Börtönpolitika

- 11 éves erdélyi fiú késelt a Blahán. 13 évesek brutálisan megvertek egy idős asszonyt, elvették a telefonját. Gyermekotthon két lakója leütötte a nevelőjét, majd ellopott egy kocsit. Mondhatnánk, egyre brutálisabbak a fiatalok. Csakhogy mindez több év „termése”. Olyan súlyos bűncselekményt, amely miatt a tervezet alapján büntethetővé válnának, évente csak egy-két esetben követnek el gyerekek. Az új Btk.-tervezet indoklásában mégis azt olvashatjuk: a gyerekkorúak között is egyre nagyobb mértékben elterjedt az erőszakos érdekérvényesítés. Ki milyen statisztikából dolgozik?

– Statisztikánk csak egy van, de interpretáció többféle lehet. Nincs egyetértés az adatok értelmezésében a szakemberek és a politikusok között. Egy számadatot lehet nagynak vagy kicsinek tekinteni attól függően, hogy mit tudunk a hátteréről. A latenciavizsgálatok rendre megerősítik: az enyhe súlyú bűncselekmények maradnak titokban. A súlyosak kiderülnek, akkor is, ha felnőtt-korúak, és akkor is, ha fiatalok követik el őket. Utóbbiak kirívó esetek, a médiában vezető hírek, de nem általánosak. Tudható, hogy a gyerekkorúaknak van egy csoportja, amellyel már 12-13 éves korban sok baj van. Amire nem az a megoldás, hogy beélesítem a büntető igazságszolgáltatást, hanem az, hogy megerősítem a gyerekvédelem rendszerét.

- Tizenöt fideszes képviselő továbbment: azt javasolják, hogy rablásnál és kifosztásnál is 12 évre szállítsák le a büntethetőség korhatárát, ha az elkövető képes a bűncselekmény következményeit belátni.

– Tény: míg az életellenes cselekmények ritkák, a rablás, a kifosztás nem annyira: évente három-négyezer rablást regisztrálnak. Ám nagyon rossz a felderítési arány. Ezért akit elkapunk, azt jól megbüntetjük, az meg nem érdekes, hogy az elkövetők nyolcvan százalékáról nem tudunk.

- Attól még lehet jogos elvárás megbüntetni az ismertté vált elkövetőt.

– A kriminológus sosem a szankció ellen van, hanem a józan alkalmazásáért érvel. Súlyos bűncselekményeknél súlyos következmények kellenek. De az ilyen elkövetők – szerencsére – kevesen vannak. Aggályosabb, hogy túl sokan folyamatosan enyhébb bűncselekményeket követnek el. Ám esetükben sem a büntetőjogi szigor fokozása a megoldás, mert ezzel az áldozat kára nem térül meg.

- Ráadásul szakértők szerint a magyar büntetés-végrehajtás nem tudja, hogyan kell egy 12 éves gyerekkel bánni, nincs speciális bíróság sem.

– Bár a jogszabály nem követel meg speciális tudást a fiatalkorúak ügyeiben ítélkező bíráktól, többségük elkötelezett, megszerzik a szükséges pszichológiai, pedagógiai tudást. Az egyik bíró azt is elmondta nekem: akkor érezte, hogy érti a kamaszok világát, amikor a gyerekei kinőttek ebből a korból. Ezért is veszélyes, ha siheder bírósági titkárokat jogosítunk fel arra, hogy fiatalkorúak elzárásáról döntsenek. Az emberek nem szokták érteni, hogy fiatalkorúaknál milyen banális helyzetekből lehetnek súlyos bűncselekmények. A Vissza a jövőbe című filmből szoktam idézni, amelyben a főszereplő egyetlen mondatra ugrott: nyuszi vagy, McFly? Sokszor elég egy zrikálás, és kész a baj. Az agykutatások legújabb eredményei azt mutatják, hogy a felelős döntés biológiai alapját megteremtő agyi struktúrák 24-25 éves korra állnak fel tökéletesen. Akkor mit is várok egy 12 évestől?

- Érvként mégis jól hangzik: Hollandiában 12, Angliában 10, Skóciában pedig csupán 8 év alatt kizárt a büntetőjogi felelősség.

– Aki így érvel, az tudatlan, vagy csúsztat. Ahol ilyen alacsony a korhatár, ott más a jogrendszer. Például a skót gyerekmeghallgatási rendszerben egy asztalnál ül a bűncselekményt elkövető gyerek, az áldozat, az ügyész, a bíró, a pártfogó, a szülő, a pedagógus. Közösen találják ki, mi legyen a következő lépés, s nem a bíró hozza a verdiktet.

- Nálunk rendészeti válaszok születnek: ha a gyerek lóg az iskolából, őrt állítunk a kapuba. Ha nem akar tanulni, lejjebb visszük a tankötelezettség korhatárát.

– A fiatalokat – attól függően, hogy milyen társadalmi rétegbe tartoznak – eltérően kezeljük. A problémásoktól egyre korábban várjuk el, hogy tanulják meg, mi a különbség jó és rossz között, találják meg az útjukat. Másoknál meg elnézzük, hogy harmincéves korukig egyik egyetemről a másikra járnak. Nem egyenlő a mérce. A büntetőjog eszközeivel egyszerű reagálni, de ettől a gondot okozó gyerekek száma nem fog változni. Sok olyan társadalmi probléma van, amelynek kezelésében a jog kevéssé hatékony. Bár a jogrendszer lehetővé teszi, hogy egy fiatalt a bíróság bármilyen bűncselekményért javítóintézeti nevelésre ítéljen, a bírák egyre kevésbé alkalmazzák ezt a szankciót.

- Olvastam egy kutatást, amelyben javítóintézetbe, börtönbe került fiatalok anyagait vizsgálták. Kiderült: a gyermekvédelem nem működik hatékonyan. A védőnők, a családsegítő szolgálatok munkatársai, a tanárok, a rendőrök, a bírák és az ügyészek gyakran nem működnek együtt, nem jelzik, vagy csak adminisztratív szinten, ha gond van.

– Az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetőknek csupán húsz százalékáról tud a gyerekvédelem rendszere. Holott kizárt, hogy a magatartási problémák első jele az, ha a gyerek ismertté vált bűncselekményt követ el.