Állami pénzekkel nyomul a médiában a Fidesz
Sok változást nem fog hozni, ha a TV2 Vajnához kerül: ettől több nézője nem lesz, hírműsorai pedig eddig is közel álltak a kormányzati propagandához. A fideszes médiapiaci nyomulás ezzel együtt minden területen jól láthatóan, állami segítséggel folyik.
A Figyelő információi szerint rövidesen bekövetkezik az, amire régóta számítani lehetett: a TV2 Fidesz-közeli tulajdonoshoz kerül. Ez már akkor borítékolható volt, amikor a nagy veszteségeket felhalmozott csatornát megvette két vezetője, mivel senki nem vehette komolyan, hogy az új tulajdonosoknak elegendő pénzük van egyrészt a kivásárlásra, másrészt az üzemeltetésre. Az átmeneti állapotot mutatta a sajátos vásárlási hitelkonstrukció az eladó németek és a két vevő között, bennfentesek szerint már akkor a tényleges cél a TV2 továbbadása volt, de időbe tellett a megfelelő konstrukció és finanszírozási háttér kidolgozása.
Orbánék már régóta akartak egy nagy kereskedelmi csatornát a saját gazdasági hátországuknak megszerezni, és ez a törekvés felgyorsult a Simicskával való szakítás után. Erősítette a szándékot, hogy hiába ölnek évi 80 milliárdot a közmédiába, zömmel a köztévébe, hiába indítottak új csatornákat, a nézettség nem növekedett, sőt a fő kormányzati szócsövet, az M1-et szinte a kutya sem nézi. Az RTL Klubbal való konfliktus is rosszul sült el, a megzsarolt csatorna visszavágott, és máig tartja a kritikus hangvételt a hírműsoraiban.
A Fidesz-vezetés dilemmája az volt, hogyan ossza újra a lapokat a médianyomulásban, milyen hozzájuk közeli vállalkozói kört hozzon helyzetbe. Orbán számára jó lecke volt a Simicska-ügy, ezért el akarja kerülni azt, hogy bárki a volt szobatárshoz hasonló kulcspozícióba kerülhessen. Igyekszik olyan viszonyokat kialakíttatni, amelyek tartós függésben tarthatják az új bizalmasokat, elsősorban anyagi szempontból. Így lehetett Habony Árpád bizalmi tanácsadó szerepe mellett médiavállalkozó, és kerülhetett előtérbe a kaszinójogokkal gáláns ajándékot kapó Andy Vajna.
A sajtó viszonylagos függetlenségének igazi záloga a nyereséges működés. Ez teszi lehetővé a politikai nyomással való szembenállást csakúgy, mint a tulajdonos nagyvonalúságát. Ha egy médium stabil profitot hoz, többet megengedhet magának, stábja önállóbb lehet, mint hogy ha pénzért kell kuncsorognia. A legutóbbi válság éppen az anyagi háttér leromlása miatt jelentett nagy csapást a médiának, amely a bevételek jelentős csökkenése miatti veszteségek nyomán roppant kiszolgáltatottá vált.
Ezt igyekezett a Fidesz nem csupán kihasználni, de még fokozni is. Korábban is jellemző volt, hogy az éppen hatalmon lévőkhöz közelebb álló médiumok nagyobb arányban részesültek az állami reklámköltésből, de Orbánék ebben is minőségileg új helyzetet teremtettek. A reklámköltési statisztikákból kiderül, hogy míg a szocialista kormányok idején a másik oldalhoz közelebb álló orgánumok az állami hirdetések nagyjából harmadát kaphatták, addig 2010 óta a kormánnyal kritikus médiumok még a tizedét sem.
Két látványos példa erre: míg a szocik kormányzása idején a máig legnagyobb példányszámú közéleti napilap, a Népszabadság reklámbevételeinek 10-12 százalékát adták az állami és önkormányzati hirdetések, addig 2011–13 között az akkor még nagyon Fidesz-közeli Magyar Nemzetnél ez az arány közel 50 százalék volt! Az olvasottság sem volt szempont: hiába a több olvasó, az NSZ az utóbbi években tizedannyi kormányzati hirdetést sem kapott, mint az MN. A nagy tévéknél hasonló a helyzet: a magasan piacvezető RTL Klubban töredék annyi az állami hátterű reklámköltés, mint a Fidesznek kedvesebb TV2-ben.
Az állam anyagi beavatkozása a médiába egyre erősebb. Ennek látványos jele volt a reklámadó, amely egyrészt sok milliárdot von el az egyébként is többnyire pénzügyi gondokkal küzdő cégektől, másrészt eredeti verziójában elképesztően aránytalanul rótta volna ki a terheket. Az uniós beavatkozás nyomán ez utóbbi megszűnt, az általános 5 százalékos elvonás viszont a kisebb tőkeerejű médiumokat keményen sújtja. Ez tovább erősíti a politikai nyomásgyakorlás erősödését a központi reklámköltésen keresztül. A válság nyomán visszaesett hirdetési piacon belül ugyanis megugrott az állami és önkormányzati szereplők aránya, akik ma már a teljes költés közel negyedét adják.
Ebből egyenesen következik, hogy a kormányzat önmagában a költések elosztásával eldöntheti, melyik médium mennyire lehet nyereséges vagy veszteséges. Orbánék maximálisan élnek is ezzel a lehetőséggel, az ellenzékinek tartott orgánumok szinte semmit sem kapnak, saját kedveltjeik viszont hatalmas pénzeket. Ennek tudatos szervezését szolgálja az állami költések teljes központosítása, nehogy már egy közintézmény vagy állami vállalat maga döntsön a hirdetéseiről, és véletlenül oda menjen a pénz, ahova nem szabadna.
Az adófizetők pénzének a hatalom érdekeit szolgáló irányítása a médiában is helyzetbe hozza a megfelelő üzleti köröket. Nagy anyagi kockázatot nem vállalnak a sajtóban beruházó, Fidesz-közeli kiválasztottak, mert bízvást számíthatnak az állami hirdetések megugrására vagy más csatornákon keresztül hozzájuk áramló pénzekre. Ott van mindjárt Vajna példája, aki a kaszinóbizniszben kapott pozíciója révén csupán tavaly hétmilliárdos nyereségre tett szert, emellett hárommilliárdos adókedvezményt kapott, ebből simán telik tévévásárlásra is.
A Fidesz nyomul a nyomtatott sajtóban is, bár ott sokkal nehezebb a terep, új lappal betörni a szűkülő piacra rendkívül nehéz, vásárolni sem könnyű a jelentős részben külföldi tulajdonosoktól. Az ingyenes lap, a Habony-féle Lokál már beállt a kormányzati hírcsatornák sorába, de ennek tényleges hatása csekély. Sokkal érdekesebbek az országos és megyei napilapok, amelyeket mindmáig sokan olvasnak.
Pletykák szerint a Népszabadságot, a Blikket, a Nemzeti Sportot és nyolc vidéki lapot birtokló Médiaworksszel folynak is tárgyalások. Ezek pikantériája, hogy korábbi hírek szerint Simicska vetette ki rájuk a hálóját, az Orbánnal való összeveszése nyomán viszont ő kikerülhetett a képből. Ha ezt a csomagot Fidesz-közeli vállalkozás szerzi meg, a napilapsajtó nagy többsége kormányzati befolyás alá kerül.
Hasonló veszély az online sajtót kevésbé fenyegeti, ott ugyanis annyi a szereplő, hogy nagy a választási lehetőség. Ezzel együtt nagy a rohanás az Origóért, amely a legolvasottabb portálok egyike, noha évi közel egymilliárd a vesztesége. Megszerzése mégis jobban megérheti, mint új hírportált indítani, mert azzal a piacra betörni és jelentős userszámot elérni szinte lehetetlen. Már most is túlkínálat van, és a portálok lényegében ugyanabból a hírfolyamból dolgoznak, ezért nincs igazi motiváció arra, hogy az olvasó újabb és újabb címeket üssön be.
Nem is tudott igazán áttörni egyetlen új portál sem, a Habony-féle 888.hu-nak sincs erre esélye. A sok-sok szereplő és a net ingyenessége miatt ráadásul alig van oldal, amely nyereséges lenne, azaz hiába növekszik az olvasók száma, ezt az egyre jobban osztódó piacon nem tudják aprópénzre váltani. Így a régi, jól bevezetett portálok adnak leginkább lehetőséget a nyomulásra, már hogy ha egyáltalán eladók.
