Az Orbán-kormány szimbolikus lépései
2003-2004-ben több száz falusi kispostát szüntettek meg, amit az akkori ellenzék falu- és közösségromboló tettként aposztrofálva, hevesen bírált. A jelenlegi kormány idején, egy esztendő alatt mindössze hatot telepítettek vissza, új helyre pedig egyet sem.
„Az előző kormányzat közel 500 falusi kispostát zárt be, 30 milliárd forintot vont el a postától és közel 9 ezer dolgozót bocsátott el – mondta Nyitrai Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infokommunikációs államtitkára. Megjegyezte: ennek nagyon rossz üzenete volt az, hogy a kistelepüléseken lakók élete nem fontos – áll az Magyar Távirati Iroda 2010. augusztus 30-i tudósításában, amely Küngös postahivatalának újranyitásáról szólt.
A hat évvel korábban elbocsátott, utána őstermelő méhészként dolgozó kézbesítőt négyórás állásban reaktiválták, és egy hivatalvezető is dolgozik a településen. A helyiséget, amely korábbi helyén, a faluházban van, havi kétezer forintért adták bérbe a Postának, amely felújította, négymillió forintért rendezte be modern infrastruktúrával, illetve látta el egyéb eszközökkel, többek közt új szolgálati biciklivel.
Schmidt Pál, a Magyar Posta Zrt. vezérigazgatója pedig amondó volt, hogy a küngösi az „első és szimbolikus lépés” azon az úton, amelyiken „ha végig megyünk, akkor a Magyar Posta is hozzájárulhat a kistelepüléseken a közösségi terek létrehozásához és tartalommal való megtöltésükhöz.”
És hogy miért pont Küngösön kezdték? A polgármester, Nagy Gergely szerint azért, mert ők reagáltak leggyorsabban a posta megkeresésére, azonkívül hamar helyre lehetett állítani a korábbi állapotot.
Két hétre rá, szeptember 14-én Semjén településre költözött vissza a Posta. A nevekkel történő szórakozást silány viccnek tartjuk, viszont tény, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes levelet küldött a település lakóinak. Többek közt azt, hogy nyolc év vidékromboló politikáját kell most helyrehozni, amelynek egyik első állomása a kisposták újranyitása.
Nyilván ennek jegyében nyílt meg ismét még ugyanabban a hónapban, 20-án Sárkeszin, 24-én Vadnán, 28-án a szoc.-lib. kormányzat regnálása idején bezárt postahivatal. Olyannyira fontosnak tartották a folyamatot, hogy indításként a nevezetes alkalomra kiadott levelezőlapot Nyitrai Zsolt államtitkár a küngösi kispostán annak különleges bélyegzőjével látott el, majd ünnepélyesen forgalomba bocsátotta (és az alkalmi pecsételést – természetesen a helységnevek kicserélésével – Semjénben, Sárkeszin s további helyszíneken is folytatták).
Aztán jöttek az önkormányzati választások. Nyilván véletlen egybeesés, de azóta csupán egyetlen falusi kispostát emelt magához ismét a Magyar Posta: a komlóskait, 2011. február 1-én. (Ami külön történet.) Összesen ötöt. A mintegy ötszázból. És más falvakban sem nyitottak egyetlen egyet sem.
Azt az érthető felindulást, hogy egy faluban úgy érzik, minden egyes intézmény bezárásával a település lefokozódik, alaposan fölfokozták annak idején ellenzéki – mai kormánypárti – politikusok. A kisposták megszüntetésekor a falvak elsorvasztásáról, közösségi létük megroppantásáról beszéltek . És mit mondanak ma?
Ugyanazt nyomják, amit szoktak: az elmúlt nyolc évet. Pedig az már kilenc. Benne a második Orbán-kormány egy esztendejével. És abban hat visszaállított postahivatallal. Ami az emlegetett mintegy ötszáznak nagyjából egy százaléka. Vagy éppenséggel alig több, mint egy ezreléke az annak a szintén folyton szóba hozott összesen 946-nak, amelybe beleszámolták azokat a falvakat, ahol addig sem volt posta. És ez lényegében már marad így.
A Magyar Postától kapott – jegyezzük meg, rendkívül korrekt – tájékoztatás szerint ugyanis „…ahol korábban nem volt állandó posta, ott a mobilposta-szolgáltatás révén a lakosság a szolgáltatások szélesebb köréhez férhet hozzá, így kedvezően élték meg a változást. Azokon a településeken is többségében megkedvelték a szolgáltatást, ahol korábban volt állandó posta. Különösen igaz ez az idősebb, esetenként mozgásában korlátozott, nyugdíjas korosztályra, akik számára nagyon kedvező, hogy a postai szolgáltatásokat a saját otthonukban vehetik igénybe.”
Ugyanakkor, bár „általánosságban elmondható, hogy a mobilposta szolgáltatással a lakosság többsége elégedett”, de „előfordulnak települések, ahol szeretnék az állandó postai szolgáltatóhely visszaállítását”.
A jelenlegi kormányzat sem siet ezzel, noha az első posta-visszahelyezési roham kapcsán megígérte, hogy tárgyal erről az önkormányzatokkal – mindazonáltal hozzátéve, sok helyütt bevált, megkedvelték a mobilposta-szolgáltatást.
Legalább annyit mondhatott volna valaki, hogy bocs, tévedtünk (esetleg, hogy tudták azt mindig is…), mégsem enyészett el ettől a vidék, sőt. Vagy ha mégis, hol a rehabilitáció? Tavaly ősz óta (Komlóskát ugyebár leszámítva) egyetlen faluba sem települt vissza a Magyar Posta. S egyhamar nem is fog, sehova.
Szentgyörgyvölgyön éppen összedőlni készül a postahivatal épülete. Életveszélyes. A Magyar Posta nem akar a faluban maradni, noha az önkormányzat felajánlott az intézménynek – ingyenes használattal – másik helyet. Nem éri meg így sem.
A helyhatósági választások előtt még volt ilyesmire néhány millió. Államtitkár is akadt, aki megnyissa. Szentgyörgyvölgy postája érdekében egyetlen potentát sem szólalt meg. Hogy megmondaná végre: a kormány elnépteleníti a falvakat, elsorvasztja közösségeiket. S hogy ennek az az üzenete, hogy a kistelepüléseken lakók élete nem fontos.
