Civilek, cigányok, bazsarózsa…

A megbeszélésen egyetértés volt arról, hogy a “civil diplomácia” nem helyettesíti az államit, de adott esetben ellensúlyozni tudja az államközi viszonyok elhidegülését. A résztvevők olyan konkrét témákat is elemeztek, mint a civil szervezetek felelőssége a környezetvédelemben, lehetőségeik a Nyugat-Balkán európai felzárkóztatásában, vagy feladataik a romák társadalmi integrációjának előmozdításában.

Bár a bevezetőben említett három panel témája látszólag messze esett egymástól, az előadások és a vita során az derült ki, hogy minden mindennel összefügg, mert bármely korunkat foglalkoztató kérdés érinti a biztonságot, egyénre szabottan is, országok vonatkozásában is, globálisan is. A civil szervezetek a hagyományos diplomácia mellett egyre komolyabb szerepet játszanak a nemzetközi kapcsolatokban, feladatuk elsősorban a kapcsolatépítés – hangzott el a konferencián. Az eseményen részt vevő 27 civil szervezet aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben kijelentik, a globalizált világban a nemzetközi kapcsolatokat “nem lehet a kormányok és hivatalos szervek, hatóságok exkluzív területének tekinteni”.

Mint a dokumentumban is megfogalmazták, a civil társadalom befolyása az elmúlt évtizedben látványosan nőtt, működésük, tevékenységük tapasztalatait az állam és a nemzetközi szervezetek is figyelembe veszik. Koós Anna, a BHKK alapítványi igazgatója szerint a “public diplomacy”, azaz a civil diplomácia a XXI. századi nemzetközi kapcsolatok egyik fő iránya, amely a különböző csoportok bevonásával alakítja a külpolitikát. Mint kifejtette, a biztonságpolitika kapcsán a honvédelmi tárca és a Belügyminisztérium is kapcsolatban áll civil szervezetekkel.

Az előadók között többen voltak leszerelt katonák vagy a polgári védelem szakemberei. Környezeti témákat érintve foglalkoztak a humanitárius civil szervezetek szerepével a hazai árvízi és vörösiszap-károk enyhítésében, a jövőbeni katasztrófák elhárításában, következményeik enyhítésében. Szóba került a természetvédelem és az emberi biztonság erősítése esetenkénti konfrontációja. Kepecs Ferenc újságíró konkrétan a “bánáti bazsarózsa kontra radar” témában vetett fel kérdéseket.

A Levegő Munkacsoport képviselője kifejtette: nemcsak a mecseki bazsarózsáról van szó, hanem általában az élővilág megmaradásáról. "Nem kétséges, hogy a radarállomást ott kell megépíteni, ahol a lehető legkevesebb természetkárosítással jár – tette hozzá. Deák Péter, a konferencia levezető elnöke pedig elmondta: a 90-es években, amikor a radarállomás céljára a Zengőt kiszemelték, még egészen más volt a balkáni helyzet, mint most. A mai helyzetben más súllyal esnek latba a különböző szempontok, így a radarállomás és a bazsarózsa szempontja is.

A Balkánt más vonatkozásban is értékelték a résztvevők. A nemzetközi békefenntartásról szólva Oláh László katonatiszt, aki a Balkánon maga is hosszú ideig szolgált ilyen missziókban, elmondta: a világ nem igen tudja, hogy valójában magyar “találmányról” van szó. Az első békefenntartó egy magyar katonaember volt, aki társaival 1887-ben Kréta szigetén választotta el egymástól az ellenséges feleket.

Az egész napos konferencián biztonságpolitikai kérdésként is tárgyalták a részvevők a roma helyzet számos megoldatlan problémáját. Pozitív diszkrimináció nélkül nem lehet megvalósítani a romák integrációját; segíthetne a helyzeten, ha több romát vennének fel a hadseregbe – mondta Huncík Péter szlovákiai magyar pszichiáter, közíró, politikus. Véleménye szerint ez a megoldás akkor lehetne igazán sikeres, ha több ország összefogna, például a visegrádi négyek, és ezek az államok később további uniós tagországokat is ösztönözhetnének hasonló intézkedésekre. Havel elnök egykori tanácsadója kiemelte: Szlovákia “Közép-Európa kicsinyített mása”, tipikus multietnikus ország, ahol a lakosság 9,7 százaléka magyar és 2 százaléka roma. Mint elmondta, az általa létrehozott civil szervezet, a Márai Sándor Alapítvány foglalkozott a szlovák-magyar konfliktusok kezelésével és megelőzésével. A felszólalók közül többen is aláhúzták: a kérdés megvitatásába általában jobban be kellene vonni a cigányság képviselőit, mert a “róluk, de nélkülük” módszer, mint korábban annyiszor, ezután sem bizonyulhat eredményesnek.