Bod Péter Ákos: nem az a digitalizált társadalom, ahol egész nap a telefont nyomkodják

Egy év alatt hét hellyel romlott a magyar gazdaság pozíciója a svájci IMD kutatóintézet versenyképességi rangsorában. Az első kérdés természetesen ennek a hátterét érintette.

Bod Péter Ákos előrebocsátotta, hogy bár a rangsorokon érdemes böngészni, „de hát egy lista csak egy lista”. Példaként említette a szépségversenyeket, ahol „a zsűri azt mondta, hogy Vivien a legszebb, hát kinek milyen a gusztusa. A magyar gazdaság is olyan, amilyen”. Az infláció mértéke azonban tény sőt, Európa-rekordnak számít. Ez viszont már 2021-től, a pandémia idejétől eredeztethető.

A valódi fejlődést, illetve leszakadást talán nem is annyira a listák elején állók jelzik, sokkal inkább azok, akik a vége felé szerepelnek – véli.  

„Azt nézem, hogy hol van Litvánia, Lengyelország, Románia és itt voltak előnyeink. Mint például az infrastruktúra. A magyar autópályák jobbak voltak, mint a román. A magyar telefónia az jobb volt, mint a legtöbb. Hát ez elolvadt.” Nem romlott az infrastruktúra, de a többiek ránk fejlődtek, ez pedig sokkal nagyobb gondot jelent, mint egy-egy listás helyezés – tette hozzá.  

Példaként említette a Világbank által összeállított jelentést, amiből nem feltétlenül egy adott ország versenyképessége derül ki, sokkal inkább az, hogy miként áll a GDP-termelés. Márpedig a magyar GDP-nek a felét külföldi tulajdonú cégek termelik meg. Ez például a németeknél 25 százalék.  Tehát a német GDP 75 százalékát németek állítják elő s ez azt jelenti, hogy van német gazdaság – húzta alá.

„A Duing Business 2020-as összesítésében Magyarország valahol az 52. helyen állt a világ 190 országa közül, ez nagyjából rendben lévő. Körülbelül oda is tartozunk.” Az idézett rangsorok kapcsán szóba került az állam hatékonysága, üzleti innovációja, amivel kapcsolatban nincs mire büszkének lennie sem Kelet-Európának, sem Magyarországnak. Pedig a napi hírek mintha folyamatosan ennek ellenkezőjéről szólnának.

Mi az igazság?

Az MNB volt elnöke szerint olyan ez, mint a kolbász vagy a hurka – meg kell nézni, hogy mit raknak bele.

„Ezekben a céges teljesítmények, a termelékenység, az élőmunka minősége a meghatározó. Ez a magyar mutató pedig sajnos nagyon gyenge. Amikor azt mondjuk, hogy a magyar gazdaság 40.-50. helyen van és a visegrádi országokhoz mérem, akkor a munkatermelékenység nálunk a legkisebb. Ez azért is sokkoló, mert az itt működő multiknál nyilván annyi, amennyi, de miért lenne kisebb itt egy gyárnak a termelékenysége, mint innen 200 kilométerre...?”

Nem valószínű – tette hozzá –, hogy  az Audi-gyár győri munkatermelékenysége pont olyan magas, mintha az Ingolstadtban lenne. Egyúttal nagy probléma, hogy a magyar tulajdonú cégek termelékenysége nem vagy alig érzékelhetően nőtt az elmúlt tíz évben. Az a rés, ami például a csehek és mi közöttünk volt, az csak tovább szélesedik. „Azt gondolom, ez az egyik legnagyobb probléma nálunk.”

A listáknál maradva felemlítette az Eurostat legutóbbi összesítését, amiből kiderül, hogy az európai tagországok közül milyen mértékben digitalizáltak a munkahelyek. „Nem az a digitalizált társadalom, amiben egész nap a telefont nyomkodják.” Ezen pedig sem a külföldről behozott munkaerő, sem a 100-150 000 közmunkás nem fog segíteni – hívta fel a figyelmet. Ráadásul ez utóbbi Európában egyedülálló módon a munkanélküli statisztikát is javítja, de a GDP-hez való hozzájárulása lényegében érzékelhetetlen.

Tudomásul kell venni, hogy a magyar cégek kicsik, a kis cégek még kisebbek és túl sok van belőlük. „Például az építőiparban van egy csomó kicsi cég, egy ekkora országhoz túl sok, nyilván nem tud eltartani minden mérnököt, ott zsebből varázsolnak, megoldják okosba”. Ez túlélésre elég, de arra nem, hogy Dánia, Svájc, Szingapúr, Svájc, Hollandia megismerje a magyar gazdaságot.

Szóba került a beszélgetésben áttételes példaként a lengyel gazdaság is, ahol szintén dominál a kormánypolitika, de határozott különbségek is megfigyelhetőek. Az egyik például, hogy nem annyira korrupt, mint a magyar.

Hasonló markáns különbség az is, hogy nem „vízfejű” az ország. „Ha valaki Budapesten van, akkor Magyarországon van, míg Lengyelországban azért van Krakkó, van Lódz, van Wroclaw, vannak olyan regionális központok, ahol ki lehet nőni, ott neki lehet futni. Ha valaki nincs jóban a kormányzattal, attól még nyugodtan prosperálhat.” Ugyanez a helyzet a románoknál is: Kolozsvár a maga majdnem 300 ezer fős lakosságával vagy Temesvár, ezek növekedési centrumok.

Végül megemlítette, hogy a beszélgetésre készülve átnézte az MNB 80 oldalas versenyképességi jelentését. Ennek az elején található egy adat, miszerint Magyarországon az oktatásra a GDP 3,8 százalékát fordították az adott évben, ami sokkal kisebb, mint a visegrádi országok átlaga, ami 4,1 és még kisebb, mint az uniós 4,4 átlagszám. Magyarországon tehát megfigyelhető egy általános oktatási probléma, ehhez kapcsolódik a nyelvtudás drámai hiánya, valamint a digitalizáció integritása és ez mind összefügg.

Mert az a kisvállalkozó, aki nem beszél nyelvet, nem használja, még honlapja sincs, legfeljebb a szomszédjával kommunikál, legfeljebb a saját járásában; nemhogy nem fejleszti, de nem is használja az informatikai és digitalizációs innovációt, az egykönnyen nem tud kinőni. Mindez pedig nem csak gazdasági, de kulturális probléma is ma Magyarországon – nyilatkozta Bod Péter Ákos közgazdász professzor, volt MNB elnök a Jazzy Rádió Business Class műsorának vendégeként.

(Kiemelt kép: Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke a Portfolio gazdasági konferenciáján a budapesti Sofitel hotelben 2015. október 1-jén. MTI Fotó: Soós Lajos)