akár fél évig, indokolt esetben még tovább is.

– Csakhogy nem eléggé ismert ez a lehetőség.

G. M.: Pedig már tizenöt éve benne van a gyermekvédelmi törvényben.

– Mégis, mintha titkolnák. Bizonyára sokan azt sem tudják, hol jelentkezhetnek.

G. M.: Budapesten a kerületi családgondozóknál érdemes érdeklődni, illetve a települések gyermekjóléti szolgálatainál. Ugyanakkor sok helyütt még meg sem szervezték a helyettes szülői szolgálatot.

– Mert, gondolom, „macerásabb”, mint azt mondani: ennél a családnál sok a baj, úgyhogy jöjjön az állami gondozás.

G. M.: Nagy igazságot mondott ki. Civilszervezetünk, a Fehér Kereszt Egyesület azért fogott hozzá a helyettes szülői hálózat megszervezéséhez, mert úgy véljük: a civilek jobban közelíthetik meg ezt a szövevényes problémát. Itt ugyanis nem alkalmazott a helyettes szülő, nem hatóság: ő az, aki a feladat egy részét vállalja – velünk együtt közösen. A helyettes szülőhöz akkor érkezik a gyermek, ha a vér szerinti szüleivel együtt valamilyen bajba kerül.

– Akkor csak néhány idézet azokból a vallomásokból, amelyeket a Fehér Kereszt gyűjtött be olyan szülőktől, akik igénybe vették ezt a szolgáltatást. Például: „Elveszítettem a lakásomat, az egzisztenciámat, a fenntartásomat, a létemet. A férjem otthagyott, bajba kerültem.” Másik: „Növekedtek a gondjaim, jelenleg is kórházban van a feleségem, amiért nagyon magamra maradtam.” Vagy: „Ezt az intézményt ajánlották, amikor vidékről feljöttem Pestre, és nem intézeti elhelyezést kerestem, mivel a gyermekemtől nem akartam elválni.”

Kovács Kata: Valóban, ezek a rendszeresen jelentkező problémák. Amikor megszületik a gyermeke, minden szülő azt gondolja, képes, alkalmas és kompetens is a gyermek nevelésére. Ám egy fiatal anyát vagy apát számos probléma elé állíthatja az élet, s ezeken olykor nem tud úrrá lenni. Amikor a helyettes szülői szolgáltatást ajánljuk a bajba jutott szülőnek, eleinte megtorpannak: egy idegen gondozza a gyermekemet? Aztán mégis kialakul a bizalom, amikor a hozzánk forduló család, anya, apa vagy kamasz gyermek megérzi: nagyon sok szempontját elfogadjuk, segítjük őt abban, hogy a saját helyzetét kívülről is lássa, és nemcsak a nehézségeket, de a kiút lehetőségeit is. Persze ehhez idő kell. Lényeges az is, hogy amikor a szülő úgy dönt, igénybe veszi ezt a szolgáltatást, nem szűnik meg a kapcsolata a családgondozóval. Folyamatosan azon dolgoznak együtt, hogyan mérsékelhetik a kialakult problémát, miként tudják megszüntetni azt. Mit tud tenni ezért a család, és mit a külső szakember?

– Attól tartok, túl későn jön ez a segítség. Akkor, amikor a családok zöme már úgy érzi, végérvényesen összeomlott minden körülöttük.

G. M.: Nyilván van, akinek az esetében jobb lenne minél hamarabb közbeavatkozni, hiszen ha a jó pillanatot elszalasztjuk, már visszafordíthatatlan lesz a helyzet. Ezért is fontos, hogy tudjanak rólunk. Mi minden évben ott vagyunk a gyermekjóléti szolgálatok rendezvényein, ahol iskolák, óvodák, védőnők, gyerekorvosok is megjelennek. Biztatunk mindenkit, aki gyermekszerető és nyitott az ilyen feladatra, jöjjön hozzánk, erősítse a hálózatunkat, legyünk minél többen. A krízisek súlyosságának megítélése elég szubjektív dolog. Az a szülő, aki egyedülállóvá válik, és veszélybe kerül a megszokott életszínvonala, relatív krízisben van. Számára a megoldás az, hogy megszokott jövedelmét ne csökkentse az átélt trauma. És van kiút. Mondjuk elvégez egy képzést, amelynek révén magasabb beosztásba kerül. Neki a segítség az, hogy a tanfolyam idején – mivel nincs rokona, akire rábízhatná a gyermeket – igénybe tudja venni a helyettes szülői elhelyezést.

– Vagyis: a szülőket is tudják segíteni, ami azért fontos, hogy ne ugyanott folytassák, amikor újra hazakerül a gyerek.

K. K.: Pontosan. A gyermekjóléti szolgálat továbbra is segít a szülőnek, hogy közösen oldják meg a nehézséget, akár anyagit, akár egészségügyi vagy lelki problémát.

G. M.: A helyettes szülő dolga pedig ez idő alatt a gyermek ellátása – kapcsolatban maradva a vér szerinti szülővel, akinek törvényes jogai eközben is élnek: látogatja gyermeket, haza is viheti egy hétvégére, de a szülői terheket átmenetileg leveszik róla.

– Nem mellesleg: sokba kerül a helyettes szülőség az államnak?

G. M.: Nem. Olcsó ahhoz képest, hogy – ha válságkezelés nincs – milyen költséget jelent a gyermekvédelmi szakellátás, mennyibe kerül, amíg a gyermekotthonban felnő a gyermek, és sorolhatnám. Még a nevelőszülői ellátás is olcsóbb, mint a gyermekotthoni rendszer, vagyis mindenkinek megérné.

– Csakhogy az állami otthonoknak az az érdekük, hogy minél több gyerek legyen bent.

G. M.: Ez igaz, de az állam hozott egy döntést: a gyerekek tizenkét éves korig még akkor is családban nevelkedjenek, ha az nem a saját családjuk. A helyettes szülő és a nevelőszülő közös elnevezéssel, „befogadó szülőként” került be a gyermekvédelmi törvénybe. Az a cél, hogy a kicsik a legérzékenyebb éveikben ne gyerekotthonban nevelkedjenek. Még azok sem, akiknek a szülei már nem is gyámjai a gyereknek. A családban felnövő gyermek ugyanis kevésbé sérül, jobban megtalálja a helyét, szakmája lesz, adófizető állampolgárrá válik. S bár az állam nagyon preferálja a családban való nevelkedést, az alapellátás a helyi önkormányzatok finanszírozásából valósul meg, az állam pedig csak akkor lép be a teljes finanszírozással a képbe, amikor a családot kiemeli gyámhatósági határozattal. Ez egy kicsit a szabályozás problémája.

K. K.: Kétségkívül az önkormányzatok szakmaiságán és anyagi helyzetén múlik, hogyan látják el ezt a törvény által rájuk rótt feladatot. Egyáltalán, ellátják-e. Nem mellesleg: a helyettes szülőt nevelési díj és külön ellátmány illeti meg.

– Tegyük föl: a gyerek olyan befogadó közegbe kerül, amely sokkal jobban tetszik neki, mint a saját családja, és nem akar visszatérni oda. Miként oldható fel az efféle kettős kötődés?

G. M.: Nincs kettős kötődés. A helyettes szülő sem konkurál a vér szerinti családdal. Egy gyermek tudja szeretni az óvónénijét, a nagymamáját, a testvérét, a helyettes szülőt is. De ezzel nem csökken a szeretete az édesanyja iránt. Sőt! Másfelől: mivel a helyettes szülői szolgálat szolgáltatás, az „igazi” szülő irányítja a dolgokat. Tőle függ, mennyi időt tölt gyermeke a helyettes szülőnél, meg is gondolhatja magát, másra is bízhatja a gyermekét. S a legfontosabb: van egy megállapodás, amely ebben a rendszerben a kapcsolattartást is szabályozza, s ezt be kell tartania a vér szerinti szülőnek. Nekünk, szakmai segítőknek pedig az a feladatunk, hogy szeretettel, megfelelő módon támogassuk mindkét felet, a szerződésben vállalt keretek között.