Az újdonság varázsa
Orbán Viktor beleszerelmesedett az „új” szóba. Lépten-nyomon igyekszik kimondani, mintha valami varázsige lenne.
Amikor 1998-ban Torgyán József hatalomra segítette a Fideszt, akkor sietett kijelenteni: új korszak kezdődik, új hangsúlyok jelennek meg, új telefonkönyvekre lesz szükség. 2001-ben új gazdasági modellről kezdett beszélni. (Ez nem volt más, mint a Széchenyi terven keresztül a pénzosztás folytatása.)
2002 után új politizálási formát (a polgári körözést) eszelt ki.
Az őszödi beszéd után mindenki tudta, hogy az utcai demonstrációk mögött a Fidesz áll. Orbán a nyilvánosság előtt csak annyit jegyzett meg, hogy az új formában (utcán) megjelenő véleménynyilvánítás alkotmányos jog.
Ezek után az új többséggel ismerkedtünk meg. Az új többségbe várták a teljes polgárságot (nem baj, ha korábban a szoclib oldalra szavazott), amely most – természetesen a Fidesz vezérletével – közvetlenül irányítani fogja a saját sorsát.
És nincs vége! Itt van az új egyezség, amelynek a keretén belül tíz év alatt egymillió új munkahelyet ajánlana fel Orbán a gazdasági szférának, ha ismét kormányozhatna.
De a sok újdonság sem feledteti a gondolkodó emberekkel, hogy Orbán a régi maradt. Egy diktatórikus hajlamú, hatalomvágytól túlfűtött anarchista. Orbán még nem nőtt fel. Még mindig gyerek, akinek folyton-folyvást új játékra van szüksége. És amikor megkapja, a régi már nem érdekli.
Nagy Anett
E-mail