Az emlékezet kordonja

A holokauszt-emlékévre tervezett emlékművet eredetileg 2014. március 19-ére akarták felépíteni. A tiltakozások miatt a kormány május végére halasztotta a szoboravatót. Már a látványterv is sokakat megdöbbentett: az ártatlan magyarságot „megtestesítő” Gábriel arkangyalra lecsap a gonosz német birodalmi sas. A történelemhamisító műről a Fidesz-kormány nem egyeztetett sem szakmai, sem zsidó szervezetekkel.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége év elején arra kérte a miniszterelnököt: ne építsék fel az emlékművet, inkább kezdjenek róla párbeszédet. Orbán Viktor február 20-án a Mazsihisz elnökségének írt válaszában javasolta: a szoborral kapcsolatos párbeszédet a húsvéti ünnepek után folytassák.

Ehhez képest április 8-án, teljesen váratlanul, a markológépek „elfoglalták” a Szabadság teret.

Heisler András, a Mazsihisz elnöke a sajtóból értesült minderről.
– Berlinben voltunk kollégáimmal egy konferencián, amikor hallottuk a hírt. Megdöbbentünk. Később próbáltunk tájékozódni. Kormányközeli informális csatornán azzal nyugtattak: várjunk türelemmel. Hogy mire várjunk, az nem derült ki. Nem akarunk most újabb levelet írni a miniszterelnöknek. Sokszor elmondtuk már a véleményünket, ha ezt így semmibe lehet venni, akkor ennek nincs tovább értelme.

Orbán nem nyilatkozott arról, miért szegte meg ígéretét, s miért sürgős neki ennyire az emlékmű. A 168 Óra e-mailben kérdezte erről a Miniszterelnökség szóvivői irodáját. Azt válaszolták: azért indult az építkezés, mert a február 19-i kormányhatározat a május végi dátumot szabta meg határidőnek. Hozzátették: a levélben, amelyet a miniszterelnök írt a Mazsihisznak, „a választási kampányban átpolitizálódott holokauszt-emlékév kapcsán fogalmazódik meg a húsvét utáni párbeszéd folytatása, és szó sem esik az emlékmű felállításának elhalasztásáról”.

Rogán Antal V. kerületi polgármester nem véletlenül jelentette ki az önkormányzati ülésen: Orbán nem szószegő. Attól később még konzultálhatnak az emlékműről, hogy már most építik.

Ilyen cinizmus még a honi közéletben is szokatlan. A politikai irracionalitás nálunk minden józan határon túllép. Miként Bánki György pszichiáter mondja: Orbán levele azt mutatja, hogy Magyarországon uralkodóvá vált az orwelli politikai nyelv, amelyben a szavak szinte már semmit sem jelentenek.

– Bár megígérte a miniszterelnök, hogy húsvét után folytatják a párbeszédet, már előtte elrendelte: a szobornak május végére állnia kell. Vagyis a tárgyalásnak eleve nem volt igazi tétje. Az, hogy Orbán elindította a szoborépítést, nem más: a győztes erődemonstrációja. Úgy gondolja, a megnyert választás mindenre feljogosítja.

Ungváry Krisztián történész egyetért: az emlékmű elsősorban a kormány politikai kommunikációs céljait szolgálja. Nagyon sok pénzt költenek új PR-technikákra, előre felmérik a központi döntések következményeit. Számítottak arra is, hogy az emlékművet a társadalom többsége közönyösen fogadja, mivel a holokausztot alapvetően zsidó ügynek tekintik.

– Ami persze nem igaz – teszi hozzá Ungváry. – A szobornak minden jóérzésű embert fel kellene háborítania. Mégsem tartunk ott, hogy – mondjuk – a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége vagy az egyházak is tiltakozzanak ellene. A Fidesznek nem kell tömegdemonstrációktól tartania. Nyilván tudták azt is: vannak, akiket az emlékmű mélyen megsért, és a politikai ellenoldalon tüntetni fognak. Ezzel pedig az ügy nemzeti kérdés helyett pártpolitikai értelmezést nyer. Ez úgy kell a Fidesznek, mint egy darab kenyér. Az indulatok gerjesztésével mozgósítják saját táborukat, s elveszik a Jobbik témáit, amely nem tud mit tenni, beáll a konkurense mögé.

A történész szerint a Fidesz politikai hasznot húzhat a „holokauszt nem a mi ügyünk” gondolkodásból, abból a mentalitásból, hogy „itt csak egy lármás kisebbség akarja ráerőltetni a véleményét a nyugodt és ártatlan többségre”. Erre tudniillik vevő az a tudáshiányos választó is, aki egyébként jó szándékú és nem antiszemita.

Ungváry ugyanakkor azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a Fidesz végül leállítja azt építkezést.

– A kormánypárt ugyanis abból is hasznot húzhat, ha mégsem épül emlékmű. Ha ezt úgy tudják kommunikálni: keményen küzdöttek, de a „nemzetközi zsidó pénzvilág” nyomására kénytelenek voltak lemondani a szoborról. Ezzel csapást mérnének a Jobbikra, elvennék tőle kedvenc témáját. A Fidesz PR-szakemberei meg jót röhöghetnének a markukba.

Kétségtelen: ha a fideszes szavazók száma így fogy tovább, 2018-ban más győzhet kétharmaddal. Lehet, a sietős építkezés arra is utalhat: az új ciklusban még nagyobb teret kap a szimbolikus politizálás, amely nélkülözhetetlen a párthívek érzelmeinek forrósításához?
A jobboldali versenyfutás leginkább ijesztő jövőt jósol. Harsányi László holokausztkutató szerint Orbán Viktor zsákutcába viszi az országot. A miniszterelnök azt sem bánja, ha falnak ütközünk, nem érdekli, mindez mennyi pusztítással járhat.

– Az emlékmű a jobboldal győzelmi trófeája, amely azt üzeni: „Mi Horthy dicső népe vagyunk.”

A honi törzsi háborúk jobboldali totemje lett Gábriel arkangyal? Bánki György pszichiáter szerint a szobor olyan, mint egy tükör, amelyben a jobboldal önmagát szépnek, értékesnek, ártatlannak láthatja.

– Úgy érzik, ők egy különleges közösség tagjai, s ezért a kiváltságért részben lemondanak szabadságukról, autonómiájukról. Az emlékmű körüli vita nem a múltunkról szól: a jelenünkkel nem tudunk szembenézni. Fontos társadalmi kérdésekre nem találunk választ. A hatalomnak tiszta haszon, ha leköthet minket a múlttal.

A társadalom mentális, érzelmi leromlása is a jobboldalt erősíti. A pszichiáter hangsúlyozza, nálunk sokan a hatalomtól, az államtól várják a biztonságot, támaszt. Megfelelési kényszerből elnyomják valódi személyiségüket, vágynak arra, hogy befogadócsoportokhoz tartozzanak. Ezek az emberek gyakran a jobboldali politikai mozgalmakban találnak identitásra, s mint mindenható apafigurára, úgy tekintenek vezetőjükre. A tábor összetartásához kellenek a veszélyforrások, külső-belső ellenségek. A hatalomgyakorlás legfőbb eszközévé vált a társadalom folytonos megosztása.

E végtelen ideológiai harcok szimbolikus terepévé vált a Szabadság tér is. A Facebookon szerveződő civilek a téren napról napra szétszedik az építési terület kordonjait. Amelyeket másnap a munkások újraépítenek. A civilek pedig ismét lebontják a szabadság kordonjait.

De hová vezethet ez? Egyáltalán: van értelme a Szabadság téri demonstrációknak?
– Nagyon is fontosnak tartom ezt. Nem lenne normális, ha az emberek hagynák, hogy bármit megcsinálhassanak velük – véleményez Bánki György.

Harsányi László úgy véli: a tiltakozó akciókra akkor is szükség van, ha látszólag eredménytelenek.
– A demokratikus ellenzéknek már nincs hová hátrálnia. A Fidesz győzelme ellenére óriási az elégedetlenség az országban. Bármilyen ügy is elindíthat társadalmi mozgalmakat.

A Mazsihisz elnöke, Heisler András pedig azt mondja, fontos lenne megértetni mindenkivel: a múlt meghamisítása nem a zsidók ügye, hanem az egész társadalomé. A megoldást is a társadalomnak kell megtalálnia.
Ungváry Krisztián azt javasolja: a konfliktus feloldásába minél több független szakmai, történész szervezetet kellene bevonni.
– Magyarországon nincs olyan mérvadó történész, aki ezt a borzalmat támogatná. Egy akadémiai állásfoglalást nem söpörhetne félre a Fidesz.

Tegyük hozzá: a Mazsihisz már kikérte az MTA Történelemtudományi Intézetének véleményét. Romsics Ignác tudóstársai nevében azt nyilatkozta: az emlékművet mindannyian elfogathatatlannak tartják.

Heisler András egyébként még mindig bízik abban, hogy mégsem lesz emlékmű.
– Annyi felesleges konfliktust okoz ez Magyarországnak, hogy irracionális megvalósítani.