Bűnbakká válhat Orbán kedvence

Bár az eset csütörtökön történt, szerettem volna a véleményalkotással várni pár napot. Hátha előkerül egy kétségbevonhatatlan bizonyíték, vagy a két beszámolónak akad akárcsak egy metszéspontja is. Bizonyítékokra hiába vártam. Mivel részletes beszámolóval kizárólag a sportnapilap készült, ezért először az ő írásaikat vizsgáltam meg. Cikkem megjelenése után előkerülhet a fénykép, vagy egy videofelvétel, amely minden ponton igazolja állításaikat. Hiába vagyok alapvetően erőszakellenes, a stílus miatt feltehetőleg akkor is inkább éreznék megvetést a sértett, mintsem haragot az elkövető iránt. Nézzük, miért!

A "vadállat" luzitán és magyar áldozata

„A találkozó – amelyen lapunk együttese a FourFourTwo magazin és a felcsúti futballakadémián dolgozó edzők vegyes csapatával játszott – egészen a második félidő elejéig sportszerű keretek között zajlott…ekkor azonban minősíthetetlen eset történt: a kapu felé induló Borbola Bencét Paulo Sousa többször szabálytalanul próbálta szerelni, erre kollégánk a durváskodás miatti értetlenségében kérdőre vonta ellenfelét, végül a portugál edző lefejelte.”

Tehát a békésen cselezgető zsurnaliszta iránt a megmagyarázhatatlan okból izzó gyűlöletet érző portugál tréner mészárolni indult. Miután sem lecselezni, sem felrúgni nem tudta magyar ellenfelét, jobb híján lefejelte. Nem tudom, nekem egyik pont sem tűnik túlzottan életszerűnek.

Egyrészt a cikk szerint kizárólag Sousa volt az agresszor. Miután nem derül ki hasonló eset sem edzői, sem játékos-pályafutása idejéről, így nem tudom mire vélni az éppen most leszálló vörös ködöt. A legnehezebb elhinni, hogy a nem is olyan régen még a világ egyik legjobb középpályásának bármiféle problémát jelentene egy újságíró lecselezése, vagy megleckéztetése a labdával.

A sportnapilap nem elégedett meg kollégája melletti kiállással, a kissé egyoldalú tényközléssel és a rendőrségi feljelentéssel, hanem egy nem kicsit hatásvadász cikkel próbálta szemléltetni a mérkőzés utáni órákat: "A szétnyíló, duzzadó bőrt, a vércsíkot látom, szinte hipnotizálva nézem, hogyan kanyarog le kollégám nyakán, és hogyan issza be a hófehér, Nemzeti Sport-feliratú póló a vörös színt. És a folt csak terjed, egyre terjed...rabpórázon vezetett, vizsgálatra váró rabok között Bence ül szótlanul....a sok-sok furcsaságot megélt asszisztens is elborzadva nézi Bence összevérzett, kézben szorongatott pólóját..."

Miután átolvastam a teljes cikket, csupán ennyit tudtam kinyögni…”huhhúúú....”

Tehát az elvérzés határán billegő cimborát Felcsútról elvitték Budapestre – egyébként a labdarúgó akadémia felajánlotta az elsősegélyt Borbolának, de a jelek szerint kollégáit megbűvölte a nyakon kanyargó vérpatak látványa. Továbbá a sok-sok furcsaságot látó asszisztens azért három öltéssel meggátolja a vérfolyam további zubogását. Ilyet tényleg soha nem látni egy ambulancián. Ugyebár két öltés a minimum. A sörmeccses kakaskodás utáni rendőrségi feljelentés pedig egyenesen röhej.

Ráadásul ez csupán az ő verziójuk. Paulo Sousa és a Videoton közleménye után legalábbis indokolt lenne a hadjárat casus bellijét nem a házon belüli nyilatkozatokra alapozni.

A hazug, sírdogáló firkász és a bűnbak

Fehérváron a lehető legkedvezőtlenebb időpontban csapott be a bomba. A Vidi egyelőre nem címvédőhöz méltóan szerepel. A tavalyi bajnokcsapat szép lassan szétszéled, a távozó fiatal magyarok helyére eleinte másodosztályú spanyol, majd portugál és görög játékosok érkeztek. A szurkolók nehezményezték a szurkolói ankét feltételeit, mivel korlátozták a megjelenők számát, a feltehető kérdéseket, illetve a portugál vezetőedzőt igen komoly biztonsági intézkedésekkel védték a…senki nem tudja, kitől. A klub milliárdos tulajdonosa, Garancsi István éppen a héten nyilatkozott az Origonak. Az interjúban kiemelte, hogy mivel a Videoton úttörő szerepre készül, ezért nyilvánvalóan sok az irigyük – „megszoktuk, hogy mindenki belerúg egyet a Vidibe…”

Tény, hogy rengeteg az ellendrukker. A VIP páholyban helyet foglaló Orbán Viktor-Csányi Sándor-Schmitt Pál trió láttán, illetve a feltehetőleg állami sugallatra megjelenő szponzori pénzek csengésének hallatán a rivális szurkolók el is nevezték a piros-kékeket Nemzeti Összefogás FC-nek.

Sokan már az sem értették, hogy miért küldték el a Videotont történelme első bajnoki aranyához hozzásegítő Mezey Györgyöt. Ha már el is küldték, akkor miért a vezetőedzőként rutintalan Sousára esett a választás?

A fentieknek elviekben semmi köze a fejeléshez. Ám mégsem kell ahhoz konteo-hívőnek lenni, hogy belássuk: a kirakatcsapatnak és közismert szurkolóinak kirakateredményekre van szükségük. Lehet, hogy a portugál elviekben három évet kapott a csapatépítésre, de ha júniusban nem lesz európai kupaszereplés – erre azért van esély –, akkor minden bizonnyal mennie kell. Ez pedig súlyos euró milliókat jelentene a fehérváriaknak, akik magatartásbéli problémára hivatkozva most kitehetnék Sousa szűrét. Főleg, hogy a pletykák szerint Pintér Attila gyanúsan sokat látogatja a Videoton mérkőzéseit jegyzetfüzetével. De nem rúgták ki! Sőt, az alábbi nyilatkozatot tették közzé.

Sousa és a magyar közeg

Mondhatnánk, hogy egy sportújságíró-csapatnak kutya kötelessége kiállni kollégája mellett, illetve küzdeni minden erőszak, nem sportpályára illő viselkedés ellen. Ez igaz is volna, ám Sousa esete – ha egyáltalán megtörtént, amit most már nem nagyon hiszek – koránt sem egyedi a magyarországi edzők körében.

„Szinte minden edzőnk pályafutásában találhatunk hasonló sötét foltokat. Sousa fejelését mindenezek tükrében tekinthetjük szimpla beilleszkedési kísérletnek” – írja Pruzzo nicknévvel egy fórumozó. Neki egy MTV-székház ostromló labdarúgó edző mellett a lefejelést magas fokon űző egykori játékos és edző legendánk képe is felrémlett. Mindannyiunkra mély hatást tett a Szőke Szikla közvetlen, a magyar nyelv minden ízes kifejezését felhasználó beszédstílusa, illetve izlandi buktája a válogatottal – a hazaiakat nemes egyszerűséggel bálnavadászoknak nevezte el.

„Volt kapitány Mészöly is/ Emlékszik rá Reykjavík.
Egy szurkolót lefejelt/ A szurkoló nem felejt/ A büdösúristenit!"

Morti Holect nick pedig a többi magyar edző tevékenységének árnyas oldalát szedte rímekbe:

Kálmán, Nyíl és Paulo /Fejelésben kiváló.
Aurél jól tökön rúg/Barna pénzeddel meglóg.
Gyuri kaszinóba jár/Egervári f*szt pingál,
Yoda elalszik a padon/ Tésztás sértődékeny nagyon.
Döme bort iszik, nem szakét/Mágnes Peti sokat szakért,
Szivicsnél a bíró marha/ Ennyit ér ma itt a szakma.

Gondolom, a szurkolói szlengből is kihámozható, melyik jelző, gúny- vagy keresztnév kit takar. Nem emlékszem egyik esetben sem a mindent elsöprő felháborodásra, pedig hol labdarúgópályára nem való viselkedés, hol milliós pénzek mozgása illetve eltűnése borzolta a kedélyeket. Summa-summarum, a dolognak erősen lejáratás-szaga van. Ugyanígy járt korábban a holland Erwin Koeman, és az olasz Massimo Morales. Igaz, nekik legalább voltak eredményeik, míg Sousa ezzel egyelőre adós.

Igazából nem tudok olyan hazánkban tevékenykedő szakvezetőről, akinek lépéseit igyekezett volna pozitív színben feltüntetni a honi szakma, pedig volt, aki később BL-serleget emelhetett a magasba. Mégsem volt „a magyar közegbe való”.
A körön kívüliekkel szembeni ellenszenv nem menti fel Paulo Sousát, de a pontos történéseket valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, így akár ártatlan is lehet az ügyben. Ahogy ártatlansága ellenére is lehet egy rossz, vagy akár középszerű edző. A történet tanúsága, hogy bármilyen konkrét bizonyíték nélkül ki lehet írni valakit a komolyan vehető szakvezetők listájáról.

Ha legközelebb kapuskesztyűt húzok, a térdvédőm és a vizes flakonom mellé érdemes lesz ügyvédet is betuszkolni a sporttáskámba. Ki tudja, talán a labdába egészségeset rúgó csatár, vagy a kapum előtt fejeléshez helyet csináló hátvéd valójában az én véremet akarja?