Az államcsőd réme – szabadságharcos lidércnyomás közepette

Ha bárki azt hiszi, hogy 2011 nehéz év volt, nagyot téved: csak üdítő bevezetője volt 2012-nek. Titokban abban reménykedtünk, hogy legalább a szilveszter utáni másnaposságot kiheverhetjük nagyobb megrázkódtatások nélkül, de csalódnunk kellett: nem elég a rengeteg adó- és áremelés sokkja, de a friss hírek is rontják a kedvünket. Az ünnepi hangulat nem használt a forintnak, árfolyama az euróval szemben a történelmi mélypont közelébe, 315 fölé emelkedett, a hosszútávú állampapírjaink hozama pedig 10 százalék fölé, mindez azt mutatja, hogy a pénzpiacok nem fogadták kitörő örömmel azoknak a törvényeknek az elfogadását, amelyekről az Európai Bizottság elnöke külön kérte, hogy ne szavazzanak róluk, mert ellenkeznek az uniós alapelvekkel.

Barrosonak a két ünnep között arra is volt ideje, hogy válaszoljon Orbán Viktor válaszlevelére, amely állítólag visszautasította a brüsszeli figyelmeztetéseket. Az EU első számú vezetője kiszivárgott hírek szerint minden eddiginél keményebben szólította fel a magyar kormányfőt az uniós szabályok betartására és a konstruktív együttműködésre. Mondanivalója lényegében ultimátumként értelmezhető: a Fidesz-kormány tartsa tiszteletben a demokratikus alapértékeket és az uniós törvényeket, különben rendkívül nehéz helyzetbe sodorja Magyarországot. Szakértők már arról írnak, milyen szankciókra számíthatunk Orbánék sorozatos jogsértő lépései miatt, amelyek teljesen elszigeteltek minket a közösségen belül. Felmerült annak a lehetősége is, hogy a januári csúcson a magyar helyzet külön napirendi pont legyen.

Eközben Orbánék úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és mi diktálhatnánk a feltételeket. A hivatalos álláspont szerint Fellegi miniszter is ennek szellemében utazik az IMF-hez Washingtonba informális megbeszélésre, előkészítendő a későbbi tárgyalásokat. Nem lesz könnyű ezzel a munícióval szembenéznie komoly pénzemberekkel, akik pontosan tudják, hogy mi szorulunk rá a segítségre, és nem fogják tűrni, hogy fideszes stílusban kioktassák őket. Fellegit akár sajnálhatjuk is, hogy rábízzák a lehetetlen megbízásokat - lásd a kínai kudarcokat -, és főnöke helyett ő gyűjti be a pofonokat, de ő vállalta ezt, akkor tűrjön is.

Ha ezúttal is üres kézzel tér vissza, azaz a Valutaalap megerősíti az EU-val közös álláspontját a feltételekről, ami borítékolható, két lehetőség lesz: vagy Orbán alkalmazkodik a realitásokhoz, vagy el sem kezdődnek az igazi tárgyalások. Ha ez utóbbi következik be, hiába biztosított még néhány hónapig az ország finanszírozhatósága, a befektetők és partnerek reakciója gyors és heves lesz: a forint elszáll, az állampapírokat még brutális hozam ígéretével sem tudják eladni, az EU eljárásokat indít ellenünk, a pénzcsapok elapadnak, a hazai infláció megugrik stb. Totálisan félreérti a helyzetet az, aki még tovább feszíti a húrt és azt gondolja, az idő nekünk dolgozik. Pont ellenkezőleg: néhány hét csúszás is elég ahhoz, hogy nehezen helyrehozható károkat szenvedjünk el.

Az IMF-fel és az EU-val való megállapodás azért is sürgős nekünk, mert a külső körülmények egyre romlanak. A legfrissebb prognózisok szerint az eurózóna az idén 0,5-2 százalék közötti recesszióra számíthat, ami önmagában drasztikusan lerontja a kilátásainkat. A 2012-es költségvetésünk napról-napra irreálisabbá válik a maga fél százalékos növekedési tervével, a 298 forintos euróárfolyamával stb. Még kedvező esetben, azaz az IMF-EU hitelkeret hátterével együtt is több százmilliárdos korrekcióra lesz szükség, anélkül pedig semmi nem menthet meg minket a csődtől /még az MNB-tartalékok felhasználása sem, mert az végképp hitelképtelenné tenne minket/. Mindaz, amit Orbánék ennek kapcsán mondanak, köszönő viszonyban sincs a valósággal és a tényekkel. Egyetlen példa erre: miközben az államadósság csökkentéséről papolnak, az MNB mai adatai szerint tavaly szeptember végére az sosem látott nagyságra, 23 ezer milliárd forintra emelkedett, ami a GDP 82,6 százaléka. /Bajnaiék kormányzásának végén az adósságunk még 19 ezer milliárd volt./

A romló feltételek közepette a szabadságharcos lidércnyomás azonnali megszüntetése az egyetlen esélyünk arra, hogy az államcsődöt megússzuk. Minden egyes nap, amivel Orbán és csapata folytatják a gazdasági ámokfutást, egyre mélyebbre lök minket és óriási, milliárdokban mérhető károkat okoz. Ez mindannyiunkat közvetlenül sújt, egyebek mellett például az emelkedő adókon és árakon keresztül. Sajtóhírek szerint bizalmas körben Orbán azt mondta, kész elmenni a falig a józanságot sürgető unióval és IMF-fel szemben. Tegye azt, de egyedül, saját kockázatára, tízmillió ember sorsával és az ország jövőjével ne játsszon! Az összeomlás felé sodró, öncélú hatalmi tobzódás megfékezése valamennyiünk alapvető érdeke, beleértve a Fidesz gazdasági hátországát és hithű támogatóit is.