Béla bácsi, a zseni

Álmosan morog a portás, amikor a kocsival begurulunk a veresegyházi Gamesz (Gazdasági Műszaki Ellátó Szervezet) udvarára. Nyitva a sorompó, az udvaron traktorok, szerszámok, munkások és sár.

Bent, a főépületben a titkárnő iratkötegeket pakol el az útból. Horváth Ernő asztalán nagy a rumli. Nem csoda, hiszen nemrég ért véget a választás, Horváth fideszes polgármesterjelöltként életében először indult a választáson, de vesztett. Ellenfele Pásztor Béla volt, ő a város negyvenöt éve regnáló első embere és egyben Horváth felettese.

Egy másik bolygó

A fideszes kohómérnök, közgazdász most a helyi Gamesz igazgatója.

Laza ingben fogad. Fiatalos, nem tűnik autokrata vezetőnek. Nem politikusalkat. Négyéves volt, amikor Béla bácsi tanácselnök lett Veresegyházon. Feleségével 2004-ben költöztek a városba. Talán ez sem tetszett a népnek, gyüttmentnek tartották, tartják.

Az igazgató zavartan mosolyog, amikor a győztest hozom szóba: – Pásztor Béla zseniális politikus. És ezzel mindent elmondtam.

Nem indokol, perpatvart nem akar. Most már minek.

Nem beszél arról, hogy a hetvenkét éves Pásztor Béla miként szalámizta fel az ellenzékét, hogyan állította a maga oldalára a jobboldali képviselőket. Nem mesél arról sem, hogy miután Béla bácsi a Fidesz helyi erős emberét alpolgármesterré tette, utóbbi a saját frakciójával szemben szavazott.

A polgármester tényleg zseniális politikus. Amikor az ügyészség nagy értékű hűtlen kezelés miatt vádat emelt ellene, ő szórólapozni kezdett: „Veresegyház népének a joga megítélni, hogy a várost hűtlenül kezeltem-e, újra megválaszt, vagy nem.”

A nép ujjongott: Béla bá emberszámba veszi őket. Végül Pásztorra szavazott a polgárok majdnem 65, Horváthra csak mintegy 30 százaléka.

– Csupán az eredményeink közötti különbség szomorított el – magyarázza Horváth Ernő.

Párttársa, Horváth Zalán keserűen írta blogjában: „Vasárnap este kicsit úgy éreztem magam, mintha egy másik bolygóra kerültem volna.”

Gyüttmenteffektus

Az országos politikához képest itt valóban másként alakultak az erőviszonyok: a választáson Pásztor támogatottjai is taroltak. Így a független, ám magát balosnak tartó tanácselnök-polgármester nemcsak a Fideszt győzte le, hanem kétharmada lett a közgyűlésben is.

– Fejjel mentem a falnak. Nem mértük fel reálisan az erőviszonyokat, például a gyüttmenteffektussal sem kalkuláltunk – mosolyog Horváth Ernő.

Pedig ő jót akar a városnak, csökkentené a település – a polgármester szavai szerint is világrekord méretű – adósságát, járdákat és utakat építene, fejlesztené a fürdőt, termálvíz által fűtött üvegházat építene a városi intézmények ellátására.

– Nem akartuk lerombolni azt, amit Pásztor Béla épített, de a modern kor kihívásaink megfelelően rendbe tettük volna gazdaságilag és műszakilag a várost – fogalmaz.

Azt mondja, a Fidesz vezetősége nem dorgálta meg a vereség miatt.

– Kis város vagyunk – legyint.
Főnökével, Béla bácsival pedig kevesebbet beszélnek a kampány óta.

Türelmes a sor

Kövezik a piac melletti járdát. A sok bóvliért, olcsó ruháért Veresegyház környékéről is idejárnak az emberek. Kocsiból tejet árulnak, türelmes a sor. Jut idő csevegésre.

– Pásztor Béla öccse elvitt minket Zakopanéba kirándulni – büszkélkedik az egyik helybéli.
A polgármester a szomszédos Erdőkertesen lakik. Fia ott az első ember, testvére meg a helyi sportkört vezeti.

Szavatartó ember

– Másutt még bölcsőde sincs. Itt bezzeg van. Nem az számít, hogy tanácselnök volt, csak az, hogy mit tesz Veresegyházért – magyarázza egy cekkeres férfi.
– A polgármester úr mindig köszön, megáll és elbeszélget velünk – meséli Tóth László és Nagy Sándorné.
Azt mondják: Pásztor Béla szavatartó ember. Ha megígéri: lesz járda, új tanácsház meg pénz a reformátusoknak, akkor arra mérget lehet venni.

– Nem hisszük, hogy elkövetett volna valami bűnt. Puritán ember – legyintenek.
Fiatalember ül türelmesen a Béla bácsi irodája előtti széken. Ugyan a polgármesternek nincs fogadóórája, ám Csorba Bertalan elhatározta, segítséget kér tőle, mert nincs munkája.

Húszéves, szobafestő a szakmája, de nem tud elhelyezkedni. A polgármester már szólt Bertalan érdekében az egyik barátjának, most visszahívást vár.

Addig ráér velünk foglalkozni. Nekünk normál, magának csak negyed pohár feketét rendel a titkárnőtől. Vigyáz az egészségére.

Hosszú, ősz haja a régi jampit idézi. A hatvanas években több bálból kitiltották kihívó viselkedése és tánca miatt. Vezetőtípus volt mindig, állítja magáról, de aztán szerényen hozzáteszi:
– Az emberek a főnökeim.
Elmorzsolunk egy mosolyt. Béla bácsi valóban zseniális politikus!

A ma Szlovákiához tartozó Ipolybalogon született. Szüleivel menekültként érkezett Magyarországra. Szerszámkészítő lakatosnak tanult, volt hadiüzemben diszpécser, üzemvezető, sőt, megszerezte a „B” kategóriás színházrendezői képesítést is. Montágh Imre a tanára, Schütz Ila diáktársa volt. Aztán Erdőkertesen művelődési házat, mozit vezetett.

– Nem bírtam a kötöttségeket, ezért váltottam – magyarázza.
1965-ben behívatta a veresegyházi tanácselnök, és azt mondta neki, ő elmenne téeszt vezetni, vegye át a helyét. Az asztalra rakott két kulcsot: az egyik a wertheimet nyitotta, a másik az irodaajtót. Pásztor Béla húzódozott, de aztán elvállalta. Azóta vezeti a települést. A szocializmus összes kitüntetését megkapta: a Munka Érdemrend arany fokozatát kétszer is. Pedig nem volt párttag.

– Nem hittem az eszmében, csak a népben – állítja.
Kisajátította a város környéki földeket, hetvenháromszoros árat fizetett egy hektárért. Nem akarta, hogy egy gazdag pesti zsebből megvegye a határt. Egy ideig utálták az emberek, aztán 1990-ben több mint nyolcvan százalékuk rá voksolt.

Mivel csak hitelből telt a kisajátításra, ma is nagy a város adóssága. Támadja is ezért az ellenzék rendesen. De szerinte az 5,6 milliárd hitel évi 300-400 milliós törlesztőrészletét ki tudják gazdálkodni.

Polgármestersége alatt Veresegyházból gazdag város lett. Már nemcsak az asszonykórus a település védjegye: felépült a pezsgőtablettagyár, ideköltözött a General Electric, lett úszómedencés iskola, letelepedtek itt a fővárosiak.

Akadt ellenlábasa is. Egyik a saját újságjában szapulta Pásztor Bélát.

– Adtam neki egy ötezrest a lap kiadására – somolyog az öreg.
A hűtlen kezelés vádjára legyint:
– Már kétszer foglalkozott az ügyészség az üggyel, de mindent rendben talált.
Pásztor a képviselő-testület felhatalmazása nélkül 1996-ban eladott telkeket a pharmavites Somody Imre cégének, és vállalta, hogy két hét alatt kialakítják a közműhálózatot. Az mégsem készült el. Évek múlva, amikor megromlott Somody és Pásztor között a viszony, az üzletember cége bírósághoz fordult, hogy a mintegy 267 millió forintnyi kötbért bevasalja az önkormányzaton. Az ügyről a képviselő-testület csak 2005-ben értesült. Akkor a képviselők támogatták a polgármester tűzoltó javaslatát: 105 millióért megvásárolták Somody üzletrészét, 122 milliót pedig a peren kívüli egyezség részeként utaltak át. Pásztor szerint így a település egymilliárdos vagyonhoz jutott. Az ügyészség szerint nem.

Béla bácsi előkeresi az ügyészségi papírokat.

– Látják? – mutatja csak egy villanásra.
Mosolygunk. Ügyes.

Megisszuk a kávét. Ki-bejárkálnak a hivatali dolgozók a paksamétáikkal. A polgármester aláír, aláír és aláír. Közben atyáskodva beszél mindenkivel.

– Indul a következő választáson?
Ránk nevet: idős ahhoz, persze hogy nem.

Ezt mondta 2006-ban is. Szintén mosolygósan, meggyőzően.

Béla bácsi valóban zseniális politikus.