Bodrogi Gyula: „A színész inkább ne politizáljon, és ha lehet, a politikus ne színészkedjen”
Bodrogi Gyula most is – természetesen minden óvintézkedést betartva – fáradhatatlanul dolgozik, s 86 évesen sem szeretne lassítani. A Nemzet Színésze a Pesti Hírlapnak mesélt a karácsonáyról, a családjáról, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) ügyéről is.
Bodrogi Gyuláéknál a karácsony idén csendben telt, mint fogalmazott a lapnak, „nem szokott ilyen egyhangú lenni”. Se színház, se baráti, nagycsaládi találkozók nem voltak, azonban színházi forgatásokra még mindig jár. Arra a kérdésre, hogy milyen érzés színpadra állni üres nézőtér előtt, annyit mondott: pokoli. „Az elmúlt napokban az Isten ostora című színdarabot vettük fel, Zerkon, az udvari bohóc szerepét játszom. Szeretem ezeket a forgatásokat, mert van dolgom”.
A darab rendezője, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, akit az SZFE-t fenntartó alapítvány kuratóriumi elnökének is választottak. Bodrogi szerint nem lehet semmilyen megosztottságot érezni a színpadon a kollégák között az SZFE ügye miatt.
„A színpadon a darab a fontos, és hogy a nézők később élvezhessék azt anélkül, hogy éreznének bármilyen feszültséget. Ők azért jönnek majd, hogy kikapcsolódjanak, és bevallom, repesve várom, hogy végre újra megtelhessen a nézőtér. Nélkülük nem működik a színház, mert azt szoktam mondani, ennek a csodálatos szakmának a két legfontosabb alkatrésze a színész és a közönség”.
Az SZFE átalakulásával kapcsolatban Bodrogi azt mondja, zokogott, hogy ezt a gyönyörű, pici, színes, humánus csodaszakmát belekeverik a politikába.
„Én a politikát és a művelőit nagyon tudom tisztelni, becsülni, elismerni vagy épp szidni, de ez egy külön szakma. A kettő nem fér meg egy fedél alatt, és keverednie soha-soha nem szabadna. Egy színész is politizálhat, színházon kívül – és volt is egy-két olyan színészünk, aki csinálta. De
általában a színész inkább ne politizáljon, és ha lehet, a politikus ne színészkedjen.
Mindenféle politikának távol kell maradnia a színpadtól. Mert a színházba pártpolitika nem fér bele. Az a jó, ha a színház tükröt mutat a mindenkori rendszernek, de beleszólni, azt nem szabad!”
A színész szerint akkor jó egy színház, ha emléked ad. „Egy színházi előadás olyan, mint a homokfestészet. Aznap születik és aznap hal meg. Megfestik a művészek gyönyörű szépen, jön a dagály és elmossa, másnap újra kezdik festeni és újra csoda születik, és ez így megy minden nap. Az emberek emlékezetében marad meg, de ha a közönség szívében is megmarad egy kicsit, akkor mi, színészek már tettünk valamit – adtunk. És én nagyon szeretek adni.”
