Az utolsó kinematográfus
Az elmúlt öt évben a művész favázas fényképezőgépével nagy formátumú síkfilmre készített női portrékat, amelyeket hívás közben manipulált, szolarizált, festett, halványított és barnított, így próbálta előcsalni portréalanyainak „szellemarcát." A végeredmény több mint négyszáz fotográfia, amelyből egy válogatást láthattak egy kötetlen baráti-borozós beszélgetés keretében a barátok, érdeklődők.
A képeken az alanyok rögzített, örök tekintetében egyszerre van jelen az angyali és ördögi, a férfias és nőies, a gyermeki, a felnőtt és az öreg. Már-már irracionális, ahogy a képeken feltárul az egyének személyiségének sokrétűsége.
Amint egyik méltatója írja: Szirtes András elsősorban persze filmrendező, de filmesként mindent másképp csinál, nem úgy, ahogy a filmesek általában szokták. A filmfelvevőgép afféle művi érzékszerve, a természetes érzékeléshez pótlólagosan csatlakozó, de talán még annál is fontosabb kapcsolat és kölcsönviszony a világgal. A vulkánfíber bőröndjébe vágott lyukon kikandikál a kamerája, amelyet így bármikor be tud indítani. Vagy autója anyósülésére szereli a felvevőt, hogy azonnal rögzíthesse, ha valami véletlen érdekesség kerül a látóterébe vezetés közben.
Elkészült munkái sem úgy kerülnek a nézők elé, mint ahogy ez mindközönségesen szokásos. Szirtes filmjei – miközben díjakat nyernek rangos „alternatív” filmfesztiválokon – a szokásos filmforgalmazási hálózatba szinte soha sem kerülnek be, nincs mozi, mely napi három előadásban játszaná őket. Helyette – afféle kisipari módon – maga forgalmazza filmjeit, sőt filmjeinek gyakran ő maga a mozigépésze is. Amerikában – a nyolcvanas években Szirtes több etapban mintegy két évet töltött az Egyesült Államokban – a magával vitt filmeket kocsmákban, klubokban és hasonló helyeken vetítette, miután megállapodott a hely tulajdonosával vagy főnökével.
Van ebben a szabadságban valami fátum-szerű, tehát szögesen ellentétes elem: Szirtes vaksorsa, hogy kénytelen szabad lenni. De a végzetben ott van a szabadság is: Szirtes választása, hogy nem tud, nem akar nem szabad lenni.
