Megnézték, mi a mozgástér – Az Orbán-kormánynak a megosztás az igazi erőssége, véglegesnek tűnik az ápolási díj kettévágása
„Fontosabb volt sípolni és dudálni, mint az ápolásra szoruló gyerekeken segíteni” – pörkölt oda Rétvári Bence Ungár Péternek, aki arról kérdezte az Emberi Erőforrások Minisztériumát, milyen visszaélések történtek az ápolási díj igénylése során. Az államtitkár a válaszban arra utalt, hogy a gyod bevezetéséről és az ápolási díj emeléséről a parlament azon az ülésén döntött, amelyen az ellenzéki képviselők tiltakoztak a rabszolgatörvény elfogadása ellen.
Az LMP-s képviselő írásbeli kérdésében azt tudakolta, mire gondolt Gulyás Gergely miniszter, amikor azt mondta: amiatt nem lehetséges az ápolási díj emelése, mert visszaélések tapasztalhatók. Ez már csak azért is meghökkentő, mivel most veszi kezdetét a jogosultságok felülvizsgálata. Ha tehát a kormány csalást orront, rögvest alkalom kínálkozik ennek letörésére.
Rétvári politikai kiszólásokkal fűszerezett hivatalos válaszában nem felelt Ungár konkrét kérdésére a visszaélések kapcsán. A konkrét adatok hiánya vagy eltitkolása miatt az LMP-s képviselő pert indít a minisztérium ellen. Legfeljebb az tekinthető homályos célzásnak az államtitkári közlésben, hogy a jogosultságot eddig megállapító „háziorvosok szakértelme nem vonható kétségbe, de a gondozási szükséglet megalapozása érdekében (…) indokolt volt a külső szakértő bevonása”. A külső szakértő az utánozhatatlan bürokratanyelv megfogalmazásában „hatósági eljárás keretében” jár el, és ezt akkor teheti, ha ő maga – az idevágó kormányrendelet szövege szerint – „legalább középfokú iskolai végzettséggel, valamint egészségügyi szakképesítéssel rendelkező” személy, aki ötévnyi szakmai tapasztalatot szerzett az egészségügyben vagy a szociális intézményrendszerben.
Nehéz arra következtetni ennek alapján, hogy a háziorvosokénál megalapozottabb véleményekre számíthat a kormány. A lényeg, hogy hatósági felügyelet alá vonják a jogosultság megállapítását, miközben azt sem tudni, maga az ellenőrzés mennyi közpénzt emészt fel. Mivel a visszaélésekről nincs adat, azt végképp lehetetlen megmondani, hogy az esetleg jogosulatlanul felvett támogatások kerülnek többe a büdzsének, vagy a felülvizsgálati procedúra.
Arra, amiről a képviselői kérdés valójában szólt, hogy tulajdonképpen miért nem lehet azonos mértékű a gyermeküket és a más hozzátartozójukat gondozóknak nyújtott állami juttatás, és a kiegyenlítés mibe kerülne, az Emmi szociális államtitkára nem adott választ. Pedig ellenzékből a Fidesz még követelte az ápolási díj felemelését a minimálbér szintjére, Mátrai Márta és Szabó Erika erről szóló 2004-es határozati javaslatát Ungár Péter a napokban szó szerint újra benyújtotta az Országgyűlésnek. Fülöp Attila a Hír TV-ben annyit mondott a további emelés lehetőségéről, hogy „meg fogjuk nézni, mi a mozgástér”. Hozzátette, egy felnőtt esetében figyelembe kell venni, milyen társadalombiztosítási jogviszony lehet rá érvényes, ami szakmailag értelmezhető felvetés. Csak éppen nehezen érthető, hogy az esetleges kettős jogosultság, tehát a tb-ellátás és a gondozási díj miért ne volna egymással összhangba hozható, amennyiben ez a probléma. Amíg viszont ez nem történik meg, addig az a helyzet áll fenn, amit a kormány előállított: az azonos gondozási szükséglettel rendelkező személyek között különbséget tesznek aszerint, hogy a szüleik ápolják őket, vagy más hozzátartozó. Megfordítva: az ápolást végzők kevesebb pénzt kapnak, ha nem a gyermekük az, akiről gondoskodnak, hanem más családtag. A támogatások eltérése elsősorban a nőket érinti hátrányosan, mivel az otthoni ápolás terhe túlnyomórészt rájuk nehezedik.
Az ápolási díj kettéhasítását tavaly diszkriminációnak nevezte hat érdekvédelmi szervezet, köztük a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) és az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ).
Az ellenzék sípolás és dudálás nélkül sem támogatta volna a kettős rendszer bevezetését. A kettébontásnak eleve célja lehetett az érintettek megosztása, ily módon a későbbi tiltakozások bázisának gyengítése. A Fidesz minduntalan az ellenzék fejére olvassa a vádat: nem szavazta meg az ápolási díj emelését. Holott az ellenzék valójában nagyobb és egységes emelést akart.
Az összegek egyébként valóban emelkednek. Az államtitkárok kommunikációs sillabuszában bizonyára aláhúzva szerepel, hogy az ápolási díjra 2010-ben még csak 15 milliárd forintot fordított a költségvetés, ez 2018-ra 27 milliárdra emelkedett, 2020-ban pedig 55 milliárdra ugrik az ápolási díj és a gyod együttes finanszírozása.
A gyod idén nettó kilencvenezer forint, jövőre a 2020-as minimálbér 77 százaléka lesz, 2022-ben a tervek szerint eléri az akkori minimálbér összegét. A kormány azonban továbbra sem ismeri el munkaviszonyként az otthon ápolást, s újra meg kell jegyezni, hogy a segély felzárkóztatása a minimálbérhez csakis a gyermeküket ápolókra vonatkozik. Ők körülbelül az egyharmadát teszik ki az otthon ápolásban érintett, ötvenezernél több családnak.
Az ápolási díj alapösszegét, valamint az emelt és a kiemelt ápolási díjat 2019-ben 15 százalékkal növelte a kormány, majd évente újabb 5-5 százalékkal felfelé korrigálja a parlamenti ciklus végéig. Ez a gyakorlatban két-háromezer forintos növekedést jelent alkalmanként. Az alapösszeg 2020-ban valamivel több mint 35 ezer forint lesz, az emelt díj 53 ezer, a kiemelt ápolási díj pedig megközelítőleg 64 ezer forint. Ez a jelenlegi gyod értékének kétharmada, a különbség 2022-re valószínűleg növekedni fog.
Hamarosan azok a bizonyos külső szakértők is megkezdik a jogosultság felülvizsgálatát a kormányrendeletben foglalt pontrendszer alapján. Az értékelési rendszer az étkezés, az öltözködés, a tisztálkodás, a vécéhasználat, a vizelet- és széklettartás, a lakáson belüli közlekedés, valamint (gyerekek esetében) a köznevelési intézmény látogatásának önállóságát osztályozza, minden kategóriában 0–4 pont között. Az eredménytől sok függ, mert 5 pontos összértékig csak az alapszintű ápolási díj jár, e felett lép be az emelt összeg, és legalább 10 ponttól jön a kiemelt ápolási díj. Gyermekek esetén 8 ponttól a gyod folyósítását ítélik meg. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a gyermeküket ápolók közül sem fog mindenki bekerülni a minimálbér felé közelítő ellátásba.
A pontrendszer körüli idei viták középpontjában hónapokig az állt, hogy a kategóriák alapján a gyod „nem egy autizmusspecifikus támogatási forma”. Ezt Kővári Edit, az AOSZ elnöke februárban fogalmazta meg a szociális államtitkárral együtt tartott sajtótájékoztatón. Kettejük tárgyalása júliusban vezetett oda, hogy az értékelési szempontok közé bekerült a viselkedés és a belátóképesség vizsgálata. Ezek, mint Kővári Edit mondja, eltérnek a hagyományos gondozási nézőponttól, ám a szükséges felügyelet mértékét nagyon is befolyásolják az autista gyerekek esetében. Más szindrómák és betegségek sajátosságainak figyelembevételéről azonban a tárgyalási folyamat során nem esett szó.
A kormány és az AOSZ közötti tárgyalások szerencsés végkimenetelének kommentálása közepette Kővári Edit bizonytalanság gerjesztésével, politikai felhajtással vádolta az ellenzéket és személy szerint Ungár Pétert. Mint az AOSZ elnöke a Magyar Hírlapnak adott interjúban mondta, ez „teljesen összezavarta a családokat”, amelyeknek a „legfőbb félelme az volt, hogy el fognak esni az ápolási díjtól, az alapellátási összegtől”. Ilyet egyetlen ellenzéki politikus sem állított.
Nemcsak politikusok bírálták a kormányt, hanem például a MEOSZ és a tavalyi megmozdulásokban kulcsszerepet játszó Lépjünk, hogy Léphessenek! Közhasznú Egyesület is. Utóbbinak deklarált célja az ápolási díj felemelése a garantált bérminimum szintjére, az otthon ápolás munkaviszonnyá nyilvánítása és az ápolás-gondozást segítő szakmai közszolgáltatások fejlesztése.
Úgy tűnik, az egység, ami az érintettek szervezeteit tavaly jellemezte, már nem áll fenn. A kormány nem tárgyal más szakmai, érdekképviseleti szervezettel az AOSZ-on kívül. Ennek elnöke pedig, aki egyedüliként kapott lehetőséget az érdekérvényesítésre, politikai bajkeveréssel vádolja a témában megszólaló politikusokat – miközben a kormány részéről természetesen szintén politikusok tárgyaltak vele.
Végső soron a kabinet kijelölte a támogatási rendszerrel kapcsolatos problémák közül azt az egyet, amivel foglalkozni hajlandó, és tárgyalóasztalhoz engedte az ebben illetékes szervezetet. Más problémát nem ismer el, másokkal nem tárgyal, viszont a hivatalos tárgyalópartnerrel együtt kritizálja azokat, akik kitágítanák a megvitatandó kérdések és a konzultációba bevonandók körét. A bírálók elleni vád az, hogy politizálnak, ami valójában a politizálás monopolizálását jelenti a kormány számára. Ez az Orbán-rendszer klasszikus érdekképviseleti modellje. Ez nem csak politikaelméleti érdekesség, súlyos gyakorlati következményei vannak, jelen esetben az, hogy a pontrendszer továbbra sem számol a Down-szindrómás, epilepsziás, cukorbeteg és más krónikus betegségekkel élők specifikus problémáival.
Nem kizárt, hogy a kormány, ahogyan tavaly, egyszer csak meggondolja magát, és a számára legjobb pillanatban mégis megemeli az ápolási díjat, vagy figyelembe veszi további betegségcsoportok szempontjait is a támogatás megítélésénél. Mivel azonban az idei civil kampány és összezárás gyengébb a tavalyinál, valószínűbb, hogy a kormány fenntartja a szelektív rendszert. Elvégre a megosztás az igazi erőssége.
