Árkádiások és pasa parkosok

„A Liget-fejlesztés valójában egyetlen csomag, amelynek vannak hasznos, ugyanakkor vannak káros vagy inkább értelmetlen elemei.” Ez a véleménye a Budapesttel foglalkozó, milliós havi látogatottságú Urbanista blog szerkesztőjének, Zubreczki Dávidnak. Szerinte ezért nehéz a tervekről részleteiben beszélni, mert akik „csomagban” ellenzik az egész projektet, nem vesznek tudomást a benne lévő jó elképzelésekről sem. És igaz ez persze fordítva is.

– A városrendezési tervek szerint a Ligetnek vissza kellene kapnia zöldfelületeket. Meg kellene szüntetni a parkban futó széles aszfaltutakat és a Felvonulási teret. Szerintem ezek helyére nem épületeket kellene húzni, hanem kiterjeszteni a parkot. Tudom, hogy a támogatók azzal érvelnek: nem csökken a zöldfelület, de nagyon nem mindegy, hogy milyen zöldről beszélünk: zöldtetőkről és mélygarázsra telepített gyepről, vagy inkább lombos, nagy fákról – mondja.

Zubreczki szerint a park méretéhez képest túl nagy az építkezés volumene, de vannak jó részei az elképzelésnek. Ilyennek tartja a Hungexpo területének rehabilitálását, a Közlekedési Múzeum felújítását.

– Ahhoz, hogy a Liget tényleg színvonalas közpark legyen, nem kellene egy hatalmas épület a közepére, tehát nem ide kellene helyezni a Nemzeti Galériát.

Az Urbanista szerkesztője ugyanakkor alapjaiban ellenzi a beruházás gondolatát.

– A tervezők azt mondják, hogy szórakoztatóközpontot szeretnének kialakítani a Ligetben. De szemben azzal, amit állítanak, a park ma sem alulhasznált. Kétségtelen, vannak kevésbé használt, de ugyanúgy túlhasznált részei is. Ahhoz azonban, hogy ez megváltozzon, nem kell építkezni – magyarázza, „klasszikus példát” említve az elrontott beruházásokra: a Köki terminált. – Az egy „cyber punk” díszlet volt, lepusztult bódéváros. De hiába építettek oda bevásárlóközpontot, az nem oldott meg semmilyen problémát, a hely ugyanolyan rémes maradt.

Az Urbanista szerkesztője szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy a Városliget egykoron agglomerációs fejlesztésként jött létre. Azért, hogy vonzóvá váljék, intézmények kerültek bele. Azóta azonban sokat változott a helyzet. Ma már a Liget bent fekszik a város szívében, így a parknak más a funkciója. Az Urbanista szerkesztője úgy látja: végső soron az egész beruházás egy nagy ingatlanfejlesztés lesz.

E ponton érkezünk el az ellenzők egyik legfőbb félelméhez: mivel az egész kormányzást áthatja a korrupció, mindenki attól tart, hogy a legnagyobb szeletet ebből a projektből is Mészáros Lőrinc, a miniszterelnök barátja hasítja majd ki.

– Minden ilyen nagyberuházás körül feltűnnek a Fidesz-közeli kivitelezők. A Ligettel kapcsolatos döntés ugyanis arról is szól, hogy hol lehet még közpénzt elkölteni. Ne feledjük, csak a népszerűsítő kommunikációra több száz millió forintot kap Rogán Antal szomszédjának a cége. Ennyi pénzből akár zöldfelületeket is lehetne rehabilitálni – mondja Ceglédi Zoltán politikai elemző. Szerinte nem csak a korrupció lehetősége okoz gondot. – A Liget annak lett a szimbóluma, hogy a Fidesz ethosza megváltozott. 2006-ban még a plebejus kormányzással kampányoltak, de ma már nem látnak ki a budai jólétből. Az arisztokrata előjogokkal élő fideszeseknek nem fájnak a fák: sem a Ligetben, sem a Római-parton, sem az Orczy-kertben lévők. Ezek jellemzően olyan helyek, amelyeket nem a magas társadalmi státusú emberek látogatnak. Bár a budapestiek kőtengerben járnak, a Pasa parkos, habonyos jóléttel kitömött közszereplőknek a parkok nem fontosak.

Ceglédi szerint ez a Fidesz későbbi megítélésére is veszélyes lehet.

– Előbb-utóbb a párt szavazói, akik messze nem gazdagok, szembetalálják magukat azzal, hogy egy szűk, arisztokrata réteg alakítja az országot.

Ceglédivel szemben György Péter esztéta úgy látja, a terv maga a kultúra demokratizálása, épp ezért vált ő maga a Liget-projekt egyik emblematikus támogatójává. Állásfoglalása azt is jelzi, a vita szereplői nem feltétlenül a szokásos kormánypárti–ellenzéki frontvonal logikája szerint helyezkednek el. Úgy véli, az ilyen polémiák természetszerű velejárói a hasonló fejlesztéseknek. Emlékeztet arra, hogy óriási vihart kavart, amikor a New York-i Central Parkba bekerült a Metropolitan Múzeum egyiptomi gyűjteménye, vagy amikor növelték az ottani állatkert területét.
György Péter aláírta a Liget-projektet támogató nyilatkozatot, s ezért a balliberális értelmiség egy része erőteljesen bírálta.

– Nem érdekel a Liget-védő értelmiség politikai intenciója. Az ilyen viták részben demokratikusak, részben nem. Az építészetnek van egy elmondhatatlanul durva tulajdonsága: a hatalom kiszolgáltatottja, és az építészeti projekteket áthatja a politika. Ha egy városban betartják a demokratikus processzusokat, akkor ott semmi nem épül – állítja, hozzátéve: ritka az olyan fejlesztés, ami megfelel a demokratikus érzületünknek, pénz van rá és még a hatalom is hisz benne.

György Péter az egyik leglényegesebb kérdésnek azt tartja, kié lesz a fejlesztések révén létrejövő múzeumkomplexum. Szerinte a múzeum alapvetően „a középosztályra van kitalálva, illetve annak hiányára”. Az emberek most akkor mennek be egy-egy kiállításra, amikor valami különlegességet, például Leonardo-, Caravaggio- és Picasso-műveket láthatnak.

– A múzeumi negyed viszont hatalmas lehetőség arra, hogy ezek a múzeumok új nézőközönségre leljenek. Egymás mellé kerül a Közlekedési Múzeum és az állatkert, a Szépművészeti Múzeum és a Galéria. A magas és a közkultúra együtt lesz jelen – érvel.

Hozzáteszi azt is: a múzeumi negyed esélyt adna arra, hogy a kultúrához való hozzáférés kibővüljön és megváltozzon. Az esztéta szerint ugyanis a magyar múzeumok nem demokratikus intézmények, hiszen van egy gyűjtemény, amely behatárolja a mozgásterüket. Valójában azért is néptelenedtek el, mert afféle tudományos gyűjteményekhez hasonlatosak.

– A múzeum legitimitása a látogatók számán múlik. A múzeum laikusoknak való hely, tehát úgy kell felépíteni, hogy a kulturális világok egymásra utaltságát, párhuzamos egyidejűségét megmutassa mindenkinek – világítja meg az esztéta, mit ért a demokratizálás eszményén.

A Liget szerinte arról is szól, ahogy a városi térben megjelenítjük a természetet.

– Árkádiáról beszélünk. Mintha kimennénk a természetbe, ahol el lehet feledkezni a szegénységünkről, gazdagságunkról, ahol találkozhatunk egymással. – György Péter úgy látja: ezt az Árkádia-mítoszt az új Ligetben is meg kell őrizni, de a 21. századi tájépítészet segítségével újra is kell gondolni azt.

Igen ám, de a múzeumi negyednek miért éppen a Ligetben van helye? – kérdezzük.

– Mert a Liget már most is múzeum. A város természetről alkotott képének múzeuma. Elődeink így gondolkodtak arról, hogy a városlakóknak milyen természet jár.

– Koncepcionális vitám van a Liget-tervvel – mondja Zugló polgármestere. Karácsony Gergely arra a konszenzussal elfogadott dokumentumra hivatkozik, amely Budapest fejlesztési stratégiáját határozza meg 2020-ig. Ebben ugyanis csak a Liget megújításáról van szó.

– Miért van szükség arra, hogy a Nemzeti Galéria épp a Ligetbe kerüljön? A város egyik nagy problémája a rozsdaövezetek állapota. Azok rehabilitálására nincs pénz. Ez a múzeumi negyed a Ligettől idegen – mondja a PM színeiben megválasztott polgármester. – Örülök, hogy vannak végre nemzetközi építészeti pályázatok Magyarországon, és végre Budapest is kilép a provinciális világból. Csak az a baj, hogy ez egy téves elképzelés kapcsán történik.

Karácsony utal azokra a közvélemény-kutatásokra, amelyek szerint a lakosság 85 százaléka ellenzi, hogy a Nemzeti Galériát a Ligetbe vigyék. A politikus szerint eszköztelen ellenzéki pártok, civilek és bázisdemokraták állnak szemben olyanokkal, akiknek gazdasági érdekeltségük van a fejlesztésben. A Városliget Zrt. most 390 millió forintot fog elkölteni ellenkommunikációra.

Megkérdeztük a polgármestert, nem érez-e ellentmondást abban, hogy miközben a Liget-projekt ellen tiltakozik, a budapesti olimpia pályázatát mégis megszavazta, holott az utóbbihoz kapcsolódó beruházások nyilván fakivágással járnának.

– Éppen hogy nincs ellentmondás. Az olimpiai pályázat városfejlesztési szempontból egy kifejezetten jó koncepció: a rozsdaövezeteket fejleszti, méghozzá fenntartható módon. Az más kérdés, hogy az elmúlt hónapokban az ellenzők összes félelmét igazolták a döntéshozók.