Bírálhatatlanok

Fatális tévedés. Ez a hivatalos magyarázat Varga bíró levelére, amely Székely Zoltánra, a börtönviselt exkisgazdára nem a vesztegetés, hanem a többszörös emberölés címkéjét ragasztotta. A láttamozott irat Székely peranyagát és kegyelmi kérvényét kísérte az igazságügyi tárcához.
Kérdés: a bírák által „faxelőlapnak” becézett nyomtatvány befolyásolta-e az ítészeket. Végül is feltételezhető, hogy egy többszörös gyilkos kegyelmi kérvénye nehezebben olvasztja meg Sólyom köztársasági elnök jeges szívét.

Mi történt? Bosszú? A Székelyt elítélő bíró vágott vissza a vádlott becsmérlő mondataiért? Vagy informatikai hiba történt, ahogy a Fővárosi Bíróság állítja? Varga aláírta a kísérőlevelet.
A számítógép nem hamisít szignót.

Az igazságügyi tárca Fontos Embere (kénytelenek vagyunk így nevezni őt, mert „név nélkül” nyilatkozik) bosszúsan legyint.

– Megszoktuk már, hogy helyre kell hozni a bírák tévedéseit. Hol ezt, hol azt szúrják el.

Lekezelő a figyelmetlenség?

Tény: Sólyom nem adott kegyelmet a húsz dokumentumáról elhíresült, a Gellért Szálló előtt fülön csípett exkisgazdának. Mi volt az indok? Nem tudjuk meg. Személyes adat – indokol az államfő környezete.

– Utánanéztünk az iratoknak. Nyilvántartásunkban nem emberölési, hanem vesztegetési ügyként szerepel Székely kérvénye – mondja Kumin Ferenc, az államfő hivatalának főosztályvezetője.

Szerinte az elrontott kísérőlevél nem befolyásolhatta az elnök döntését, hisz az nem is került át a szaktárcától a Sándor-palotába.

– A köztársaság elnöke a kegyelmi határozatot mindig az igazságügyi miniszter előterjesztésére, az ő ellenjegyzésével hozza meg – teszi hozzá.
Szokás szerint dr. Kende Péter volt az ügy „bombagyárosa”. Korábban az elhibázott móri per miatt bírálta Varga bírát, amiért mást ítélt el a valódi mészárosok helyett. Dr. Kende legutóbb Székely kegyelmi kérvénye miatt ragadott tollat. Feljelentés címmel jelent meg dolgozata a Népszavában. Meggyőződése, hogy „Varga bíró ugyanazokat a hibákat követte el a móri ügyben, mint Székely elítélésekor – írta. – Szubjektivitása elvakulttá tette.”

Majd beleásta magát Varga munkásságába: könyvet írt Elorzott igazság címmel, amelyben a móri ügyet is, „Székely kálváriáját” is feldolgozta.

– Nem volt előítélet bennem. De a Székely-per anyagát olvasva egyértelművé vált: akárcsak a móri ügyben, Varga bíró az ítélet előtt eldöntötte, kinek hisz, kinek nem – magyarázza doktor Kende egy kávéházi teraszon.
Székely a börtönévek után tanácsot kért a jogász-írótól: mi a módja a perújrafelvételnek? Kende azt tanácsolta, kérje ki az iratokat.

Megtörtént. Ám Varga bíró nem teljesítette a kérést, mondván, nincs folyamatban az ügy. Székely fellebbezett. Másodfokon helybenhagyták a bíró döntését, de kimondták: pénzért megkaphatók az iratmásolatok.

– Noha Székely nem is fizetség nélkül akarta megkapni azokat – meséli Kende.

A Fővárosi Bíróság Fontos Embere (név nélkül természetesen) másképp emlékszik erre: Székely ingyen akarta a papírokat.

Következett a második felvonás: az exkisgazda megnézhette az iratokat. Így bukkant rá kegyelmi kérvényének őt „legyilkosozó” kísérőlevelére.

– A kezdetektől gyűlölt – magyarázza Székely. – Kemény szavakkal bíráltam őt a tárgyaláson. Ártatlanul ítélt el, ha hiszi, ha nem.
Hisszük is, nem is.

Székely nem zárja ki, hogy Varga bíró szándékosan rontotta el a kísérőlapot. Nem jó köztük a viszony.

– Ha valaki ekkorát téved, annak az alkalmasságát meg kell vizsgálni. Nem nyugdíjaztatni kell, hanem eltiltani – fakad ki.

Még hozzáteszi, hogy nem kell hinni a kósza híreknek: az ügy mögött nem a nagypolitika áll. Csak az MSZP-t pajzsul használó kispolitika.

Értjük? Igen is, nem is. Illetve: nemigen.

Székely rágalmazás és becsületsértés miatt tett feljelentést a bíróságon Varga ellen.

– Nem kapták meg a feljelentést. De Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke elküldte az ügyről megjelent cikkeket az ügyészségnek – ad hátteret Borbély Zoltán, a Legfőbb Ügyészség szóvivője.

Az ügyészségen nem szoktak újságcikkek miatt vizsgálódni, de most kivételt tettek. A Központi Nyomozó Főügyészséghez került az ügy.

– Varga Zoli lejáratása a cél – tromfol a bíróság Második Fontos Embere (ő is név nélkül persze). – Székely nem volt ártatlan. Minden fórumon az öszszes jogorvoslati lehetőséget kihasználta.

Aztán Vargát dicséri:
– Még mindig ő a legmeghatározóbb koponya. Nincs egyebe, csak a tisztessége.

Varga bírát valóban mindig megtalálják a legérdekesebb bűnügyek. Ő ítélkezett Magda Marinko, Dietmar Clodo és a Globex esetében. S nemsokára a K&H-ügyben is ő mondja ki a verdiktet.

Mór kilóg a sorból. Varga le is mondott miatta az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökhelyettesi posztjáról. Az ok: személyén keresztül támadják az igazságszolgáltatás egészét.

– Nincs igaza Vargának. A bírálók csak annyit akarnak, hogy legyen a bírák tévedéseinek szervezeti következménye is – mondja Fleck Zoltán jogszociológus.

Bakiból pedig van elég. Összeomlik az igazságszolgáltatás, ha felsoroljuk?

Évente hatvan-nyolcvan fogvatartott hetekig „továbbszolgál”. A bíró ugyanis elfelejti postára adni a szabadító végzést. A szerencsétlenek ritkán tesznek panaszt. Örülnek, ha kiszabadulnak. Évente 10-15 fegyelmi büntetést szabnak ki a bíróságokon, mivel a bíró elfelejti írásba foglalni az ítéletet.

Elképesztő bírói indoklásból sincs hiány. Egy terhes, hajléktalan utcanőt a gödöllői bíróság ezzel az indokkal nem engedett ki magzatelhajtásra: nem nyújt segédkezet „egy deviáns magatartás végrehajtásához”. Az ártatlanul bebörtönzött Gán testvérek azért kaptak alacsonyabb kártérítést, mert a bíróság szerint az átlagosnál primitívebbek. Bírták a gyűrődést. Egy csalási ügyben a bíró azzal figyelmeztette a felperest, hogy a csaló szemmel látható „roma beütése” miatt jobban is figyelhetett volna.

– Gyanítom, több a probléma, mint a vizsgálat – véli a jogszociológus.

A bíró is ember – tárhatnák szét (név nélkül, hogyan másként?) karjukat a bíróságok fontos emberei.

De mit kezdjünk a kritikák elhárításával?

Ügyvédek panaszolják: az elmúlt 5-8 évben „megváltoztak a bírák”. A tárca Másik Fontos Embere (ő se szeretné „nevesíteni” magát) így fogalmaz:

– Rendre a társadalom fölé pozicionálják magukat.

Rímel erre Fleck jogszociológus véleménye:

– Sok a panasz. A bíró szerint beszélhet az ügyfél, amit akar, ő az ügy ura! Szeparálódott a bírói kar a társadalomtól.

Csaknem szeparálódott tőlünk Varga Zoltán bíró is. Korrekt időpont-egyeztetés után irány a Fővárosi Bíróság. Varga azt mondja, hívott, szólni akart: mégse találkozzunk. Miért? Mert elege van? Sok a híradás róla? Véleményét nem írjuk le, nem járul hozzá. Megegyezünk, hogy csak beszélgetünk. Asztalán irathalmaz, a falon bekeretezve a Kennedy-gyilkosság másnapján megjelent újság. Az ajtó előtt szorongó vizsgázó.

Hát akkor beszélgessünk. Gesztusain látszik, méltatlannak tartja az egészet. Mesél, de nem nyilatkozik. Egy óra után beleegyezik: leírhatom a fatális hiba vargai verzióját. De csak azt.

Munkatársnője a számítógépén tárolt kegyelmi mappából kiemelte a legutolsó kérvényt. Ez a móri ügy egyik elítéltjének adatait tartalmazta. Kihúzta a nevet és a személyes adatokat, majd beírta Székely nevét. Figyelmetlenségből az emberölést nem módosította vesztegetésre. A papírt a Székely-ügy anyagával bevitte főnökének. Varga végigolvasta. De a kísérőlapot csak átfutotta.

Aláírás, és vége.

Bagatell figyelmetlenség?

– A bírósági vezetők elhárítják a kritikákat. Ez a szemlélet érvényes az egész igazságszolgáltatásra – mondja Cserni János bíró, a nagy vihart kavart Ideális Bírósági Igazgatásért Egyesület „motorja”. – Számon kérhetővé, felelősségre vonhatóvá kell tenni a bírósági vezetőket. Ehhez jogszabályváltozás kell – magyarázza Cserni. – Mulasztásaikat rendre bagatellizálják. Meg kell teremteni a jobb működés feltételeit, ha észreveszik, hogy egy-egy bíró gyakran hibázik. Ha túlterhelt, kevesebb ügyet kellene rábízni.

Tőle tudjuk: az Országos Igazságszolgáltatási Tanács megyei elnökökkel kibővített ülésének állásfoglalása szerint a bírák kinevezésükkor nemcsak a törvényekre esküsznek fel. Azokon keresztül a vezetőikre is. Vagyis nem kritizálhatják őket nyilvánosan. Más európai jogrendben erre nincs példa.

Érthető? Érthetetlen. Elfogadható? Elfogadhatatlan.