Állóhajó

Az A38-as hajón rendezett konferencián többek közt Fodor Gábor, Bozóki András és Oszkó Péter tartott előadást a liberalizmus megújulásáról, zárszót mondott Horn Gábor. A közönség soraiban viszontláthattuk Csillag Istvánt, Mihályi Pétert, Draskovics Tibort is. Az eseményre „kivezényelt” egyetemisták és középiskolások a kávészünetben csoportosan hagyták el a hajót: a liberális jövőképek elemzésére már csak főleg az ősz szabad demokraták voltak kíváncsiak.

Önmagában ez is sokat elárul a honi liberalizmus helyzetéről. Habár a rendezvény után Fodor Gábor – jelenleg a Szabadság Alapítvány vezetője – azt nyilatkozta: egyre több fiatal támogatja őket. Lehet, ám egyelőre úgy tűnik, inkább csak az „SZDSZ-es veteránok” programozzák újra politikai karrierjüket.

– Szerintem az SZDSZ története lezárult. A nemzetközi tendenciáktól nem függetlenül itthon is lejáratódott a liberalizmus: a jelszó és az ahhoz köthető szabad demokrata politikusok is. De a liberális tartalomnak talán lehet még esélye a közéletben – mondta lapunknak Magyar Kornélia, a Magyar Progresszív Intézet igazgatója.

Intézetük 2008-ban elkészítette az ország politikai térképét: koordinátákba foglalták, milyen attitűdök, értékek jellemzőek a „néplélekre”. Meglepő eredmény született. Kiderült: a Fidesz és az MSZP szavazóinak valójában nagyon hasonló az értékrendjük. Nagy többségük baloldali gazdaságpolitikát helyesel, 88 százalékuk a gondoskodó államban hisz. Kulturális, társadalmi kérdésekben viszont 66 százalékuk konzervatív nézeteket vall erkölcsről, családról, nemzetről, a kisebbségek jogairól. Mindebből az is következik, hogy a pártokra nem elsősorban programok alapján szavaznak nálunk, hanem más törésvonalak, identitások alapján voksolnak jobbra vagy balra. Ilyen törésvonal például a Kádár-korszakhoz való viszony, de a vallásosság is.

A Fidesz és az MSZP híveinek értékvilágától jelentősen különbözik a liberálisoké: a magyar lakosság körülbelül húsz százaléka sorolható ide. Ők a gazdaságpolitikában piacpártiak, társadalmi kérdésekben a szabadságjogokat, a kisebbségek iránti toleranciát tartják fontosnak. A szavazásoknál azonban a pártválasztás szempontjai sokszor felülírják az értékrendjüket.

A liberalizmus növekvő össznépi elutasítását a 2010-es választások is igazolták: húsz év után az SZDSZ a parlamentbe se jutott be. A pártot a belső ellentétek, a hatalmi harcok is felőrölték. Horn Gábor az A38-as hajón úgy fogalmazott: „A politikai ellenfelek sem utálják úgy a liberálisokat, mint ahogyan ők egymást. Ha a szabad demokraták találkozót szerveznek, az első kérdés az, hogy kit miért ne hívjanak meg.”

Amúgy a „liberális visszatérés” rendezvényén nem volt ott például Kuncze Gábor sem, aki a Szabad Polgári Egyesület élén – a „Fodor-szárnytól” szigorúan elhatárolódva – tervezi politikai „come back-jét”.

Hack Pétert is csak telefonon értük el. Az alkotmányjogász 2002-ben lépett ki az SZDSZ-ből, és bár aktív közéleti szerepet már nem vállalna, de szorgalmazná egy új konzervatív liberális párt megalakítását. Szerinte lenne is erre igény, főleg a vállalkozók és a fiatalok körében:

– A baloldaliaknak és a jobboldaliaknak is vannak pártjaik. Csak a liberálisoknak nincs. Pedig rengetegen csalódtak a Fideszben, és közöttük sok az olyan nemzeti érzelmű szavazó, aki a nacionalista bezárkózás helyett egy modern, piacbarát európai erőt támogatna.

Itt ez nem megy

Egy ilyen párt katalizátora is lehetne a piaccal kapcsolatos szemléletváltásnak. Hack úgy véli, még mindig élnek azok a kádárista tévhitek, amelyek szerint a tőkés csakis gaz kizsákmányoló lehet, aki nyomorba akar dönteni másokat. A többség azt hiszi, a szegénység megszüntetésére, az igazságosság megteremtésére kizárólag az állam hivatott. Pedig ez nem igaz, állítja Hack Péter:

– Természeti erőforrásokban gazdag országokban megvalósulhat a jóléti állam, bőségesen osztogathatják a szociális segélyeket. Nálunk ez nem megy. Itt elsősorban a külföldi és a hazai befektetőktől függ a fejlődés, ők képesek ugyanis munkahelyeket teremteni. És – a közhiedelemmel ellentétben – a tőkéseknek az az érdekük, hogy a munkaerőt megtartsák, képezzék.

Polgári normák

Tegyük hozzá: az állammal kapcsolatos illúziókkal azért is sürgős lenne szembenézni, mert huszonkét évvel a rendszerváltás után nagyobb a nyomor, mint bármikor. Állítólag négymillióan élnek a létminimum alatt, és a kormányzati korrupció mindent behálóz. Valódi piaci verseny azonban csak ott valósulhat meg, ahol erősek az olyan hagyományos polgári normák, mint a tisztesség és a becsület.

Kérdés az is, szükség van-e egyáltalán egy új szabadelvű pártra, hiszen például a DK-nak is vannak konzervatív liberális tagjai. Hack szerint Gyurcsány személye miatt erre a pártra nem sokan szavaznának. A Rebublikon Intézet januári felmérése megerősíti ezt: a magukat következetesen liberálisnak vallóknak mindössze három százaléka voksolna a DK-ra. A „liberális identitásúak” 56 százaléka egyik parlamenti pártot sem találja vonzónak.

Az A38-as hajón néhány szabadelvű értelmiségi is kifejthette véleményét. Köztük az ismert publicista, Seres László is, aki szintén azzal ért egyet, hogy a demokratikus ellenzéki pártok egyike sem képvisel igazi liberális célokat. Ezért barátaival együtt új párt létrehozásán gondolkodnak. Tavaly ősszel elindították az első neokonzervatív liberális internetes oldalt, a Kapitalizmus blogot, amelynek már többezres olvasótábora van. Seres elnöklésével megalapították a Szabad Piac Alapítványt, s főleg a liberális gazdaságpolitikai elvek népszerűsítését tekintik feladatuknak:

– Őszintén kell beszélni a tabukról is, például arról, hogy csökkenteni kell a szociális kiadásokat. Nem szegényellenességből mondjuk, de fölösleges százmilliókat költeni hatástalan romaprogramokra. Ehelyett inkább adókedvezményekkel kellene támogatni a romák vállalkozásait, vagy ösztönözni azokat a befektetőket, akik tőkét vinnének a gazdasági válságrégiókba. Az állami függőségek helyett a felelősségvállalás kultúráját kellene megteremteni.

Seres hozzáteszi: ők is tudják, hogy ez hosszú távú munka, s nem gondolják, hogy 2014-re összehozhatnának egy erős pártot.

Elvek, kultúra

A „liberális hajó” vendége volt Szelényi Zsuzsanna, aki nemzetközi fejlesztési szakemberként dolgozik Európában és Észak-Afrikában. 1988 és 1994 között a Fideszben politizált, Orbánék jobboldali irányváltása után hagyta ott a „fiatal demokratákat”. Új, innovatív politizálásra van szükség – mondta el a konferencián. A demokrácia fejlődése ugyanis azt bizonyítja, hogy szabadság nélkül nincs jólét. Fontos liberális cél lenne megértetni ezt az emberekkel. Szelényi szerint miközben Magyarországon mindenki demokráciát szeretne, valójában erősen jelen van a rendpárti igény. Ebben a generációk között sincs jelentős különbség. „A fiatalok mentalitása sok tekintetben olyan, mint az ötveneseké, legfeljebb többet használják a mobiljukat” – jegyezte meg ironikusan a konferencián. Lapunknak arról is beszélt: más európai országokban a demokráciára nevelés fontos része a közoktatásnak.

– A diákok konfliktuskezelést tanulnak, szimulációs helyzetekben sajátítják el a demokratikus elveket és a viselkedési kultúrát. Itthon ezt nem sikerült beépíteni az oktatás rendszerébe.

Jobb és bal között

Szelényi úgy gondolja, az állam legfőbb szerepe az, hogy segítse az egyének kibontakozását, motorja legyen a társadalmi kreativitásnak. Ugyanakkor nyitottság és tolerancia kell a múlt megértéséhez is. A történelmi sérelmek egyéni és pártos monológjai helyett kölcsönös empátiára épülő párbeszédeket kellene folytatnunk huszadik századi traumáinkról. Egymás meghallásából születhet közös nemzeti identitás, amely európaiságunk alapja is.

Hack Péter hozzáfűzi: egy konzervatív liberális párt a nemzeti oldalt is megújíthatná, híddá válhatna a politikai jobb és bal között. És ez a társadalmi megbékélésnek is új teret nyitna.