Célkeresztben a Spéder-birodalom

A miniszterelnököt és a kormányt is félrevezetik a takarékok államosítása ügyében, a szektor számait és pénzügyi adatait nem a valóságnak megfelelősen mutatják be, a takarékszövetkezeti integráció által kitűzött célok az elmúlt években nem valósultak meg, sőt – Demján Sándor, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke erről írt Orbán Viktornak.

Bizonyára nem véletlen, hogy Demján a miniszterelnöknek címzett nyílt levele, illetve a Bankszövetség Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek küldött megkeresése egymáshoz közeli időpontokban íródott s került nyilvánosságra, és mindkettő a Spéder Zoltánhoz köthető takarékszövetkezeti integráció hatásaival foglalkozik.

Demján ráérezhetett: megváltozott a takarékokhoz való kormányzati hozzáállás. Legalábbis ez derül ki a miniszterelnök dörgedelmes leveléből. Ebben Orbán azt írta Demjánnak: „Mi is osztjuk az Ön takarékszövetkezeti rendszer iránti felelősségérzetét, mely a nekem küldött leveléből is kitűnik. Elfogadom azt a véleményét, hogy a takarékszövetkezeti rendszer – a Bankszövetség véleményével egyezően – nem működhet megfelelő felügyelet nélkül.” Orbán ezért azt írja, a kormány a teljes takarékszövetkezeti rendszert a bankfelügyelet ellenőrzése alá rendeli – a törvénymódosítást a levél nyilvánosságra hozásával egy időben

be is nyújtották. Orbán Spédernek is üzent: „a magyar kormány nyilvánosan és egyértelműen ellenzi, hogy a takarékszövetkezetek további FHB-részvényeket vásároljanak. Ennek megakadályozására a szükséges lépéseket meg fogjuk tenni. A levelében tudomásomra hozott feltételezett összefonódásokról alapos tényfeltárás után és kellő időben tájékoztatni fogom.”

Márpedig az összefonódások jól láthatók. Mint Demján írja, Spéder Zoltán és üzlettársai „céghálót szőnek a takarékszövetkezeti szektor köré, parazitaként szívják ki erőforrásait”. Részletezve: a takarékszövetkezetek betéteit a Spéder Zoltán vezette FHB leányvállalata, a Diófa Alapkezelő által kezelt alapokba irányítják, az alapkezelő a piaci díj háromszorosát, 3,5 százalékot számol fel az alapok kezelésére. Az egész integrációt, a takarékszövetkezeteket, a Takarékbankot és a Magyar Postát ellátó informatikai rendszert ugyancsak Spéder Zoltán cége, a DOM-P Informatikai Zrt. építi ki és üzemelteti. Más beszállítói feladatok ellátásából – mint például a pénzszállítás, az őrzés-védelem – is ez az üzleti kör gazdagodik.

A legújabb információk szerint – s Orbán levele szerint ezt akarja a kormány meggátolni – Spéder Zoltán és köre arra készül, hogy a birtokukban lévő FHB-részvényeket felvásároltassák a takarékszövetkezetekkel, azaz a Takarékbank az FHB többségi tulajdonosa legyen. Demján úgy látja, ez nemcsak azért aggályos, mert az FHB több tízmilliárd forintra rúgó veszteségét a takarékszövetkezeti szektor finanszírozza, hanem azért is, mert egy jól körülhatárolható üzleti kör nyerészkedik százharmincezer szövetkezetirészjegy-tulajdonos kárára.

Megkérdeztük az FHB-t, hogy valóban van-e a bank vezetésében ilyen szándék, de nem kaptunk választ.

Spéderék mindenesetre értettek Orbán Demjánnak címzett leveléből és a törvényjavaslatból: másnap bejelentették, hogy elmarad a Takarékbank június közepére tervezett rendkívüli közgyűlése, ahol az FHB-s tulajdonszerzésről szavaztak volna a részvényesek.

A piac napok óta találgatja, miért kerülhetett épp most a célkeresztbe a Spéder-birodalom. Két magyarázat körvonalazódik. Az egyik szerint megingott a kormányfő és a Fidesz bizalma a túlságosan önjáróvá vált Spéder Zoltánban, a másik szerint az üzletemberhez köthető cégbirodalom olyan méreteket kezd ölteni, ami már veszélyezteti a nagy kereskedelmi bankok piaci pozícióit, s ezt nem hagyják annyiban.

Ahogyan Felcsuti Péter a minap az ATV-ben fogalmazott, az OTP-vezért nagyon nyugtalanítja egy FHB vezette csoport felépülése, amely pont ott akar erős lenni, ahol az OTP: vagyis a kisvállalatok és a lakosság körében. Csányi Sándor a VS.hu-nak tavaly tavasszal azt mondta: „Egyes állami tisztviselők vagy MFB-vezetők részéről voltak olyan nyilatkozatok, hogy az agrárhitelezés, bizonyos európai uniós támogatások folyósítása majd az MFB–FHB–posta–Takarékbank–ta­­karékszövetkezetek által, vagyis a nemzeti pénzügyi szolgáltató központon keresztül fog történni. Most jelent meg egy kormányhatározat az EU-s források közvetítésében részt vevők kiválasztására, és aggódom, hogy valóban piaci alapon dől-e majd el, ki milyen megbízásokat kaphat. Vannak félelmeim, hogy versenysemleges jogi környezetben is lejtős pályát alakítanak ki.” Mint akkor mondta, az OTP szívesen beszállna a nemzeti pénzügyi rendszerbe, de erre nem sok esélyt lát.

Csányi beletrafált. A múlt héten kiderült: a Takarékbank, az FHB, a B3 TAKARÉK Szövetkezet, valamint a Budapest Bank infrastruktúráján alakítja ki a Magyar Fejlesztési Bank az MFB-pontokat, vagyis kizárólag a szóban forgó pénzintézetek közvetíthetnek a vállalkozásoknak visszatérítendő uniós támogatásokat, valamint MFB-s, vagyis állami hitelprogramokat. Az első MFB-pont a kecskeméti Fókusz Takarékszövetkezetben nyílt meg a múlt héten, és a kormány szándéka szerint az év végére több mint négyszáz fiókon keresztül több százmilliárd forint olcsó forrás lesz elérhető. Jelenleg a nulla százalékos kamatozású uniós hitelből 44 milliárd forint áll a vállalkozások rendelkezésére. Vagyis amit Csányi Sándor egy éve előre jelzett, idén tavasszal részben megvalósult. A közbeszerzésen nyertes konzorcium tagjainak az MFB fizet a közvetítéséért, s közben a maguk termékeit is árulhatják azoknak a cégeknek, amelyek az olcsó közösségi pénz reményében térnek be a fiókokba – vagyis erősíthetik jelenlétüket a kisvállalati piacon. Ott, ahol az OTP is szeretne erősödni. Ráadásul az FHB, a Takarékbank, a takarékszövetkezetek és a Magyar Posta, megtámogatva az MFB-vel, már méreteit és országos hálózatát tekintve is komoly versenytársa lehet az OTP-nek.

Nyomatékot ad a Demján–Spéder-párharcnak a Bankszövetség levele is. Patai Mihály, a Bankszövetség elnöke szerint a jelenlegi állami szabályozás előnyhöz juttatja a takarékszövetkezeti integráció tagjait (a száznál is több kis takarékot, a Takarékbankot és az FHB-t) más pénzintézetekkel szemben. Egyrészt a takarékok többsége 0,15 százalékos kulccsal fizeti a bankadót, ami az 50 milliárd forint mérlegfőösszeg alatti pénzintézetekre vonatkozik. Az adóhoz a takarékok mérlegfőösszegeit külön nézik, ám minden más esetben együttesen lépnek fel. A Bankszövetség felrója, hogy a Magyar Nemzeti Bank valójában nem tud élni a bankfelügyeleti jogával, ugyanis a takarékintegráció irányító szervezete a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete (SZHISZ) nem bank, így az MNB-nek nincs felette felügyeleti joga. Viszont a szervezet döntéseinek következményeit – mondjuk, amikor hagyja, hogy bedőljön egy takarékszövetkezet – az Országos Betétbiztosítási Alap, azaz a többi bank fizeti. A Bankszövetség is megemlíti az FHB-hoz tartozó Diófa Alapkezelő kérdését, miszerint a takarékok kötelesek ott tartani a szabad forrásaikat, miközben az az alapkezelési díjakon keresztül profitot vesz ki belőlük. Orbán levele alapján úgy tűnik, egy rapid törvénymódosítással ez a helyzet megváltozik, s a takarékszövetkezeti ágazat a bankfelügyelet kontrollja alá kerül.

A piac és a verseny szempontjából tehát bőven van kifogás a Spéder Zoltán fémjelezte cégcsoporttal szemben. Úgy fest azonban, politikai hátszele is van a konfliktusnak. Orbán Viktor miniszterelnök szemében túlságosan önállóvá válhatott Spéder, aki úgy hajtott végre kétszer is tőkeemelést az FHB Jelzálogbankban, hogy – mivel az akkori tulajdonosok nem jegyezhettek a kibocsátott papírokból – az állam tulajdonrésze 40 százalékkal csökkent. Erre reagált úgy Orbán Viktor idén januárban: ez egy „barátságtalan, sőt ellenséges lépés. Egy hiba, amit ennek a banknak ki kell javítania.”

Nem tetszett kormányzati körökben az sem, ahogyan a Spéder érdekeltségébe tartozó médiumok a Matolcsy-ügyet kezelték: folyamatosan napirenden tartották. Válaszul a Fidesz-közelinek tartott Pesti Srácok portál cikkezni kezdett Spéderről és a hozzá kapcsolódó üzleti körről. Néhány napja például arról írtak, hogy sikkasztásra való felbujtás és hűtlen kezelés miatt vádat emeltek Ausztriában Heinrich Pecina, az Index-tulajdonos Spéder Zoltán üzlettársa ellen. Korábban ez elképzelhetetlen lett volna. A csatározások hevességét jelzi, hogy a cikk gyorsan le is került a portálról.