Amnesty International: Senki nem népszerűsíti a nemátalakító kezeléseket

Orbán Viktor szerdán bejelentette, hogy gyermekvédelmi népszavazást kezdeményez a kormány. A miniszterelnök nem akarja, hogy LMBTQ-aktivisták bejárjanak az óvodákba és az iskolákba szexuális felvilágosítást tartani. A 168 megkérdezte az egyik legnagyobb civil szervezet, az Amnesty International projektvezetőjét, mit gondol a kormányfő bejelentéséről. Demeter Áron szerint az egész arról szól, hogy most az LMBTQ-közösséget tette a politika a gyűlölet célkeresztjébe.

A kormány azt mondta, hogy az önökhöz hasonló civil szervezetek propagandistái veszélyt jelentenek az óvodás és iskolás gyermekekre. Miből áll a munkájuk, amitől annyira félti a kormány a magyar óvodásokat és iskolásokat?

Zömével emberi jogi témákban tartunk oktatást, diákok, szülők és tanárok számára. Kiemelten foglalkozunk azzal, hogy a sérülékeny csoporthoz tartozó gyerekeket milyen támadások érik és mit tehetnek ez ellen. Tehát segítünk azoknak, akiket az iskolai közösségben kiközösítenek azért, mert kövérek, szegények, vagy éppenséggel melegek, vagy bármilyen más ok miatt a közösségből kilógnak. Elmondjuk, hogy ebben óriási felelőssége van az osztályközösségnek és a tanárnak.

Milyen eszközökkel tudnak fellépni az előbb említett esetekben?

Olyan témákat és olyan módszertanokat használunk, ami eléggé, vagy szinte teljesen idegenek a magyar közoktatásban. Ha mondjuk egy osztályban van egy meleg diák akit zaklatnak, akkor a pedagógusoknak nincs semmilyen eszközük, hogyan lehet megoldani ezt a helyzetet. És nem azért mert hülye, hanem mert a pedagógus képzés nem készít fel erre. A civil szervezetek ebben segítenek. És abban is, ha valaki coming out előtt áll, és nem tudja miként kezdjen hozzá, akkor a kérdéseivel megkereshet minket. 

Ön most a diszkriminációval szemben végzett munkájukat emeli ki, aminek fontosságáról – reményeim szerint – társadalmi egyetértés van. Azonban arra nem adott választ, hogy olyan témakörökben is végeznek-e oktatást, mint amiket Orbán Viktor szerdán felsorolt. Valóban része az oktatási programuknak, hogy kiskorú gyermekek számára nemátalakító kezeléseket népszerűsítsenek? Létezik ilyen jellegű oktatás Magyarországon?

Abban soha fel sem merült vita, hogy ezt gyermekek számára elérhetővé kéne tenni. Ma Magyarországon, tudomásom szerint nincs olyan szervezet, aki népszerűsítene egy nemátalakító kezelést. Aki bármit is tud ezekről a műtétekről az tudja, hogy ez egy rettenetesen nehéz, hosszadalmas, sok szempontból kellemetlen, de egyébként is jól körülhatárolt pszichológiai és orvostani folyamat. Éppen ezért népszerűsíteni önmagában nem lehet, és nem is akarjuk.

Ön azt mondja, nem lehet népszerűsíteni a nemváltoztatást vagy a szexuális irányultság megváltoztatását. A frissen elfogadott törvénycsomag azonban, pont ezt a szót használja, bárminemű definíció nélkül. Nem félnek az esetleges jogi következményektől, amit egy ilyen sokféleképpen értelmezhető jogszabály felvet?

Nem. Egyáltalán nem félünk,  értelmezésünk szerint nem végzünk semmilyen népszerűsítő folyamatot, így hát nem is eshetünk a módosítás hatálya alá. Azt gondoljuk, ez nem egy törvény, hanem egy politikai kampányeszköz elfogadtatása az Országgyűléssel. Éppen ezért azzal válaszolunk a kormány lépéseire, hogy nem veszünk részt az EMMI engedélyezési eljárásában. Továbbra is változatlan tartalommal és lelkesedéssel fogjuk az iskolai képzéseinket és workshopjainkat tartani. És ugyanerre buzdítunk más szervezeteket, tanárokat, iskolaigazgatókat is: ne hátráljanak meg.

Azt mondja, nem fognak más oktatási programot folytatni, sem a törvény, sem a most kihirdetett népszavazás hatására sem. Azonban az valószínűsíthető, hogy a közös munkától sok iskola számára elrettentő erővel fog bírni a törvényben szereplő homályos megfogalmazás. Hogyan látja ezt?

Egyelőre még bizakodó vagyok. Igen, a törvény célja nyilván az, hogy ráijesszen a tanárokra, az iskolaigazgatókra, a médiaszolgáltatókra, meg mindenkire, egyfajta öncenzúrára buzdítva az embereket, ebben a részében egyetértek önnel. Viszont abban nem vagyok biztos, hogy emiatt sokkal kevesebb ilyen típusú képzés lesz-e. Abban bízom, hogy nem. Véleményem szerint azok a pedagógusok, akik eddig is meg mertek hívni egy Amnestyt az iskolájukba, – dacára az évek óta tartó lejárató kampánynak – azok továbbra is mernek majd kockáztatni.

Hogyan látja, ki fogja állni az idő vasfogát ez a törvény?

Előbb-utóbb el fog bukni. Míg ezek a jogi eljárások akár hazai, akár nemzetközi szinten történnek, addig társadalmi felelősségünk, hogy észnél legyünk és ne engedjük, hogy ez a homofób és transzfób őrület elhatalmasodjék az országon. 

Milyen társadalmi hatása lesz ön szerint a kormány jelenlegi kommunikációjának? 

Orbán Viktor úgy fogalmazott egy elhíresült mondatában, hogy »senkit nem hagyunk az út szélén«, ahhoz képest az LMBTQ fiatalokkal és családjaikkal most pont ez történt. Ennek konkrét következményei pedig azok lesznek, hogy ezeknek a gyerekeknek a körében még több szorongás, még több félelem, még több öngyilkossági kísérlet, vagy ne adj Isten, még több befejezett öngyilkosság fog történni. De, ne menjünk ennyire a végletekig, a legvalószínűbb, hogy aki megteheti az el fogja hagyni a hazáját. Erre az elmúlt években számos példát láthattunk.

Pride felvonulás 2019. július 6-án Budapeste. Fotó: Merész Márton / 168.hu

Szintén valószínű hozadéka a kormány politikájának, hogy azokon a településeken, ahol nem annyira elfogadóak az emberek, ott az LMBTQ-közösség tagjai rá lesznek kényszerítve, hogy félelemben élve eltitkolják nemi identitásukat. Ez pedig nem alaptalan félelem lesz, hiszen a számok már most is azt mutatják, a nem heteroszexuálisokkal szemben folyamatosan nő itthon az erőszak aránya. A kormány gyakorlatilag ismét feláldozott egy teljes kisebbséget a politika oltárán.

Mit gondol, miért pont az LMBTQ-közösség került most a kormány kommunikációjának a fókuszpontjába?

Nem maradt más? A kormány gyakorlatilag már mindenki ellen hirdetett harcot. Voltak már palettán a menedékkérők, vagyis hát részben még mindig azok. Voltak a civil szervezetek, a hajléktalan emberek. Voltak a szegregált oktatásban tanítottak, és a romák  úgy általában. Az LMBTQ-közösség az egy olyan közösség, amivel sokáig kísérletezett a kormány, miképpen válnak be a gyűlölet céltáblájaként, és hát úgy látszik remekül.

Nyilvánvaló, hogy egy olyan egyébként is sérülékeny és kiszolgáltatott helyzetben lévő kisebbségről van szó, akik kapcsán elég sok tévhit kering. Azt gondolom, hogy a kormány rájött, ha ráerősít ezekre a tévhitekre, akkor azzal mobilizálni tudja a saját szavazóbázisát. Az már csak a hab a tortán, hogy a népszavazás kiváló gumicsont a sajtó számára, hogy a Pegasus-botrány helyett ismét a szexuális másság témakörét helyezzék a középpontba.

Az előbbiekben egyértelműen kifejtette, nem ért egyet abban Orbán Viktorral, hogy ez egy gyermekvédelmi népszavazás lenne. Akkor ön hogyan nevezné?

Lehet, hogy nem túl szellemes, de én homofób és transzfób népszavazásnak tudnám nevezni. Ugyanis ennél pontosabban semmilyen más név nem tudná leírni azt, ami most történik hazánkban.

(Kiemelt kép: Helyreállító műtét 2017. május 11-én készült Nairobiban. Fotó: Carl De Souza / AFP)