Az ökumenizmus pápája volt
Az elmúlt években többször méltattam II. János Pál pápa példamutató életútját, akit 2011. május 1-jén boldoggá avattak.
Felismerte, hogy a földön élő, sok nehézséggel küzdő emberek számára az ökumenikus út jelenti a segítséget. II. János Pál Átlépni a remény küszöbén című könyvében kijelenti, hogy „az igazi ökumenizmusnak a kölcsönös tisztelet az elsődleges feltétele”. Az ökumenizmus erősödéséhez hozzájárult az a körülmény is, hogy „a világ belefáradt az ideológiákba, s az igazságra vágyik” – írja II. János Pál pápa. A II. vatikáni zsinat az igazság iránti vágyat azzal is igyekezett kielégíteni, hogy az előző zsinatoktól eltérően a dokumentumokban nem szerepel a „legyen kitagadva” fogalom, ezzel szemben a zsinatot a rendkívüli nyitottság jellemezte.
A pápa ezt az építő párbeszédet igyekezett valóra váltani a nem keresztény vallások között, valamint a civilizáció és a hitetlenek világában is. Eredményes munkásságának forrása szülőföldjének, Lengyelországnak a történelme is. „A lengyelek gondolkodásmódjában pozitív elemként van meg a tolerancia és a nyitás az olyan emberek felé, akik másképpen gondolkodnak, más nyelven beszélnek” – írja könyvében a pápa.
II. János Pál pápa boldoggá avatása alkalmából azért szóltam a pápa eredményes ökumenikus munkásságáról, mert hazánkban a zivataros politikai csatározásokban példamutató lenne, ha a különböző nézeteket valló, de az ország javát szolgáló pártok között legalább az együttműködés csíráját kialakítanák, ha a hasonlóságokat is feltárnák. Ha ez az ország javát szolgáló folyamat elmarad, akkor XIII. Leó pápa gondolatai valóra válnak, miszerint „a kommunizmus összeomlásáért magas árat fizet az emberiség és Európa, ugyanis veszélyesebb lehet a gyógyszer, mint maga a betegség”.
Dr. Takács Imre
Hajdúszoboszló
