Bírák függőben

- Miért egy internetes oldalon szólította meg a bírói egyesület elnökét?

– Tavaly áprilisban valamennyi kollégámat „megszólítottam”, amikor dr. Makai Lajosnak megírtam, hogy kilépek az egyesületből.

- Miért lépett ki?

– Mert egy tévés beszélgetésben Makai elnök úr nem védett meg bennünket.

- Kitől?

– Azt írtam neki a szerepléséről, hogy az pregnánsan mutatta meg, miért lehet ezzel a bírói karral mindent megtennie a hatalomnak.

- A nyugdíjazásokról volt szó?

– Igen, és a 2006-os eseményekről is. A tüntetések után a kerületi bíróságok döntöttek az előzetes letartóztatásokról, aztán másodfokon ezeknek a többségét megszüntették, mert okafogyottá váltak. Tehát nem azért, mert jogsértőek voltak, a mi bíróságunkon legalábbis egy ilyet sem találtam a huszonkettőből. Mégis sokan támadtak minket. Amikor erről kérdezték, Makai úr nem állt ki kellő határozottsággal amellett, amit később megírtam Kövér László házelnöknek is, hogy a nyomozási bíró a kényszerintézkedésekről kizárólag az ügyész indítványa alapján határoz. Kértem őt, hogy osszák ki a képviselőknek az egyoldalas összeállítást, de nem tették meg. A Fővárosi Bíróság egyik vezetője már akkor neheztelt rám, pedig a bírákat meg kellett volna védenie valakinek. Nem sikerült.

- És mi nem tetszett önnek Makai úr válaszaiban?

– Lényegében azt mondta, hogy minden állam maga dönti el, hol szabja meg a nyugdíjazás felső határát. Ki vonta ezt kétségbe? Itt egészen másról, a bírói függetlenségről és a diszkriminációról van szó. Erről pedig az egyesület hallgatott, és csöndben van ma is.

- Azt érti diszkrimináción, hogy nem mindenkinek kötelező 62 évesen nyugdíjba mennie?

– A lényeg az, hogy egy korábbi kedvezményt – amely szerint 70 éves korunkig dolgozhattunk – megszüntettek, és kötelezővé tették a nyugdíjazást 62 évesen. Más foglalkozásoknál ilyen nincs. Ha valaki akar és engedik, tovább dolgozhat. A bíró viszont bíraként nem.

- Szóval az elnök megmérettetett és könnyűnek találtatott. Ezért ön kilépett. Majd otthagyta a Fővárosi Bírói Tanácsot is. Mi dühítette föl ennyire?

– Navracsics miniszter úr új, a bírák kinevezéséhez kapcsolódó értékelési rendszere. Behozhatatlan pontelőnyhöz juthattak bírói pályára alkalmatlan emberek, ha volt tehetősségük két-három napos tanfolyamra külföldre utazni. Ezzel nem értettem egyet. Maradtam, amikor a tanács súlyát megkurtították, amikor azonban a kendőzetlen politikai akarat megjelent a jogszabályokban, kiléptem.

- Kollégái nem marasztalták?

– Nem. Választ sem kaptam, behívták a póttagot.

- Mit mondjak: szolidáris szakma a maguké. És szavatartó. Nem fecseg, magában tartja, mit gondol. Most is három jogvédő szervezet gyűjt aláírásokat a jogállam védelmében. De hol vannak a bírák?

– A helyükön. Már akiket még nem küldtek el. Amikor kiléptem az egyesületből, az egyik vidéki vezető kolléga azt kérte, ha legközelebb közzé akarom tenni valamely személyes döntésemet, vegyem le őt a címlistámról. Nem értette, hogy itt nem magánügyről volt szó, hanem a függetlenségünkről. Meg is írtam neki: az a baj, hogy még egy ilyen durva politikai támadás esetén sem vagyunk képesek összezárni.

- Állásféltés?

– Igen. Alapvetően az.

- És a belső szabályok?

– Egy bíró nem tehet politikai nyilatkozatot. És nem sztrájkolhat.

- Az nem politikai nyilatkozat, hogy „az Orbán-féle autokrata hatalom nem bírja elviselni, hogy legyen olyan szervezet, amely tőle függetlenül működjön”? Ön írta néhány napja.

– Már nem vagyok bíró. Az egyetlen megoldás az lett volna, ha a teljes bírói kar feláll és lemond.

- Tündérvilág. Újságírók megtették? A színházi világ megtette? Melyik szakma volt egységes, amikor tiltakoznia kellett volna?

– Ilyenek vagyunk. Fogalmam sincs, miért. A társadalom-lélektan nem az én szakmám.

- Most is szinte egyedül korholja a hatalmat és szakmájának érdekvédőit. Levelében arról ír, hogy az Alkotmánybíróság döntése után vissza kellene állítani az eredeti állapotot, vagyis a nyugdíjazottakat vissza kellene helyezni állásukba. De ez Magyarország – teszi hozzá.

– Mert a határozat kimondja, hogy ehhez további jogi lépésekre van szükség, tehát nem automatikus. Attól tartok, „a rendszer marad”. Áder elnök úr hivatala máris közölte, hogy a felmentések visszavonásának nincs jogi alapja, Handó Tünde jogi nonszensznek nevezte a „nagy tekintélyű bírák” kezdeményezéseit, miközben még egy joghallgató is tudja: nem létező jogszabályra nem lehet jogot alapozni. Trükkökkel sem. Ha nincs kényszernyugdíj, akkor munkaviszony van. Paczolay Péter viszont azt is kijelentette, hogy a konkrét alkotmánybírósági döntés szellemiségét is meg kell valósítani. Kíváncsian várom, ki kit győz le.

- Meg azt is mondta, hogy a jogellenes felmentéseket orvosolni kell. Rajtuk két köztársasági elnök pecsétje. De miért nem mondta ki az Alkotmánybíróság azt is, hogy hogyan?

– Nem kötelező. Helyette úgy határozott, hogy a már megszűnt munkaviszonyokra nem hat ki a döntés. Egyensúlyoztak, és ezzel szabad utat adtak a kormánynak. Mellesleg árulkodó, milyen sietős volt Áder úrnak aláírnia az idei felmentéseket – a döntés előtt.

- Élt, ítélkezett ’90 előtt is. Az sem volt politikátlan éra, nem a hivatásrendek autonómiája jellemezte. Pártállami jog- és büntetőpolitika, a társadalmi tulajdon elsődlegessége – mára lejárt lemezek adták a háttérzenét. Tiltakozott?

– ’74 óta vagyok bíró. ’90 előtt is lehetett valamit korrigálni a törvényeken, ezzel nem azt mondom, hogy mindegyik rendben volt, sőt. De engem soha senki nem befolyásolt konkrét ügyekben.

- Mit korrigáltak?

– Ha valaki jogellenesen tartózkodott külföldön, és megtagadta a hazatérést, majd két év fölötti szabadságvesztésre ítélték, kötelező volt kimondani a vagyonvesztést. Budáról sok orvos „disszidált”, mi meg csak 1 év 10 hónapot szabtunk ki, a másodfok pedig jóváhagyta, így a családban maradt a lakás.

- Most miből lett elege?

– Megküzdöttem az egyetemi felvételért, rossz volt a származásom, mert apámat ’44-ben, halálakor katonaorvosként jelölték a papírokon, pedig ő orvos katona volt. Anyám évekig harcolt az igazságáért: orvosként hívták be, nem volt hivatásos. Az igazságszolgáltatás nekem 47 év után is piedesztálon van. Nem tűrhetem, ha a jelenlegi hatalom nem a köz, hanem saját érdekeinek szolgálatába állítja a jogot. A bíróságokról, a menesztett vezetőkről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy beengedték volna a politikát a tárgyalóterembe. Ez az, amit a hatalom nem bír elviselni.

– Ügy-védő úr, kérem, álljon elő a bizonyítékaival!

– Komolyan kéri? Hoz egy döntést az Alkotmánybíróság, fél óra múlva Lázár úr javasolja a testület durva megrendszabályozását, az meg tudomásul veszi. Folyamatosan megsértik a jogalkotásról szóló törvényt, nem egyeztetnek, percenként módosítgatják, és egyéni képviselői indítványként nyújtanak be törvényjavaslatokat. Vagy itt van a 2006-os tüntetésekkel kapcsolatos semmisségi törvény. Ilyet nem látott még a világ.

- Visszamenne dolgozni két évre?

– Igen. Nem engedném lepöckölni ezt a 47 évet, mint a légypiszkot.

- Bízik valamiben?

– Strasbourgban. Az Európai Bíróság a kormány kérése ellenére gyorsított eljárást rendelt el a bírák nyugdíjazásáról, mert tudja, hogy az elmozdíthatatlanság függetlenségünk része. Ez nemcsak a bírák, hanem a polgárok joga is, és ha a hatalom ezt lesöpri, vége a jogállamiságnak.