Beszélnek a számok: Orbán ezt már nem tudja kimagyarázni

elkesen és fenntartás nélkül, a megelőlegezett bizalom jegyében fogadták az Európai Parlamentben szerdán reggel Donald Tusk lengyel kormányfőt. Beszédét szintén nem zsúfolt ház hallgatta, ahogy előző nap Orbán Viktort, a magyar elnökséget búcsúztató magyar miniszterelnököt sem hallgatták túl sokan. Azért az érdeklődés komolyabb volt, a hangulatban érzékelhető különbséget tapintani lehetett - írta a

A lengyel kormányfő nem részletezte a programját, csupán hitet tett Európa mellett. Pontosabban, arról beszélt, miért hisz Európában, s miért hisz a lengyelek elsöprő többsége Európában. Programja lényegét úgy foglalta össze, hogy a válságból sem lehet másként kilábalni, mint több Európával, azaz mélyebb integrációval, a belső piac dinamizálásával, a biztonság erősítésével és egyben a nyitottság növelésével. Erre azért is van szükség, mert a válság nyomán a nacionalizmus és a protekcionizmus iránti vágyakozás is erősödik, ám az európai történelem ezer példával szolgál, miért vezet ez zsákutcába. S hitet tett Európán belül az alapvető szabadságjogok, ideértve a sajtószabadság érvényesülése mellett, mindezt anélkül, s ezt hangsúlyozta is, hogy bárkit kioktatni óhajtana.

A részletekbe csak annyiban ment bele, hogy kifejtette: a biztonságot általánosan értelmezi, vagyis az energia- és nyersanyagellátástól a katonai biztonságig, ideértve a külső határok megerősítését, de a belső határok nyitva tartását. Ha a külső határok védelme jól működik, akkor viszont az unió bátrabban nyithat azok előtt, akik itt akarnak élni és dolgozni, vagy a csatlakozni óhajtó országok előtt, miközben folyamatosan törekednie kell a keleti szomszédság javítására is. E tekintetben elsősorban Ukrajnára gondolt.

Minthogy kiéleződött a vita a magyar elnökség alatt a schengeni rendszerről, Tusk a polgárok szabad mozgásának garantálását megőrzendő alapértéknek nevezte, amire külön is nagy tapsot kapott. Aminthogy a nyitó- és a záróbeszédét is lelkes taps fogadta, s nyilatkozatainak egyes elemeit külön is ünnepelték a képviselők, akik a szerda reggeli ülés megnyitása előtt szinte tolongtak, hogy kezet rázhassanak a lengyel kormányfővel.

Éles kontrasztban állt mindez Orbán Viktor keddi, a magyar elnökséget az EP-ben is lezáró megjelenésével, és különösen a januári nyitányával. Kedden a magyar miniszterelnököt szinte üres ház fogadta, a frakcióvezetők egy része meg sem jelent, vagy nem szólalt fel, az ülésteremben a képviselőknek tizede, ha feltűnt.

Ezzel szemben szerdán Tuskra sokkal többen voltak kíváncsiak, s a nagy politikai csoportok vezetői eleve bizalmat szavaztak a lengyel elnökségnek, amelynek várható munkájáról José Manuel Barroso bizottsági elnök is elragadtatással beszélt, miközben a vitát az Európai Parlament lengyel elnöke, Jerzy Buzek vezette. S Barroso mögött Janusz Lewandowski lengyel uniós költségvetési biztos foglalt helyet, aki a figyelem középpontjába kerül, hiszen a lengyel elnökség egyik legnagyobb feladata lesz, hogy az EU 2014-2020-as költségvetési időszakáról előterjesztett javaslatról a vitát a tagországok körében megkezdje, s egyeztesse a parlamenttel

S miközben Orbán Viktor európai parlamenti szerepléseit beárnyékolták a kétharmados törvénykezéssel kapcsolatos európai kétségek, Donald Tusk esetében ilyesmi lényegében fel sem merült. De akadtak figyelmeztető jelek: minthogy Lengyelország parlamenti választásokra készül októberben, például a Jog és Igazságosság párt európai képviselői már feszegetni kezdték, mit hozhat a kormányválság az elnökségi programban, s más lengyel felszólalók is mintha korai kampányba kezdtek volna. Ám Tusk leszerelte őket, mondván, a demokrácia, az alkotmány szabályai szerint jelölték ki a választások dátumát, s e kijelentés is lelkes tapsot váltott ki.

A keddről szerdára megváltozott hangulat pontos oka tetten érhető azonban egy-két elejtett megjegyzésben. Visszautaltak ugyanis arra, hogy Orbán Viktor soros elnökként Brüsszelt Moszkvához hasonlította. A szocialisták nevében Martin Schultz frakcióvezető – aki előző nap például nem beszélt Orbán beszámolója után – méltatta a lengyel célokat, s örömét fejezte ki, hogy Tusk nem tesz egyenlőségjelet Brüsszel és Moszkva közé. Hasonlóan nyilatkozott a zöldek frakciójának társelnöke, Rebecca Harms is, aki emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy kedden a magyar kormányfő a „törvényhozók fejéhez vágott bizonyos dolgokat”, s Brüsszelt Bécshez és Moszkvához hasonlította.

Az Orbánhoz hasonlóan szintén az európai néppárti politikai családba tartozó Donald Tusk fogadtatása gyengíti persze a magyar kormányfőnek azt az érvét, hogy a nemzetközi baloldal folyamatos támadásait kellett visszavernie a magyar elnökségnek.

A vitában az Orbán szavaiból inkább bátorítást merítő euroszkeptikus képviselők élesen bírálták Tusk több Európát sürgető elképzeléseit. De a nagy frakciók teljesen háttérbe szorították őket. S például a liberálisokat vezető Guy Verhofstadt is úgy fogalmazott, hogy a lengyelek kulcsfontosságú időszakban veszik át a stafétabotot, amikor még a régi tagországok némelyikében is erősödnek a nemzetállami nosztalgiák, a nacionalista és populista felhangok, s amely megnyilvánulásokkal szemben fel kell mutatni a kibontakozás útját, amely az amerikaihoz hasonló föderális európai berendezkedés lehet.

A lengyeleknek – akik a magyarokkal szemben elérték, hogy pénzügyminiszterüket az eurózóna tárcavezetőinek tanácskozásaira is meghívják – egyelőre válságot kell kezelniük Görögországban, a frissen nagyon leminősített Portugáliában, vagy a schengeni övezetben, amelyen belül a parlamenti vitában élesen bírált dánok újra ellenőrzik a belső határokat.

„Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen./Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen/néz téged, mert örül, hogy lát ma itt/fehérek közt egy európait.” Ha az európai törvényhozóknak eszükbe jutott volna, hogy József Attila magyar költő e sorokkal üdvözölte Thomas Mannt 1937-ben, talán idézték volna szerdán délelőtt, de ha nem idézték is, a frakcióvezetők, s a megszólalók e vers szellemében nyilatkoztak meg azután, hogy Donald Tusk az unió új féléves soros elnökeként elmondta beszédét a strasbourgi parlamenti épület plenáris ülésén.