Alaptörvénytől sújtva

Tisztességben megőszült jogászprofesszorok, volt igazságügyi miniszterek biztatnak arra, hogy ha a választásokon az ellenzék megszerzi a többséget, lépjen át a hatályos jogszabályokon. A Kúria elnöke, Varga Zs. András alkotmányos puccsot emleget, Kövér László házelnök víziót lát: egy terrorista kisebbség randalírozását, Tanácsköztársaságot, zendülést. Jogi döntésnek az elmúlt harminc évben nem volt még akkora tétje, mint annak: mi legyen az Alaptörvény sorsa egy esetleges kormányváltás idején.

Mi történik, ha jövő tavasszal az ellenzék egyszerű többséggel győz? Lehet, hogy a NER törvényei gúzsba kötik, és érdemi döntést nem hozhat, mert Orbán marad az úr? Az új többség kezét lefogja az Alkotmánybíróság, az ügyészség, a számvevőszék, a Költségvetési Tanács, a Médiatanács, maradnak a magánkézbe kiszervezett kulcságazatok, felsőoktatási intézmények, a KESMA propagandagépezete? És velük az intézményesített lenyúlás, a gazdagokat jutalmazó és szegényeket büntető közpolitika? A legatyásodott oktatás, szétesett egészségügy? Vagy trónfosztás lesz? A kétharmadra épülő rendszer Alaptörvényét egyszerű többséggel is hatályon kívül helyezik a győztesek? És mi lenne, ha az új törvényhozás várhatóan legnagyobb frakciója, a Fidesz az eltörölt Alkotmánybírósághoz fordulna? Ha a köztársasági elnök nem írná alá az új törvényeket, ha a CÖF népe az utcára vonulna, és törve-zúzva megjelennének az ismert futballhuligánok is? Mi lesz itt?

Lehet-e jogállamot építeni úgy, hogy lerombolják a hatályos jogi kereteket? Lehet, válaszolja erre Vörös Imre akadémikus, szerinte ugyanis ezek a keretek valójában nem felelnek meg a törvényesség feltételeinek. A volt alkotmánybíró már 2012-ben kinyilvánította: az Orbán-rendszer tevékenysége jogi értelemben illegitim, mert a hatalom kizárólagos birtoklására törekszik, amit a saját Alaptörvénye is tilt.

A Fidesz 20210-ben legitim kétharmados többséghez jutott, ám a professzor szerint az már a hatalommal való visszaélés volt, hogy a kormánynak nem tetsző döntés miatt fél év múlva visszavonták az Alkotmánybíróság gazdasági ügyekre vonatkozó hatáskörét. A jogállam leépítését jelezte, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét azzal a trükkel menesztették, hogy a testületet átkeresztelték Kúriává. Következett a 62 évesnél idősebb bírák kényszernyugdíjazása, a bíróságok alárendelése az országos Bírói Hivatalnak. A legfőbb ügyész jogállását úgy szabályozták, hogy mindaddig hivatalban marad, amíg újabb kétharmaddal nem választják meg utódját, újraszabályozták a Költségvetési Tanács jogkörét is: lehetővé tették, hogy annak két tagja megvétózza a költségvetést. Annak híján viszont a köztársasági elnök feloszlathatja az Országgyűlést. 2011-ben új választási törvényeket fogadtak el, melyek lehetővé tették, hogy 2014-ben a Fidesz a szavazatok 44 százalékával a képviselői helyek kétharmadát szerezze meg. Ebben az évben írta meg Szájer József az iPadjén – Brüsszel és Strasbourg között – az új Alaptörvényt is.

Az Alkotmánybíróság még évekig ellenállt, ám a válasz az volt, hogy a kétharmados többség az Alaptörvénybe emelte át az alkotmányellenes rendelkezéseket. Az elmúlt tíz évben kilenc módosítás került be: előállt tehát az alkotmányon belüli alkotmányellenesség helyzete. Vörös Imre értékelése szerint Magyarországon lopakodó államcsíny verte szét a jogállamot, így éppen a jogállamiság helyreállításának igénye indokolja, hogy az új Országgyűlés már első ülésén kétharmados többség nélkül is szabaduljon az Alaptörvény jogállam működését akadályozó rendelkezéseitől. Ugyanakkor a konszenzus nélkül megválasztott közjogi tisztségviselőktől, alkotmánybíráktól, legfőbb ügyésztől, az Állami Számvevőszék elnökétől, a Médiatanács elnökétől, a Kúria elnökétől és az Országos Bírósági Hivatal elnökétől is.

A javaslat első részletesebb kifejtését májusban egy Bárándy Péterrel, Lengyel Lászlóval és Fleck Zoltánnal közösen írt cikkben olvashattuk, amelyben a szerzők büntető igazságtételre is javaslatot tettek: ha a NER kulcsszereplőit a bíróságok az eddig érvényes törvények szerint bűnösnek találják, akkor vagyonelkobzásra ítélhetik őket. Javaik egy része állami tulajdonba kerülhet, más részét méltányos jóvátételre kell felhasználni. Ezt követte, hogy Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke zéró toleranciát hirdetett az alkotmányellenes és a társadalmi rendet fenyegető megnyilvánulásokkal szemben, Varga Zs. András, a Kúria elnöke alkotmányos puccs szervezéséről beszélt, Kövér László házelnök pedig az alkotmányos rend elleni zendülést emlegetett, és kinyilvánította: téves hiedelem, hogy a magyar többség megint eltűri egy terrorista kisebbség randalírozását.

A határozatokat nemcsak meghozni kell, de érvényre is kell juttatni őket. Erre figyelmeztetett Kis János filozófus a HVG-ben megjelent cikkében. Elfogadta Vörös érvelést arról, hogyan kell dönteni, csak éppen arra válaszolt másképpen, hogy ezt a döntést mikor lehet meghozni. A valamikori SZDSZ volt elnöke szerint ugyanis az új Országgyűlés első ülésnapján ezt nem lehet megtenni. A semmisségi törvény elfogadása ugyanis kiprovokálná a végső harcot a Fidesz hatalmi tömbjével. A vereségbe belenyugodni képtelen fideszes kemény mag igazolást és fűtőanyagot kaphatna az erőszakot sem nélkülöző folyamatos protestáláshoz. Bekövetkezhetne, hogy nem Orbán tábora bizonytalanodik el, hanem a demokráciáé.

Kis szerint a „mikor” kérdése nem alkotmányossági, hanem politikai kérdés. A radikális szakításhoz a magyar emberek elsöprő támogatására van szükség, mert ha sovány a győzelem, akkor a közvélemény azt gondolhatja: a siker átmeneti, Orbántól és klientúrájától nem lehet szabadulni. A filozófus azonban tekintélyes listát állított össze arról, mi mindent tehet az új kormánytöbbség kétharmad nélkül is törvényesen. Leválthat egy sereg fideszes hivatalfőnököt, a NAV elnökétől a kormányhivatalok élére kinevezett kormánybiztosokig. Feloszlathatja a TEK-et, törvényt hozhat a települési önkormányzatok hatáskörének bővítéséről, kivonhatja a kórházakat a katonai irányítás alól, megszüntetheti a KLIK-ként is ismert Klebelsberg Központot, visszaadhatja az iskolákat az önkormányzatoknak, visszatérhet a közérdekű adatok nyilvánosságához, korlátozott hatáskörű korrupcióellenes ügyészséget hozhat létre, csatlakozhat az Európai Ügyészséghez. Nagyon sok mindent megtehet, míg végre a semmisségi törvény megszavazásával egy valóban elsöprő erejű népmozgalom akaratát teljesítheti be.

Szép és jó az óvatosság, de fel kell tenni a kérdést: tulajdonképpen van-e Magyarországnak érvényes alkotmánya. Ezzel a bejelentéssel lepte meg az olvasót a nyár derekán Róna Péter. Az Oxford Egyetemen a Blackfriars Hall tanára szerint a nyugati demokráciák alkotmányai – bár nem egy kaptafára készültek, és sok eltérő megoldást alkalmaznak – öt közös vonással rendelkeznek.

Az Alaptörvény, Róna értelmezése szerint, egyik feltételnek sem felel meg. Amikor a kétharmados országgyűlési többség úgy változtat az Alaptörvényen, ahogyan a kedve tartja, a hatalom nem a nemzettől, hanem saját magától kapja a felhatalmazást. Minthogy az Alaptörvény módosításáról egyenesen tiltja a népszavazást, ellehetetleníti a nemzet rézvételét az alkotmányozásban. A dokumentum lehetőséget ad olyan választási törvény elfogadására, amelyben a hatalmon lévőkre leadott szavazatok másfélszer annyit is érhetnek, mint az ellenzéknek adott voksok. Ráadásul a most hatalmon lévők az Alaptörvény szerint még a sírból is irányíthatnák az utódok életét, hiszen a kétharmados törvények csak kétharmaddal lennének módosíthatók.

Róna Péter javaslata szerint egy tudósok által írt alkotmánytervről még a választás előtt kellene széles körű társadalmi vitát folytatni, és azt azonnal népszavazásra beterjeszteni – ha 2022 tavaszán elnyerik a többséget. Az ellenzéknek még a választás előtt meg kell neveznie az Alaptörvénynek azokat a cikkelyeit is, amelyek visszavonása nélkül az ország nem kormányozható, és a választások után azokat hatályon kívül kellene helyezni. A többi akár érvényben maradhat.

Egymást kizáró, külön-külön viszont igazolható állítások osztják meg azokat, akik az alkotmányos, szabad, demokratikus Magyarországért küzdenek. Ezt állapította meg Majtényi László alkotmányjogász, az Eötvös Károly Intézet elnöke a múlt héten az Élet és Irodalom hasábjain megjelent cikkében. Vannak, akik azt mondják: ha alkotmányos Magyarországot szeretnénk, azt azonnal kell akarnunk, azonnal szabadulnunk kell a NER hatalmától, egészben vagy részlegesen az Alaptörvényétől is, mert a fontolva haladók Orbán visszatérését készítik elő. A másik oldal szerint viszont katasztrófát okozhat, ha rögtön hatályon kívül akarjuk helyezni az Alaptörvényt, ezzel ugyanis a konszenzuskereső, tartós alkotmányozás tartalmi értékét is megsemmisítenénk. A tudós ezzel az érveléssel ért egyet.

Majtényi úgy gondolja, hogy a reménybeli ellenzéki győzelem után, az Országgyűlés alakuló ülésén a többség nem alkotmányozhat és nem hozhat törvényt kétharmados tárgyakról. Tehet viszont a céljairól ünnepélyes nyilatkozatot, amelyben kifejti politikai céljait, nyilatkozhat a Negyedik Köztársaság megalapításáról, a minden ember számára egyenlő méltóságról, a sajtó és a vélemény szabadságáról. És persze kinyilváníthatja, hogy célja az alkotmánybíráskodás, a bírósági igazgatás, a számvevőszék, a Költségvetési Tanács, a felsőoktatás, az ombudsmani hivatal, minden szabályzó intézmény reformja, függetlenségük helyreállítása.

Az új alkotmány szövege azonban csak hosszú folyamatban jöhet létre – ahogyan Majtényi fogalmaz –, a nép színe előtt, esetleg „demokrata klubok” aktív részvételével. Egy olyan országban, ahol a népnek még soha nem volt beleszólása az alkotmány alakításába, a folyamat célja a társadalmi konszenzus, egy olyan alkotmányszöveg megírása, amelyet minden magyar ember magáénak érezhet, és amely a jövőben többféle politika támaszául szolgálhat. Majtényi abban reménykedik, hogy ha az országos klíma megváltozik, a „szotyolaarisztokrácia” viselkedése is átalakulhat, remélhetőleg sorban állnak majd az új hatalmásságok ajtaja előtt, hogy elmondhassák: minden vágyuk, hogy – akár felárral is – búcsúcédulákat vásárolhassanak, együttműködhessenek. A jogtudós azt javasolja: nézzünk bizakodva a jövőbe. Addig ezt a pár évet kibírjuk.

A jelek szerint az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter nem akar évekig várni. A Euronewsnak azt mondta, nem tart attól, hogy polgárháborúhoz vezethet, ha feles törvénnyel módosítják az Alaptörvényt. A fenyegetés őt arra emlékezteti, amikor ’88-ban Grósz Károly riogatott fehérterrorral.

Tényleg hasonlít a helyzet?