Az iskola nem kaszárnya
A rendszerváltás előtt Miskolcon megtapasztalták, hogy a diósgyőri labdarúgók vasárnapi szereplése hatással volt a nagyvállalat munkásainak hétfői munkájára, a győzelem növelte, a vereség csökkentette a dolgozók teljesítményét.
Az elmúlt években a kormány és a pedagógusok összecsapásán – amelyet nem a játékszabályok szerint vívtak – a tanárok és az oktatásügy vereséget szenvedett, ami jelentős hatással van az oktatás, nevelés színvonalára is. A pedagógusok tanórai tevékenységét befolyásolja, hogy milyen lelkiállapotban végzik munkájukat, milyen tananyag-szelektálási lehetőségük van. A jelenben túlméretezett tananyag megkívánná a szelektálást, de a központi irányelvek erre nem adnak lehetőséget.
Az iskolákban egyre jobban erősödő kaszárnyai fegyelem miatt sokszor nem felszabadultan, jó hangulatban oktatnak a tanárok. Ez a negatív hatás nagyobb mértékben csökkenti a teljesítményt, mint a diósgyőri labdarúgók veresége a nagyvállalat munkásainak eredményességét.
A rendszerváltás előtt jól működő közgazdasági szakközépiskolák igazgatói munkaközösségének egyik tanácskozásán felkértek, hogy szóljak az intézmény vezetésének módszereiről. Kifejtettem, hogy Amerikában az egyik zsoké azért volt a legsikeresebb, mert a ló észre sem vette, hogy rajta ül, csak akkor használta az ostort, ha szükség volt rá. A jelenben a túlcentralizált oktatási rendszer indokolatlanul ostorcsapásokkal sújtja az oktatási intézményeket. Comenius óta köztudott, hogy eredményes oktatási, nevelési munka csak akkor van, ha a tanárnak elegendő szabadságot biztosítanak. 1989-ben és 1990-ben a Hajdúszoboszlói Közgazdasági Szakközépiskolában azt vizsgáltam, hogyan lehet a tanulók problémaérzékenységét és kreatív gondolkodását fejleszteni. A jelenben a túlméretezett tananyag miatt nincs lehetőség a diákok jövőjét döntően befolyásoló problémaérzékenység és kreatív gondolkodás fejlesztésére. A problémaérzékenységre nevelés csak oldott légkörű tanórákon valósítható meg. Ehhez nemcsak a tanár humorérzékére van szükség, hanem arra is, hogy a tanulók ne ijedjenek meg a feladatoktól, ne érezzék megtanulhatatlannak a tananyagot, hanem fogalmazzák meg a vele kapcsolatos kérdéseket és problémákat. A túlméretezett tananyag miatt nem sok idő marad a kérdésekre és azok megválaszolására. Oktatási berkekben ismert, hogy a tanulókra nem szabad információözönt zúdítani, mert annak befogadásába belefáradnak, ami egyértelműen gátolja a problémamegoldás, gondolkodás fejlesztését. A jelenlegi oktatási rendszer sajnos ezen az úton jár.
A miskolci tanárok kezdeményezésére a nevelés, oktatás színvonalának emelése érdekében visszavágó mérkőzésre kérték fel a kormányt. Remélem, hogy a „meccs” az oktatási rendszer átalakítását, fejlődését eredményezi. A vita hevében érdemes megszívlelni Németh László gondolatát: „Van-e szebb annál, mint abban a sok véleményben, benyomásban, névben, számban, amit a természet és civilizáció elménkre szór, tudással, a tudás kigyújtotta gondolkodással szép rendet teremteni?” Ennek a szép rendnek a megteremtésével hozzájárulunk nemcsak az oktatás színvonalának növeléséhez, hanem megalapozzuk a társadalom, gazdaság fejlődését is.
Dr. Takács Imre,
Hajdúszoboszló
