Balta a kézben

„Kiadtam a jelszót: baltát a kézbe!” Ez a meglepő kijelentés nemrégiben Hoffmann Rózsa szájából hangzott el. Bár ő a Nemzeti alaptantervben rejlő, szerinte temérdek tananyag lefaragására utalt, szakértők szerint a mondat jól jellemzi az oktatásügyért felelős államtitkár egész eddigi tevékenységét. A hoffmanni reformok ellen a vasárnapi pedagógusnapon öt pedagógusszervezet vonul az utcára, mert úgy látják: ha a kormány végrehajtja a közoktatásban és a szakképzésben tervezett változtatásokat, jóvátehetetlen károkat fog okozni.

Hoffmann Rózsa pánikkeltésnek, riogatásnak minősítette a szakszervezetek állásfoglalását. Gúnyosan sok sikert kívánt az érdekvédőknek, hozzátéve: a kormány folytatja tevékenységét.

Látjuk, hogyan. Hol a gazdasági érdek (a Széll Kálmán terv képében), hol a pártpolitika vezeti a hoffmanni tollat. Ez utóbbi esetben nemcsak a Fidesz fogja az államtitkár kezét. A Jobbik ujjong, mert saját sikerének tulajdonítja, hogy a Nemzeti alaptantervbe bekerültek a radikáljobb tollforgatói: Wass Albert, Szabó Dezső és Nyírő József. Hiába tiltakozott a Magyartanárok Egyesülete, Hoffmann legyintett.

De a kormány a szakszervezetekkel sem egyeztet, javaslataikat nem fogadja el. Hiába kérték tüntetéssel, szép szóval, nem áll szóba velük.

„Eljutottunk odáig, hogy kimondjuk: elég volt!” – írta a Pedagógusok Lapjában Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke. Az érdekvédők amiatt aggódnak, hogy szerintük több ezer pedagógus kerülhet az utcára, ha a tankötelezettség korhatárát tizenhatéves korban állapítják meg. Nem értenek egyet azzal a tervvel sem, amely az általános iskolát végzett tanulók felét a hároméves szakképzésbe irányítaná. Tiltakoznak a gimnáziumi férőhelyek számának negyvenszázalékos csökkentése miatt. Nem támogatják a tervet, amely szerint – az ígért magasabb bérért cserébe – a pedagógusok negyvenórás heti munkaidejének nyolcvan százalékával az intézményvezető rendelkezik majd. Szerintük ez a burkolt óraszámemelés a munkaterhek radikális növekedésével fog járni.

– Néha úgy tűnik, mintha a gazdasági tárcából vezényelnék az oktatás átalakítását – állítja Radó Péter oktatáspolitikai elemző.

Megtévesztő kép

Ezt látszik alátámasztani, hogy nem csupán az oktatási változtatások költségeit rögzítették a Széll Kálmán tervben, de számos oktatáspolitikai kezdeményezés is csak ott jelent meg. Ám ez a kép részben megtévesztő, a radikális oktatáspolitikai változások kereszténydemokrata terve már a választás előtt kész volt.

Radó Péter korábban az Oktatáspolitikai Elemzések Központjának vezetője is volt, jelenleg hazai, uniós és délkelet-európai országokban dolgozik tanácsadóként. Egyik szerzője a Bajnai Gordon alapította Haza és Haladás Alapítvány blogjának.

– Brutális átcsoportosítás zajlik a magyar államháztartásban. Csak a közoktatástól idén negyvenmilliárd forintot vontak el, és ez jövőre még nőni fog.

A tervezett, központilag kikényszerített racionalizálás hatalmas károkat okoz majd. Míg korábban a közoktatási kapacitásokat a decentralizált rendszer részben hozzáigazította a gyerekek számához, most csak a pénzszivattyú működik. Például, ha egy pedagógusnak heti harminckét órát az iskolában kell töltenie, akkor jelentős tanárfelesleg lesz – magyarázza.

Szerinte ma a közszolgáltatások színvonalas működtetése nem kormányzati prioritás. Az elemző egyik internetes oldalán (Oktpolcafe.hu) táblázatokkal, adatokkal támasztja alá, hogy a GDP-arányos szociális, egészségügyi és oktatási kiadások éppen a 2009-es visszaesés évében voltak a legmagasabbak, azóta folyamatosan csökkennek. A legnagyobb mérséklés az egészségügyi, a kulturális és az oktatási kiadásoknál idén következett be.

Alaptantervek

Radó szerint mind az állami intézmények hatalmának növelése, mind pedig azok funkcióinak bővülése hatalmas költségekkel jár. Ezeket a többletkiadásokat az Orbán-kormány egy olyan időszakban vállalja, amikor egyre kevesebb a költségvetési forrás.

Az oktatásügyben már 1985-ben elindult a rendszerváltozás – akkor a többi között kiszélesítették az iskolák autonómiáját. A rendszerváltás utáni első parlamenti ciklusban hatalmas változások történtek: az iskolákat az önkormányzatok kezébe adták, bevezették a normatív finanszírozást, liberalizálták a tankönyvpiacot.

A Horn-kormány idején a liberális irányítású minisztérium az új alaptanterv elfogadására fókuszált. Az első Orbán-kormány is a tartalmi szabályozásra figyelt: a kerettantervek megalkotásával a NAT és a helyi tantervek közé közvetítő eszközt illesztett. A következő balliberális kurzus lényegében egyetlen komolyabb – a rendszer általános kereteit érintő – reformot hajtott végre: bevezette a kétszintű érettségi rendszert.

Radó Péter állítja, a Hoffmann Rózsa vezette államtitkárság reformjai nem a rendszer minőségi és eredményességi kérdéseiről szólnak, a tanulással kapcsolatos problémák lényegében lekerültek az oktatáspolitika napirendjéről.

Hogy mi is a KDNP-s államtitkár célja?

Az elemző tanácstalanul széttárja a kezét.

– Hoffmann Rózsa csak a végrehajtó. A cél, hogy visszatérjünk a hetvenes évek oktatási irányításához. Tudományos kísérletnek vagyunk tanúi: az iskolákat politikai átformáló intézményekké alakítják át – állítja Lakner Zoltán politológus.

Úgy véli, társadalmi vakság jellemzi a kormány politikáját. Nem segítik, hogy minél többen szerezzenek magasabb iskolai végzettséget, pedig ők könnyebben helyezkednének el a munkaerőpiacon, mint az alacsonyabb iskolázottságúak.

Ceglédi Zoltán, a Republikon Intézet vezető elemzője szerint is Orbán Viktor mozgatja Hoffmannt. Jellemző a kormányfő stratégiájára, hogy a legtöbb pénzt igénylő ágazatok élére – egészségügy, oktatás – külsősöket szerződtetett. Így az esetleges kudarcokért majd nem egy pártbélit kell felelőssé tenni. Ceglédi úgy véli, nem szakmunkás-, hanem betanítottmunkás-képzés lesz Magyarországon.

– Az oktatás gépeket termel majd a Fidesz oligarcháinak – teszi hozzá.

Még a jobboldalon is vita zajlik Hoffmann szakképzési reformjáról. Az új alaptanterv ugyanis a szakmunkásképzés időtartamát négyről három évre csökkenti. Pokorni Zoltán aggályosnak tartja, hogy radikálisan csökkenni fog a közismereti órák száma. Számításai szerint ezekből legfeljebb heti négy-öt lesz, beleértve a testnevelést is. Radó Péter azt mondja, munkanélkülieket képeznek majd. Felmérések szerint az unióban egy munkavállaló hatszor, az Egyesült Államokban pedig tízszer változtat foglalkozást.

Romeltakarítás

Magyarországon azonban drámaian alacsony a felnőttképzésben részt vevők száma, főként a magasabb végzettségűek váltanak szakmát. Az oktatáspolitikai elemző szerint éppen a közismereti órák eredményességét kéne növelni, erősíteni az általános képzés hatékonyságát, hogy a diákok később képesek legyenek a váltásra és az egész életen át tartó tanulásra.

– Most a tizedik osztályos szakiskolai tanulók az általános iskola hatodikos diákjaihoz hasonló szövegértési képességekkel rendelkeznek – teszi hozzá.

Az oktatáspolitikai elemző szerint nem átírni kellene az oktatási rendszert, hanem finomítani. Amúgy az Orbán-kormány után maradt romok eltakarítására legalább kétciklusnyi idő kell majd.