Állítja: tisztességesen is le lehet majd váltani a kormányt
A médiatörvény, majd az Alkotmány után most az Orbán-kabinet harmadik jogreformja vált ki felháborodást az ellenzékből és a külföldi megfigyelőkből, írja a Der Standard.
Ám hogy indokolt a bírálat, azt vitatja a Vendégkommentár rovat szerzője, Marc Vecsey, aki a bécsi Közgazdasági Egyetem Közép- és Kelet-Európai Gazdaságjogi Tanszékén dolgozik. Azzal érvel a többi közt, hogy az új rendszer alapján várhatóan az a párt győz, amelyik a legtöbb egyéni választókörzetben diadalmaskodik, ám ez nem okvetlenül a konzervatív tábort jelenti, hanem azt a pártot, amelyik a legtöbb voksot begyűjti, írja a Der Standard.
Ugyanakkor cáfolja, hogy ezentúl, a választási hatóság tagjainak 9 évre szóló kinevezésével növekedne a visszaélés lehetősége. Mint írja, idáig a távozó képviselők döntöttek a testület összetételéről, gondosan ügyelve arra, hogy olyanok kerüljenek be, akiknek megfelelő a politikai alapállása. Azon kívül az első 9 év után valószínűleg egyetlen erőnek sem lesz kétharmados többsége, ezért a grémium valóban független lesz. De tevékenysége 2014-től már így is megfelel az európai normáknak.
A választási körzetek határainak átrajzolása a belső népességmozgás miatt szükséges. Az biztos, hogy ezáltal a jobboldalnak több fix mandátuma lesz, mint eddig. Egyidejűleg azonban több, egyértelműen baloldali-liberális körzet jön létre. Ily módon a mostani kormányoldalnak már a következő választástól nem lesz minősített többsége. A szerző a regisztrációt azért tartja jónak, mert ezáltal egyenlő módon kezelik azokat, akik otthon, külföldön, vagy levélben adják le a voksukat. Azzal nem ért egyet, hogy ez a változtatás a konzervatívoknak kedvez, mert az egyebek között azt jelentené, hogy az ellenzék hívei intellektuálisan kevésbé volnának képesek a feliratkozásra, mint azok a kevésbé képzett rétegek, amelyek idáig döntő módon járultak hozzá a Fidesz sikeréhez. Azon kívül miért ne lehetne megkövetelni a jogosultaktól, hogy ne csak a szavazás napján vegyék fontolóra, kit is támogatnak. Vagyis nagyobb felelősségre ösztönzi a polgárokat, és azt eredményezi, hogy a nagy pártok aránytalanul sok parlamenti helyhez jutnak.
Vécsey arra is kitér, hogy a jobboldal győzelme esetén az ellenzék biztosan választási csalást emleget majd, és ez kellő fogadtatásra talál a magyarországi eseményekre amúgy is kihegyezett külföldön. Vagyis a regisztrálást megelőző védekező intézkedésnek lehet tekinteni a Fidesz részéről, hogy eleve elhárítsa a manipuláció vádját. Bizonyíték erre Románia, ahol elmaradhatott volna az alkotmányos válság 2. része, ha nem kellett volna ellenőrizni a nyilvántartás teljességét a részvételi arány megállapításához a Basescu leváltására kiírt népszavazás után.
A szerző végezetül úgy ítéli meg, hogy bár Magyarországon a kormányellenes erők a demokrácia végét jósolják, ettől függetlenül továbbra is lehetséges lesz a hatalmat tisztességes viszonyok közepette leváltani. Csupán az kell hozzá, hogy a balliberális oldal több szavazatot szerezzen, mint a konzervatív tábor.
