Bajnai Egerben

– A választók hitét kell megerősíteni abban, hogy Orbán Viktor ugyanúgy fél az emberektől, mint ők a hatalomtól – mondja Scheiring Gábor képviselő az egri bazilika előtt.
A május szúrós fényt, a politikus szórólapokat oszt, esti fórumra invitál. Háttérben aláírásgyűjtő, Szolidaritás-pólós aktivisták és lesben álló Hír TV-és stáb. Valódi kampánydíszlet, pedig távol még a korteshajrá. Rímel Scheiringre a molinó a templom timpanonján: „Hit éve 2012–2013.”

Bajnai Gordon érkezik mindigkék ingében, örökös kípszmájlinggal – jövőre több kell majd a hitnél.

Két bérelt kampánybusz kíséri. Stábbal, rajta kortesmatricával: a képen mosolygó emberek állják körül a volt kormányfőt. Ugyanezt a fotót látjuk a friss óriásplakátokon. Ezen már nem Bajnai teszi tönkre az országot.

– Megint csak Simicska gazdagodik – poénkodik az egyik aktivista.

A reklámfelületek többsége ugyanis Orbán kollégiumi társáé. Bárkit szidnak vagy fényeznek plakát-Magyarországon, az ő cége jár jól.

Az Együtt még izmozik a szocialistákkal, erőpróbáznak a tárgyalások előtt. A versenyzők várhatóan június közepén lépnek mérlegre. Addig futtatják a csapatokat, tévéstúdióba, vidékre járnak, vitatkoznak. Mesterházyék zárt ajtók mögött Ron Werberrel aktivistákat edzenek, Bajnaiék meg hálózatot építenek, toboroznak. Az Együtt 2014-nél két szervező gründolja a vidéki csapatot, egyikük a Nyugatért, a másik a Keletért felelős, Szigetvári Viktor a főnökük. A cél: mind a százhat egyéni körzetben legyen ütőképes gárda és potenciális képviselőjelölt. A szocik előrébb tartanak, náluk régi-új a hálózat. Példálóznak is vele rendesen.

Morog a ballib értelmiség: már programot kellene ismertetni, elmondani, hogyan segítenek az elszegényedett embereken, mit tesznek a gazdasággal, az egészségüggyel, az országgal.

Bajnai nekünk mondja: hiszen épp ezt csinálja.

– Hihetetlen pénz- és médiamonopóliumot halmoztak fel Simicska Lajos csoportjai, és elképesztő zárótüzet zúdítottak ránk. Mi a Facebookon, vidéki fórumokon és több mint tízezer aktivistánk révén mondjuk el az embereknek, hogy kétszázhúszezer munkahelyet akarunk teremteni, tizenöt százalékkal emelni a pedagógusok bérét, a lakások korszerűsítésével fenntartható módon csökkentjük a rezsit. De azt is el kell mondani, hogy jövőre nem jön el a Kánaán. Súlyosabb helyzetben van az ország, mint 2009-ben – magyarázza egy szuszra.

Zavarja Orbánékat Bajnaiék országjárása. A Fidesz elővette a régi receptet: kereplősöket, füttyösöket szalajtott Bajnai fórumaira. Gyurcsány turnéit is ők tették zajossá, szerették a kamerák a sípoktól vörösre, az adrenalintól fehérre festett arcokat. Egyelőre nem látjuk őket, de Hatvanban és Gyöngyösön egyentranszparenssel a kezükben libáztak, gágogtak, gúnyolódtak az újramelegített Hajdú-Bét-üggyel.

Bajnai most aktivistákkal kezel, Gócza Attila, a Szolidaritás helyi szervezője két kitűzőben feszít: egyiken az exkormányfő pártját, másikon Kónya Péter szervezetét népszerűsíti.

Találkoztunk már Góczával, aláírást gyűjtött tavaly a novemberi fagyban. Az ötvenéves volt rendőr most az Együttbe tart. Mozgalmár akart lenni, de – mint mondja – sodorja magával a történelem. A csapat fele vele tart: exszocik, szakszervezetisek, pártonkívüliek.

Már ha bejegyzik a Bajnai-pártot. Valamiért lassan őrölnek a kormányzati és bírósági malmok.

Gócza azért büszkén meséli, már van irodájuk is, saját zsebből fizetik a rezsit. Állítja, sokan szimpatizálnak velük, de félnek ezt kimondani.

Taxival érkeznek az első tüntetők az egri minaret elé. A közösségi házban Bajnai tart fórumot, ideje kipakolni a tüntetés kellékeit. „Gágogásra kijelölt terület” – állítanak le egy álló transzparenst a bejárathoz. „Nappal elkísérünk, éjjel megkísértünk!” – hirdeti egy másik tábla.

Tragikomikus, ahogy gágogni kezdenek.

Egy lakli kamasz mutáló hangon rikácsol. Látszik, azt sem tudja, hol van, de élvezi a mókát. Anyja öblös hangon vitázik, köpködi a szavakat, aztán amikor elfogy a szusz, gúnyosan a fenekét mutatja az érkezőknek, és tenyérrel rácsap. A Szolidaritás aktivistái mosolyognak, a rendőrök szintúgy.

– Boldogok a lelki szegények – sóhajt fel az egyik Bajnai-fan.
Tromfol a ricsaj, a gágogás, a káromkodás. Egy tucat a tüntető, de a zaj cirkuszi, nagyobbnak mutatja őket.

– Füvet tessék, Juhász Péter is vett belőle – kiabál egy férfi.
Protézise ki-be csattog az ajkai mögött. Parkban tépte a zöldet, a millás politikus könnyűdrogos harcát gúnyolja vele. Minket is megkínál.

– Miért teszi? – kérdezem.

– Mert úgy érzem, odatartoznak. Érzem az „olyan” sajtó szagát – szalad homlokába a düh színe.
– Miért, milyen szaga van az „olyan” sajtónak?
Megakad, nem válaszol. Elfordítja a fejét. Elhátrál.

Több mint háromszázan gyűltek össze a közösségi házban. Az üvegcsilláros, gipszstukkós, sárga falú teremben többnyire nyugdíjasok ülnek. Sok a kötött kardigán, a kopott kabátka, a fehér szandál, a hátrafésült haj, a szemüveg. Súg a helyi Szolidaritás: a város fideszes prominensei is eljöttek. A kopott, fekete linóleumos színpadra, a sárga függöny elé vastapssal érkezik Bajnai, Scheiring és Juhász. A Szegényeket Támogató Alapnál (Szeta) jártak az imént. Nem volt nagy felhajtás: se média, se pfujolók, se kortesszöveg, csak beszélgetés.

Itt állva fogadja őket a nép. A dülöngélő színpadi lépcsőkön, a folyosón, az ajtókban is állnak az emberek. Van, aki a szomszéd teremből kivetítőn hallgatja a polműsort.

Juhász jelzi: kicsit zavarban van, mert sokan jöttek el.

– Legyenek önök a mi médiánk – buzdítja a nézőket, hogy vigyék az Együtt hírét.
Scheiring a bértüntetőkről szónokol, arról, hogy a Fidesz is, Orbán is fél.

Nyitva az ablak, nagy a meleg, kintről rímel a beszédre a kereplők hangja.

Bajnai a pártemblémás plexipulpitusra támaszkodik, ingujjban a bizalmi válságról és a gazdaságról beszél.

Vizsgáztatja is a népet.

– Mennyi volt a minimálbér 2010-ben?
– 60 230 – kiabál be valaki. Bajnai mosolyog, erre nem számított.
– És most?
– 64 ezer.
– De nőtt a minimálbér adója.
Hangzavar tör ki a folyosón. Zagyva György Gyula hatvannégyvármegyés, Jobbik-frakciótag mutogat mindenkire a baljós ujjával. Ő már csak így szokta, bátor, hiszen vele van a sleppje is. Káromkodik, ebben választékos, mert „hogy képzelik, ő képviselő, miért nem engedik be?”.

– A kivetítős szobában még van hely – nyugtatják a szervezők.
De ő köti az ebet a karóhoz: „élőben” szeretné látni Bajnait. A nyári Sziget-rendezvény kapujában is követelőzött, ott sikerült a balhé, elvitték a rendőrök. Most némi huzakodás után beengedik.

Benéz a nagyterembe, látja, ott valóban gombostűt sem lehet leejteni, és azzal a lendülettel ki is fordul. Még az épületből is kimegy, a téren sem látjuk. Nem jött össze a balhé.

Közben Bajnai a rezsicsökkentésről beszél, a bölcs felelősségre vonásról, az együttműködésről, az önkormányzatok eladósodásáról, arról, hogy megszüntetik majd a Klebelsberg-központot.

– Nincs okunk félni. Egyenként elbukunk, de együtt győzni fogunk – korteskedik.
– A Jobbikra oda kell figyelni – veti közbe egy árus.
– Nem jött létre még az ellenzéki együttműködés – figyelmeztet egy férfi.
Az utcai ellenlábasok közül is feláll valaki. Társa grafikont mutat fel.

– Az ön kormányzása idején nőtt a devizahitelben való eladósodottság mértéke!
Bajnai cáfol, a többieket biztatja, ígér.

Valaki rákérdez a Hajdú-Bét-ügyre. A libákat felvásárló cég csődjéért a jobboldal Bajnait teszi felelőssé. Ő csendesen érvel, jelzi azt is, visszatérése miatt melegítette fel az ügyet a Fidesz.

– És mi lesz, ha a Fidesz győz a választásokon? – aggódik valaki.
– Annak beláthatatlan következményei lennének. A gazdaság zuhanna, az ország megkezdené lassú menetelését kifelé az unióból.
Megtapsolják. Ki állva, ki aggódva: a kapuban várnak a tüntetők.

Kint kereplők, üvöltözés, síp. A „gágogásra kijelölt területen” alkalmi fűárus csattogtatja a protézisét, lakli kamasz ugrál a rendőrhátak mögött.

Vajon ki fél jobban?

Az országjárás pillanatképei: