Archív felvételek

Sokszor látni a tévében negyedszázados felvételeket. Megdöbbenve tapasztalhatjuk, milyen változáson mentek keresztül a mai politikusok. Az „átkos” diktatórikus kormányzását bíráló fiatal titánok, akik egy igazi demokratikus államról ábrándoztak, szívből megutálva az egypártrendszert s azok kiszolgálóit, egy szebb, igazabb jövőt ígértek. Immár a harmadik ciklusát tölti a kormány élén az évtizedek alatt megőszült, tapasztalt korabeli fiatalság. A szegénysorból kinőtt valamikori osztálytársak napjaink milliárdosai lettek, elfeledték fogadalmaikat. Ma ellenük lázadnak tíz- és százezrek, hiányolva a demokráciát. Hiány a becsület, a tisztesség, a józanság, az egyenlő esély.

Ki mit rontott el, mitől változtak meg hazánk állampolgárai, hogy képesek egymásnak esni az elesettek, a nincstelenek, a hiszékenyek? Ma nem egymásnak vagyunk a barátai, támogatói, hanem pártoknak vagyunk a megtévesztett hívei. Még a kiszolgáltatott helyzetben sem vagyunk képesek egymásra találni. Ezt ki is használják, mert a megosztottság a legjobban gyengíti a magyart. Sokan a köz vagyonából lesznek, lettek milliárdosak, s újból visszalopózott a cselédség, a szolgaság fogalma. Ma ismét a némaság lesz a biztos menedék? Ha célt tévesztettek vezetőink, azt meg kell mondani hangosan, nyíltan. Egyetlen ember sem hiheti el magáról – és főleg nem azt hitetheti el velünk –, hogy ő az egyedüli, a kiválasztott, aki mindent megtehet büntetlenül. Nem lehet gyermekkori álmokat kergetni, légvárakat építeni, miközben száz- és százezrek éheznek. Hazánk Európához tartozik, szeretnénk úgy is élni. Amikor nyíltan kimondják, hogy hazánk nem köztársaság és csak illiberális módon lehet vezetni az országot, a bőrünkön tapasztaljuk az egyenlőség megszűnését. Végre ki kell mondani: büntetlenül nem lehet milliárdokat eltékozolni hóbortokra! Első az egészség, az oktatás, a tisztességes fizetés (nem az állami vezetőknek) és a biztos megélhetés. Csak ezek megteremtése után jöhet a lovarda, a festmények, paloták vásárlása, a kisvasút, a számtalan stadion és a felesleges helycsere a minisztériumoknak.

Nagy Ferenc, Orfű