Az LMP javaslata érettebb és bevetésre kész
Nem az volt a kérdés, hogy előjön-e az ellenzék valamelyik komponense a népszavazás ötletével, csupán annyi, hogy mikor és ki. A legutolsó, 2008-ban megrendezett országos népszavazás tapasztalatai után ez teljes mértékben logikus és papírforma fejlemény volt. A tévétársaságok sem véletlenül vásárolnak máshol, másoknál már bevált, sikeres műsorformátumokat. A helyzet azonban a sima papírformánál izgalmasabbá vált. Első blikkre ugyanis nem az tűnik fő kérdésnek, hogy a népszavazás belebegtetése milyen kellemetlenségeket okozhat kormányoldalon, sokkal inkább az, hogy mindez miképp alakíthatja az ellenzéki házibajnokság állását. Lépéselőny az LMP-nél, de azért még ne temessük a szocikat!
„Amikor olyan ügy kerül napirendre, ami úgy fel fogja borzolni a kedélyeket, és nem lehet a Parlamentben megakadályozni, mert a fideszes szavazógép mindent leszavaz, akkor el fogunk gondolkodni azon, hogy egy népszavazással gátat vessünk a nem támogatott ügynek” – ezt Mesterházy Attila mondta az RTL Klubnak egy interjúban. Most tekintsünk el attól az olcsó poéntól, hogy nyelvileg boncoljuk a mondatot (az élő szöveg egyenes átírása gyakran eredményez hasonló szörnyűségeket), inkább a konkrét és határozott politikai tervezés illusztrációjaként érdemes a kereskedelmi tévé honlapján is kiemelt részletre tekinteni: ha lesz kedélyfelborzolódás, akkor majd elgondolkodunk. Van egy olyan halvány érzésem, hogy az MSZP valahogy megneszelte az LMP készülődését, és ezzel a kidolgozatlan, hirtelen mondással szeretett volna gyorsan népszavazás témában előnyre szert tenni - írta Kumin Ferenc, a Századvég Alapítvány vezető elemzője aktuális blogbejegyzésében.
Lehet, hogy az órákat megnyerték szocialista oldalon, de ezt a diadalt komolyan beárnyékolhatja az a látványos különbség, amennyivel az ökopárt javaslata érettebb és lényegében bevetésre kész - írta Kumin Ferenc. Schifferék nem arról tájékoztatták a nyilvánosságot, hogy bizonyos feltételek együttállása esetén majd elgondolkodnak, hanem tíz konkrét népszavazási kérdést mutattak be. Könnyű nekik, mondhatnánk, az ő energiáikat nem a belső harc egyre keményebb asszói emésztik fel, és van idejük kérdéseket fogalmazni. Talán túl sok is ez a szabadidő: politikai-kommunikációs szempontból elég nehezen kezelhető már önmagában is tíz kérdés, és ezek ráadásul elég nehézkes nyelvezetűek is. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy nagygyűlésen ezektől extázisba esne a hallgatóság. Tudom, épp ez lenne a „lehet más a politika”, meg, hogy hisznek a választók tömeges, magas fokú szövegértő-képességében. Csakhogy ezt a hitet szerintem többiek sem azért nem teszik magukévá, mert javíthatatlanul lenézik a választókat. Egyszerűen tapasztaltak.
A nulladik pillanatban tehát az ellenzéki belső meccsen az LMP pontot szerzett, de a láthatáron komoly kérdőjelek tűnnek fel. Ügydöntő népszavazás kiírásához 200 ezer aláírásra lesz még szükség. Nem állítom, hogy ezt a feltételt az LMP ne tudná teljesíteni, de az biztos, hogy a pártépítés relatív korai szakaszát taposó párt számára ez sokkal nagyobb probléma, mint az öreg róka szocialisták esetében. Ők hiába vannak most rendkívül rossz bőrben eleve, plusz még önsors-rontásból is magasabb sebességi fokozatba kapcsoltak, a régi jó szervezet erőforrásai még rendelkezésre állnak, és könnyen mozgósíthatóak. Elég, ha csak az önkormányzati választások jelölési versenyére gondolunk, amelyet bizonyára kisebb gyomorgörccsel idéznek fel az LMP stratégái is.
Tegyük még az képlethez hozzá Schiffer András hétvégi nyilatkozatát, amely szerint „kizárt, hogy az LMP valaha is együttműködjön Gyurcsány Ferenccel”, és egy meglehetősen érdekes párharc alakul ki a magyar baloldal jövőbeli dominanciájáért. Könnyen felkaphatják a fejüket, hogy ebben az összefüggésben miért intézem el az LMP-t is baloldali pártként. Tessék akkor a népszavazásra szánt tíz kérdésükre ránézni: ezekben semmi ökopolitika nincs, a zöld profil most szögre akasztva csendesen várja, hogy mi lesz vele. Ilyen kérdésekkel egy működő szocdem pártnak kellett vagy illett volna előjönnie- közölte véleményét az elemző. Az LMP azonban most jól érzékeli – túl éles politikai receptorokat ez nem is kíván – hogy a magyar baloldal, ahogy eddig ismertük, ütemes léptekkel halad önmaga felszámolása felé. Ilyenkor érdemes udvariasan, ám kellő határozottsággal feltenni a kezet, és azt mondani: itt vagyok, jelentkezem, szívesen kitöltöm a vákuumot, amelyet tudva lévő módon nehezen visel hosszasan a politika. Volt már olyan a rendszerváltozás utáni magyar politikatörténetben, hogy egy komplett oldal rommá verve a földön hevert, és valaki lehajolt, hogy felvegye.
