Bokros: Mára az összes intézményt sikeresen szétverték

– A MoMa a közelmúltban tüntetést szervezett az Alaptörvény hatodik módosítása ellen. Ugyanott, ahol a napokban tömeg demonstrált a tanügyi szabadságáért. A demokratikus ellenzék pártjai támogatásukról biztosították az önök tiltakozó akcióját. Utólag mit gondol az összefogás ígéretéről és az azt követő tettekről? Nem érzi úgy, hogy cserben hagyták?

– Nem. Nagyon sok baloldali érzelmű, sőt baloldali párthoz tartozó ember jött el. Láttam együttes, DK-s táblákat, és legnagyobb meglepetésemre azok közül sokan, akik ezeket hozták, velem fényképezkedtek. Mi kell még az együttműködés vágyának bizonyítására? A hideg ellenére szívet melengető, emelkedett rendezvény volt. Igyekeztem minél több emberrel beszélni, megköszönni a támogatásukat. Ott volt például Gőgös Zoltán, az MSZP alelnöke, Lendvai Ildikó, az MSZP volt elnöke. Ezt nagy fegyvertényként könyvelem el. Felemelő érzés volt ott lenni. Nem vagyunk parlamenti párt, tégláról téglára építkezünk.

– Az ellenzéki pártok összefogását itthon még ismeretlen módszerrel, az előválasztással akarják többen is elősegíteni. A témában talán a legpraktikusabb, legkidolgozottabb tervvel a Szalay Kör állt elő. Ennek tagjai jogászok, alkotmányjogászok, akik a jogállamiság kérdéskörével foglalkoznak. Mit gondol az előválasztásról mint módszerről?

– A Szalay Kör megkeresett minden demokratikus ellenzéki pártot, tömörülést. Úgy tudom, hogy eddig minden érintett vállalta a megmérettetést. Kiváló ötlet. A puding próbája azonban az evés.

– Amíg mondani kell, hogy „együtt”, addig nincs gond.

– Pontosan erről szólt a Mondj jobbat! című konferenciánk. A Modern Magyarország Mozgalom nevében felvázoltunk egy társadalmi együttműködési keretet. Hangsúlyoztuk, hogy az együttműködésnek a demokratikus ellenzéki pártok és civilszervezetek között a lehető legszűkebb, minimális programra kell szorítkoznia. Ez két pontban foglalható össze. A „negatív” vonulat az, hogy „no Fidesz”, tehát a Fideszt le kell váltani. A pozitív vonulat pedig az alkotmányos jogállam, a demokrácia helyreállítása. Vissza kell térni az arányos, tiszta, kétfordulós választási rendszerhez, amelyik lehetővé teszi, hogy a Fidesz leváltása után megvalósuló első – újra – demokratikus választáson mindenki nyugodt lélekkel a saját pártjára szavazhasson, és ne kelljen előzetesen kényszerkoalíciót kötni.

– De mi történik, ha „csak” leváltani sikerül a Fideszt, szűk, nem kétharmados többséggel. Akkor is lehet kezelni a jogállamiság kérdéskörét?

– Léteznek köztes megoldások, amiket most nem fedek fel. Nem akarok ötleteket adni a kormánynak ahhoz, hogy olyan mértékben változtassák meg a jogszabályi környezetet, hogy kétharmad hiányában teljesen lehetetlen legyen az ellenzéki kormányzás. Ezt a szívességet nem teszem meg a Fidesznek.

– Komolyan gondolja, hogy bárki észrevesz olyan nyitva hagyott ajtókat, amelyek elkerülték a rezsim figyelmét?

– Abszolút komolyan gondolom. Nem elég felkészültek, és a gonoszság is elhomályosítja a szemüket.

– Nem vásárolják meg a felkészültséget?

– Próbálják, de nem sikerül. Ennek egyik bizonyítéka az Alaptörvény hatodik módosítására tett silány javaslatuk.

– Ez a javaslat nem túl kifinomult.

– Miért kellene kifinomultnak lennie? Meg akarják akadályozni, hogy demokratikus úton leválthatók legyenek. Ez a módosítás nem a demokratikus ellenzék esetleges választási győzelme utáni kormányzást szándékozik ellehetetleníteni, hanem eleve megakadályozni, hogy lehessen ellenzéki összefogáson alapuló győzelem. Biztosan meg tudnak vásárolni embereket, de én nem kívánok ebben segédkezni. Okos emberek nagyon nagy gyülekezetére van szükség a demokrácia helyreállításához.

– Ha elfogadja az előválasztást mint technikát, hogy látja az összefogáshoz vezető utat?

– A Szalay Kör anyagában foglaltak szerint a 2016-os év feladata, hogy az előválasztási folyamatban részt venni kész és hajlandó demokratikus pártok kössenek szerződést. Ezen felül szükséges erőteljes politikai nyilatkozatot tenni arról, hogy megegyeznek a közösen kialakított minimális programban. Ez azért fontos, hogy komoly erkölcsi kötelezettséget rójon a részt vevő pártokra. Ne lehessen később azt mondani, hogy olyanok is közreműködnek, akiknek az az érdeke, hogy ne legyen 2018-ban ellenzéki győzelem. Jogos a félelem, hogy meghekkelhetik, széttrollkodhatják az előválasztási rendszert. De ha az nyilvános, politikai és erkölcsi kötelezettségeket felmutató szerződésen alapul, amelyik elkötelezi a pártokat, akkor abból nehéz lesz arcvesztés nélkül kitáncolni. Ha mindez megvalósul, akkor a Szalay Kör tagjai a technikai lebonyolítás tekintetében kész programmal rendelkeznek, illetve záros határidőn belül kidolgozzák azt. A 2017-es év szolgál arra, hogy mind a 106 egyéni választókerületben megszülessen az egyetlen közös, demokratikus jelölt. A közös miniszterelnök-jelölt személyében is meg kell állapodni, plusz közös listára van szükség, mert egyébként a töredékszavazatok elvesznek.

– Amennyiben nem jön össze ez a fajta nagyon szigorú együttműködés...

– Akkor minden marad úgy, ahogy most van. Most az ellentétek dominálnak, csírájában sem létezik az együttműködés. Ha az ellenzék – szétforgácsoltsága miatt – 2018-ban nem tudja leváltani a Fideszt, akkor a pozitív hozadék az lehet, hogy elválik a tüdő a májtól. Kiderül, hogy melyek az álellenzéki pártok, akik a Fidesz tenyeréből esznek, és melyek a valódi ellenzéki pártok, akik érdekeltek az igazi rendszerváltó átalakításban. Tisztulhat a kép. Ma Magyarországon diktatúra van. Az előválasztás arra szolgál, hogy olyan helyzetben, amikor nincs két forduló és ezért kényszerkoalíciót kell kötni, hogyan lehet mégis előzetesen, a választások előtt felmérni a társadalom készségét az összefogásra. Ez sokkal fontosabb érdek, mint a pártoké, mert széthúzásuk, acsarkodásuk a társadalom atomizált, megosztott állapotának a tükre.

– Mit szól a legutóbbi közvélemény-kutatási adatokhoz?

– Nem foglalkozom közvélemény-kutatási adatokkal.

– Miért nem?

– Diktatúrában a közvélemény-kutatás értelmetlen, az eredmény megvehető.

– Nincs olyan kutatóintézet, amelyiket hitelesnek tart?

– Mindegyik méri a parlamenten belüli pártokat, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy a válaszadók komolyan gondolják adott válaszukat, és nem sokkal inkább a „fortélyos félelem igazgatja” őket. Ezt nem tudom, következésképp nem foglalkozom velük.

– Akár foglalkozik az eredményekkel, akár nem, a mérési adatok szembejönnek. Az emberek elsöprő többségének elege van az Orbán-rezsimből, mégis kétharmaddal tudtak újrázni, és a felmérésekből most sem látszik a kormányváltó elégedetlenség.

– Egyrészt nem kaptak kétharmadot, másrészt sok helyen választási csalással érték el a végeredményt.

– Mi a véleménye a civilekkel való együttműködésről?

– Ugyanolyan pozitívan állunk a civil mozgalmakhoz, mint a pártokhoz. Nem tartom a zsebemben a bölcsek kövét, de úgy vélem, hogy az együttműködés megszervezése hosszú, fáradságos, küzdelmes folyamatnak ígérkezik. Nálunk sajnos nem csak a pártok politikai kultúrája alacsony színvonalú, hanem a civilszervezeteké és az egész társadalomé is. Lényegesnek tartom a felvilágosító munkát. Tüntetésünket erre is felhasználtam, rengeteg emberrel beszéltem. Örömteli, hogy egyre kevésbé hallom azt az értelmetlen szöveget, hogy „a pártok lejáratták magukat, jöjjenek a civilek”. Végre kezd hatni az a MoMa részéről is végzett felvilágosító munka, miszerint a képviseleti demokrácia arról szól, hogy a választást meg kell nyerni, hatalmi helyzetbe kell kerülni a parlamentben és a kormányban, ehhez pedig pártok kellenek. Annak a civilszervezetnek, amelyik indulni akar a választáson, párttá kell alakulnia. Lehet, hogy a meglévő pártok nem felelnek meg egyesek kényes ízlésének. Ebben az esetben újakat kell csinálni. Általában pártellenesnek lenni és egyúttal szeretni, igényelni, óhajtani, vágyni a képviseleti demokrácia helyreállítását, ez a két dolog tökéletesen ellentmond egymásnak. Ha valóban helyre akarjuk állítani a demokráciát, ahhoz pártokra van szükség. Ez nem rakétatudomány, egyszerű és érthető. Nincs más út.

– Hová helyezi a politikai palettán a MaMa-t?

– Én nem a jobboldal-baloldal megkülönböztetést tartom fontosnak. Ez mára teljesen elavult. Modern és a populista pártok között teszek különbséget. Ha úgy tekintenék a palettára, hogy jobboldal-baloldal, akkor a pártokat egy vonalon helyezném el. Én azonban inkább kört rajzolok, mert a szélsőjobboldalt és a szélsőbaloldalt egyívásúnak gondolom. A kört azután nem függőlegesen, hanem vízszintesen vágom ketté. Amelyik fölötte van, az modern, amelyik alatta, az populista. Magyarország legmodernebb pártja pedig a Modern Magyarország Mozgalom.

– Ezt mivel bizonyítja?

– Mi vagyunk az egyetlen párt, amelyik a modernizáció két legfontosabb megkülönböztető jellegzetességét, egyfelől a piacgazdaságot, a kapitalizmust, a vállalkozói versenyt, másfelől a képviseleti demokráciát, a politikai versenyt egyformán fontosnak és szervesen összetartozónak tekintjük. Magyarországon a baloldali pártok jelentős része utálja a piacot, a vállalkozói versenyt és a kapitalizmust, ebben egyívású a Fidesszel. A Fideszt sem lehet jobboldali pártnak nevezni, mert gazdasági felfogását, filozófiáját tekintve egyértelműen vulgármaterialista, neokommunista párt. Nekem a baloldal-jobboldal ósdi, huszadik századi, elmaradott felfogás. A modern és a populista között teszek különbséget.

– Kiket sorol még a modern pártok közé?

– A MoMa világnézetéhez, értékrendjéhez a brit konzervatív párt és a német CDU áll a legközelebb. Ezek modern pártok, noha sokkal inkább konzervatív jelzővel illetik őket. Ezt kevésbé szeretem használni. Nyugati újságok is rendszeresen elkövetik azt a hibát, hogy neokonzervatívnak, néha nacionálkonzervatívnak nevezik a Fideszt, pedig az pusztán nacionalista és populista formáció. Nem lehet ugyanis konzervatív az olyan párt, amelyik bünteti és jutalmazza a vállalkozókat, üldözi a befektetőket, különösen a külföldieket, és korrupt klientúra kiépítésére használja az államot.

– Az igazán modern pártok választási pártok, hiszen ha modernnek tartom magam, akkor a választás időpontjában foglalkozom pártpolitikával. Egyébként élem az életem, és a következő választáson vagy megerősítem az előző választottamat, vagy leváltom.

– A modern politika nem a hetente tartott szervezeti megmozdulások keretei között zajlik sem Nyugat-Európában, sem az Egyesült Államokban. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek események, akciók, amelyek erőteljes állampolgári aktivitást igényelnek. Az előválasztások Amerikában például ilyenek. A Republikánus és a Demokrata Párt valójában választási pártok, amelyek alapvetően a választások alkalmával igénylik az állampolgár aktív részvételét. Ez nem jelenti azt, hogy választások közötti időszakban a választót nem érdekli semmi, de személyes aktivitását a normális politikai folyamat nem igényli. Éppen a populistákat jellemzi az, hogy a tömegeket mozgósítják az intézmények ellen, azok megkerülésével kormányoznak. A modernitás elsősorban a képviseleti a demokráciában hisz, nem pedig a közvetlen népi részvételben. Közvetlen demokráciának van helye a népuralomban, de alapvetően képviseleti demokráciáról kell beszélünk. Ez azt jelenti, hogy a demokratikus intézmények – országgyűlés, kormány, jegybank, alkotmánybíróság, igazságszolgáltatás, médiahatóság stb. – jól működnek. Választásokon a végrehajtó hatalom csúcsán álló személyek egy részét leváltják, de ettől még az intézmények megmaradnak és működnek tovább. Nem kell négyévente rendszert váltani. Erről szól a modern politika. A MoMa ezt szeretné, de a magyar társadalom fejlődése nem itt tart. Mára az összes intézményt sikeresen szétverték. Vér populista kormány abszolút antimodern módon vezet be, hajt végre olyan intézkedéseket, amik szétverik, darabjaira bontják a társadalmat, és szándékosan megakadályoz minden együttműködést, szolidaritást.

– Az emberek miért nem lázadnak?

– A legfőbb ok a diktatúra, amely tovább rombolja a hazai politikai kultúrát. Lényeges az is, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet hihetetlenül sokat segít a Fidesznek. Az alacsony olajár, a rendkívül alacsony kamatok, a menekültáradat, a magyarok kivándorlása, az Európai Uniótól tavaly kapott több mint kétezermilliárd forintnyi támogatás: mind-mind a Fidesz malmára hajtja a vizet. Lényeges az is, hogy Magyarországon a kormányzati politika szintjére emelkedett a korrupció. Ez önmagában tönkreteszi a társadalmat. A politikai nagykorrupció ugyanis mindig igazolja a kisember hétköznapi, kicsi korrupcióját, viszont elveszi az erkölcsi alapot az ő lázadásától. Mindezek tudatában jelenthetem ki, hogy a MoMa tagjai és támogatói napi 8 órában dolgoznak, eltartják a családjukat, megkeresik a betevőrevalót, és a politika csak mindezek után jön. A mi követőink nem hivatásos politikusok, akik a politikából élnek, hanem hivatásos állampolgárok, akik szabadidejükből és adózott jövedelmükből áldoznak a közügyekre. Ez is a modernitás szerves része!