Behúzta a nyakát az ország

– Budaiként mit keres Zuglóban?

– Éltem itt, és remélem, fogok is még, mert ez a kedvenc kerületem. A parlamenti választáson a Zugló kertvárosi részét is magába foglaló egyéni választókerületben indultam, és ezen a részen több mint hét százalékponttal szerepeltem jobban, mint a fideszes jelölt. Ezért kértek meg a helyi pártok és véleményvezérek, legyek a polgármesterjelöltjük.

– Zugló jobbos.

– Dehogy! Bár nem is klasszikus baloldali, erős a liberális hagyomány, és az LMP is jól szerepelt. Szerintem zöldprogrammal érdemes indulni, hiszen számos olyan ügy terheli a helyi közéletet, amire modern zöld válasz hozhat megoldást. Ilyen a Városliget megvédése, a panellakások felújítása. Ez nagyon is passzol az én politikusi profilomhoz.

– Nem tősgyökeres. Minapi sajtótájékoztatóján az ellenfelétől Zugló-térképet kapott, mondván, el ne tévedjen, ha véletlenül a kerületben jár.

– A zuglói lakcímkártya önmagában nem tesz senkit alkalmassá. És egyébként a fideszes ellenjelölt sem a kerületben lakik, ahogy a jelenlegi polgármester, Papcsák Ferenc sem. Reggelig sorolhatnám azokat a polgármestereket, akik nem helyben élnek – egyaránt vannak közöttük jó és rossz városvezetők.

– A kampány pár hete igazán humoros fordulatot vett. Poén forrása volt Falus vödrös akciójától az unokás fagyizásán át az önök minapi lufis sajtótájékoztatójáig számos epizód. Ez utóbbin egy levegőbe eresztett léggömbbel az ellen kívántak tiltakozni, milyen magas épületet terveznek építeni a Városligetbe. Csak épp a lufikat elfújta a szél.

– Az idei harmadik kampányra nemcsak a pártok, hanem a sajtó és a szavazók is elfáradtak, hiszen lehetetlen fél éven át forradalmi hevületben élni. Pont ezért szerettük volna, hogy az EP-választás a parlamentivel vagy az önkormányzatival egy időben legyen. Eközben őrületesen komoly kérdés, marad-e Zuglóban az a fideszes bagázs, amelyik csak a balhéival és a közbeszerzéseivel hívta fel magára a figyelmet. Megjegyzem, azon a sajtótájékoztatón, amelyiken nem fújt a szél, a lufi megmutatta, milyen hatalmas lesz a legmagasabb épület, amit a Városligetbe terveznek építeni. Az Örs vezér terén és a Bosnyák téren több száz kézfogás után azt tapasztaltam, a választók érzik az ügyek tétjét. Azon múlik a változás, hogy elvicceskedjük-e a kampányt, és a Fidesz surranópályán győz, vagy visszaadjuk a voksolás komolyságát. Mert a helyzet igenis komoly.

– A legutóbbi hír az volt önről, hogy a Família Kft. egykori nagypapája, Baranyi László a Szeretjük Zuglót Egyesület nevében kikérte magának, hogy ön egy Gotti nevű antiszemita rapperrel kampányol.

– Ami persze nem igaz. Ez a Fidesz taktikája velem szemben. Érdeke, hogy ne az érdemi ügyekről szóljon a közbeszéd. Sajátos érzés, amikor a Magyar Hírlap címlapján szerepel egy fotó egy budai lakásról – amiben két és fél éve nem lakom –, azzal a szöveggel, hogy ott élek.

– Azt hallani, Zuglót szánják a PM-es építkezés jövőbeli bázisának.

– Semmiképp nem szeretnék Zuglóból káderkeltetőt csinálni. De azt kétségtelenül ambicionálom, hogy bemutassuk: a zöldpolitika nem ezoterikus valami, hanem az emberek leghétköznapibb életét lehet vele javítani. Ilyen szempontból nagy lehetőséget látok a kerületben.

– A PM-nek milyen jövőt jósol?

– Az önkormányzati választáson sok helyen jelen vagyunk; épül az országos szervezet. Másfelől a baloldal erős válságban van, újra kell fogalmazni. A szellemi kapacitások kimerültek, a PM ennek pótlásában és a kiutak megtalálásában fontos szereplő lehet.

– Konkrétan?

– Kiürültek a baloldal szellemi muníciói, ugyanabból a hozott anyagból dolgozunk, mintha 2010-ben nem lett volna alapvető politikai változás. Miközben a baloldaliság újragondolásában sok 21. századi zöld szociáldemokrata gondolatra lenne szükség, s ez a PM szereplőinek és holdudvarának fejében ott van. A csúfos választási kudarc igazi oka az, hogy nem találtuk ki, mit akarunk mondani az embereknek. Nem volt olyan víziónk, ami egyezett volna a választók hétköznapi vágyaival, nem volt érzelmi kötőanyagunk sem. Ha a tartalom nincs meg, kár a formáról vitatkozni. A Fidesznél nemcsak gátlástalanság és erőszakos forrásfelhalmozás van, de mindent átgondoltak.

– És önök a nagy baloldali összefogást átgondolták? Mai fejjel mit tenne másképp?

– Sok mindent. Rengeteg vitám volt mindenkivel. Őrületbe kergettem a környezetemet azzal, hogy a miniszterelnök személyéről szóló ellenzéki vitát nem lehet pártalkuval megoldani. És zsarolással, kiszivárogtatással, újságírók lefizetésével, hamis pletykák terjesztésével. Én mindig is előválasztás-párti voltam. Mélységesen meg voltam győződve arról, hogy egy ilyen kínkeserves alkufolyamat után bárki nyer is, nem lesz boldog. Emlékszem a sajtótájékoztatóra, ahol bejelentettük a közös listát és a miniszterelnök-jelöltet. Messziről látszott, hogy nincs svungja a történetnek, mert nem olyan politikai teljesítmény, amit a választók feltétlenül értékelnek. A baloldal hagyománya a késő kádári gondolatvilágból táplálkozik, ahol a politika a szakértők világa, és a szavazó is arra kondicionált, hogy majd a pártok megmondják, mi a helyes. Efölött rég eljárt az idő. Ha akkor lett volna előválasztás, bárki nyeri is meg, biztos vagyok benne, hogy az ellenzék jobban szerepelt volna.

(A teljes interjú a 168 Óra hetilap ma megjelent számában olvasható.)