Az utolsó esély

Nyári tisztújításuk előtt mondta: még nem kell koszorúra gyűjteni az SZDSZ-nek. Azóta kiderült: nincs remény a „gyógyulásra”.

Tény: ember nem tudja megmondani most, mi is az SZDSZ. Vannak a pártból kiszakadt csoportok, és olyanok is, akik nem hagyták ott, ám elfordultak tőle. S van a „hivatalos” párt, amelynek csekély az esélye a túlélésre.

Próbálom lajstromba venni az SZDSZ-csoportokat. Demszky Gábor és fővárosi köre. Fodor Gábor és szimpatizánsai. Kóka János, nem messze tőle a Magyar Bálint-féle Szabadelvű Polgári Egyesület. Meg Retkes Attila elnök a főként másodvonalból hozzácsapódó SZDSZ-esekkel. És azok – például Béki Gabriella, Gulyás József –, akik igazán sehova nem kötődnek ma. De hova tartozik ön?

Elveim nem változtak: nekem a liberalizmus lelkiismereti kérdés. Persze politikai is. Nemcsak annyiban, hogy megakadályozzuk a Fidesz kétharmados többségét a következő választásokon. Hanem azért is, mert a mai helyzet önmagában megágyazott a szélsőjobbnak. A politikai elitből – és nincs kivétel – kiábrándult a többség, mondván, „ezek” mind csalnak, megtévesztenek. Ha úgy tetszik, politikai agendám, hogy bizonyítsam: ez nem feltétlenül így van. Még bizakodom, hogy saját magától is megújulhat a demokratikus politika.

Azt mondta: az SZDSZ túlélésének kicsi az esélye.

Valóban nem számolok azzal, hogy az SZDSZ még fel tud állni.

Akkor milyen pártra gondol, amikor a demokratikus politika megújulásában bízik?

Nem feltétlenül pártra. Lehet, hogy mozgalom lesz. 2010-ben a kis pártoknak nincs esélyük önálló megmérettetésre. Meg kell találniuk az együttműködés lehetőségét – akár mozgalomként, akár más szövetséget alkotva.

Rögtönözve: mondjuk „Demokratikus Szövetség” néven?

Jól közelít. Magamban „demokrata összefogásnak” hívom azt a formációt, amely – azonos szellemi síkon – tömöríthetné a kis pártokat és párton kívülieket. Akármi alakul is a liberális oldalon, nem támaszkodhat csak régi SZDSZ-esekre.

Utalt ilyesmire az EP-választás után is, megnevezve a lehetséges szövetségeseket: az MDF és az LMP. Mindenesetre most ön és fővárosi frakciótársa, Lakos Imre, valamint az MDF-ből kizárt, de a Városházán még a demokrata fórum frakciójában ténykedő Hock Zoltán és Katona Kálmán indítványozták, sőt el is érték, hogy a fővárosi gazdasági társaságok, közműcégek vezetőiről a jövőben a közgyűlés döntsön. Tesztje volt a „demokrata összefogásnak” az SZDSZ és MDF fővárosi alkalmi szövetsége?

Igen. Noha elsősorban szakmai indíttatású volt a vezérmotívum.

De lényeges volt politikailag is, mert ez a kinevezési jogkör 2006-tól a Hagyó Miklós MSZP-s főpolgármester-helyetteshez tartozó gazdasági „szuperbizottsághoz” került, ahol – állítólag – sajátos alkuként osztozott a fontos fővárosi posztokon Hagyó és Demszky tanácsadója, Mesterházy Ernő. Így ők maguknak építhettek külön-külön politikai holdudvart. Az önök kezdeményezése ezt az erőcsoportot robbantotta szét. Felteszem, bizonyos szocialisták hálásak most önnek, hogy Hagyó politikai terjeszkedésének gátat vetett, gyengítette őt.

Ez nem rám tartozik, az MSZP belügye. Engem más motivált. Demszky mondta mindig, hogy az SZDSZ sorsa Budapesten dől el. Igaza volt: az EP-választás bizonyította, hogy a fővárosi hatalomgyakorlás nem szimpatikus az embereknek. Még soha ilyen kevesen nem szavaztak a fővárosban az SZDSZ-re.

Ön már 2007-ben, épp a közműcégek kinevezési gyakorlata miatt minősítette Demszky módszereit „machiavellistának”, s fordult szembe vele. De csak most tudott csatát nyerni ellene. Vegyük úgy: „rájátszott” arra, hogy az SZDSZ EP-választási kudarcában a budapesti szereplésért Demszkyéket terheli a felelősség?

Nem kellett „rájátszani”, mert ez így igaz. Azzal kiegészítve: Demszky Gábor bizalmasai – Mesterházy Ernő és még néhányan – rossz irányba vitték a főpolgármestert. Demszkyék találták ki Retkes Attilát is. Jelenleg az SZDSZ – a szűken vett Gizella utcai „pártközpontot” értem ezen, nem a maradék tagságot – Mesterházy befolyása alatt áll. Közeledvén a 2010-es választásokhoz azt gondoltam: az már együtt sok, hogy bár a szabad demokraták júniusban brutálisan kikaptak a fővárosban, ennek ellenére a Demszky-csapat könnyedén bekebelezi az SZDSZ-t.

Ehhez képest ön pár napja a Népszabadságban mégis dicsérte Demszkyt, hogy maximálisan támogatta a Bőhm–Lakos–Hock–
Katona-féle indítványt. Békejobb Demszkynek?

Bírálataim mellett azért azt is szoktam mondani Demszky Gáborról: kivételes politikai ösztöne van. Ezt fenntartom.

Én meg „lerombolnám”: számos fővárosi ügy – nemcsak a közművezetők kinevezése, de a BKV, a négyes metró, és sorolhatnám még – megkérdőjelezi Demszky politikai képességeit.

Mindezekkel együtt Demszky talán hamarosan felismerni annak a veszélyét, mibe kormányozta bele saját magát – Mesterházy hathatós közreműködésével – és az SZDSZ-t Budapesten.

Ez üzenet neki?

Veheti annak is. Komolyan gondolom: meg kell neki adni azt az utolsó lehetőséget, hogy próbáljon leválni – teljes egészében nyilván már nem tud – a fővárosi anomáliákról, s én ebben segítséget nyújtok. Amit vagy elfogad, vagy nem. Újabban egyre többet beszélünk egymással – ellentétben a korábbi évekkel.

És az is a „leválás” része lenne, hogy Demszky kihátrálna a pártelnök mögül?

Ráérzett. Mert noha nem mondja ki Demszky Gábor, én úgy érzékelem, már belátta: Retkes „felértékelése” hibás döntés volt. De itt nemcsak egyetlen személyről van szó, hanem egy jelenségről. A tisztújítás előtt szorgalmaztam, hogy üljenek le egymással a párt meghatározó szereplői, „térjenek észhez”, beszéljenek arról, képesek-e kialakítani közös koncepciót. Mert az nem mehet, hogy egyes táborok indulatból versengenek a pártelnöki pozícióért. Ehhez képest épp ez utóbbi történt, amiből következik az SZDSZ vége is. Úgyhogy a korábbi kijelentésemet korrigálnám: el kell kezdeni koszorúra gyűjteni az SZDSZ-nek. Ám semmiképpen nem a liberális gondolkodást kell temetni.

Állítólag az SZDSZ-től távolodó Ungár Klára pártot szervez. A Szabadelvű Polgári Egyesület is párttá válhat – Magyar Bálinttal, Kuncze Gáborral. Múlt héten Fodor Gábor jelentette ki: elképzelhetőnek tartja, hogy új liberális párt alakul, ahova ő is csatlakozhat. Ön említette a „demokrata összefogást” – utalva a fővárosi közgyűlés bizonyos SZDSZ–MDF-es közeledésére. Mondja: valójában mire készülnek?

A mi fővárosi kezdeményezésünk annyiban tér el a többi csoportétól, hogy már most módunkban áll bizonyítani: lehet változtatni a politikai viszonyokon. Jelentős tétje van az összefogásunknak, ez kiderült. Másrészt egyre több liberális egyesület alakul vidéken – legutóbb Szegeden – egykori SZDSZ-esekből. Ezeket az „akciókat” sokan figyelik, s majd eldöntik, hova csatlakozzanak vidéken, Budapesten. És e csoportoknak – amelyek közül párat felsorolt – előbb-utóbb nyilván lesz közös pontjuk.

Erre értette a „demokrata öszszefogás” mozgalmát? Magyarán: a szabad demokraták kiszerveződését a „Retkes-pártból”?

Részben igen. Hiszen akik „megcsinálták” Retkes Attilát, azok is egyre távolodnak tőle. Az SZDSZ mint politikai brand kiüresedett, nincs többé. Amit én mozgalomnak hívok, felfogható a liberális konszolidáció megteremtésének kísérleteként. Ez az utolsó esélye annak, hogy a szétesett szabad demokrata közösség új szövetségben bizonyítson.