Fel kell dolgozni a traumát – Al Ghaoui Hesna a járvány lelki hatásairól
A Berkeley Egyetem kutatói elsősorban arra kíváncsiak: hogyan tudnak az emberek lelkileg alkalmazkodni a koronavírus-járványhoz és a válság okozta megváltozott életformához. A vizsgálatot Magyarországon Dr. Fülöp Márta, a Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos munkatársa, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi tanára vezeti. Több országot is vizsgálnak, köztük felmérik a magyarországi viszonyokat is. Ez számunkra azért is különösen érdekes, mert kevés nemzetközi elemzésben térnek ki a hazai állapotokra.
A Berkeley Egyetemen
többek között olyan kérdésekre keresik a választ, hogy milyen érzelmi reakciókat eredményezett a koronavírus-válság,
vagy hogy a kérdőívet kitöltők mennyire érzik: ők maguk is tehetnek a vírus terjedése ellen. Az érzelmi reakciókon túl fontosnak tartják, hogy következtetéseket vonjanak le, milyen módszerekkel próbálnak megküzdeni a válaszadók a járvány okozta bezártsággal.
Nem elhanyagolható része a kutatásnak, hogy a résztvevők bizonyos képet kaphatnak saját magukról is. Minden válaszadó elgondolkodhat azon is, hogy mennyire befolyásolják az embereket a közvetlen környezetüknek a válságra adott reakciói. A 168 Óra riportere maga is kitöltötte a vizsgálat alapjául szolgáló kérdéssort. Amikor a kérdőív utolsó kérdését is megválaszoltam, megkönnyebbülés lett úrrá rajtam. Meglehet, azért, mert szántam röpke fél órát arra, hogy „leüljek magammal” és végiggondoljam, mi az, amit most átélek, és min szeretnék változtatni, amikor vége lesz a koronavírus-járványnak. Mint a következő interjúból kiderül, ez a kutatóknak is tetszett volna.
Hogyan kapcsolódott be a kutatásba? – kérdeztem Al Ghaoui Hesnát.
Egyéves Fulbright kutatói ösztöndíjat nyertem a Berkeley Egyetemen, ahol a rezilienciát – a lelki alkalmazkodóképességet – fogom tanulmányozni. Úgy gondoltam, hogy izgalmas lehetne kutatni a jelenlegi helyzetre adott érzelmi reakciókat. Ezért írtam az amerikai fogadó professzoromnak, aki a csapatával és kínai szakemberekkel közösen már vizsgálta a témát. Ennek nyomán a kutatásba bevonták Magyarországot is. Megkerestem Dr. Fülöp Mártát, akit érdekelt a lehetőség. Ő lett a hazai munka vezetője. Speciális kérdésekkel egészítettük ki az amerikai kérdéssort, néhány hete pedig közzé is tettük az elkészült kérdőívet.
Hogyan jött az ötlet, hogy írjon az amerikai fogadó professzorának?
Amikor önkéntes karanténban találtam magam, elkezdtem elemezni a saját lelkivilágomat. Ilyenkor derül ki az, hogyan tudunk „visszapattanni” nehéz helyzetekben. Azt mondtam magamnak, hogy ez alkalommal is bizonyosan lehet kapaszkodókat találni, most ebből a helyzetből kell kihoznom a legjobbat. Mindaz, ami most történik velünk, pont az a téma, amelyet én is kutatok, ezért gondoltam, hogy szívesen megnézném, miként reagálnak erre az emberek.
Mikor indulhat az Egyesült Államokba most, hogy a járványhelyzet miatt korlátozzák az utazásokat is?
Eredetileg szeptemberben indultam volna, de egyelőre úgy néz ki, a kiutazásom időpontja januárra, azaz már a következő évre tolódik.
Mit gondol, a járvány után több lesz a PTSD-s (poszttraumásstressz-szindrómás) beteg Magyarországon?
Biztosan. Elég sok előadást tartottam a félelemről, és azt vettem észre, hogy Magyarországon még a trauma szó is ködös. Sokan úgy gondolják, hogy csak nagy, látványos események okozhatnak lelki megrázkódtatást, pedig nem így van. Traumát okozhat bármi, amivel nem tudunk megküzdeni, és ez egyénileg is rendkívül változó lehet. A kutatással kapcsolatban meglepetés volt számomra, hogy nagyon sokan visszajeleztek, mennyit adott nekik már a kérdőív kitöltése is. Hiszen az is sokat segít, ha valaki leül, és végiggondolja, mi is az, amin most keresztülmegy. Megpróbálja azonosítani az érzéseit, ami az első lépés ahhoz, hogy feldolgozza a stresszt. Már az első két napon majdnem ezren válaszoltak a kérdéseinkre, mostanáig pedig már 3600 válasz érkezett.
Meg lehet előzni a poszttraumásstressz-szindróma kialakulását?
Szerintem az a legfontosabb, hogy elkezdjünk tudatosan foglalkozni a trauma kérdésével. Erről szerencsére egyre több, laikusok számára is érthető könyv születik. Magyarországon is mind nagyobb figyelmet kapnak a „transzgenerációs traumák” és azok a minták, amelyeket generációról generációra örökítünk tovább. A traumák feltárására, a velük való szembenézésre manapság már sokféle módszer létezik. A jelenlegi helyzet sokaknak biztosan olyan élményeket okoz, amelyeknek traumatikus hatásuk lehet, és ezek csak később lesznek érzékelhetők. Ezért nagyon fontos, hogy azok, akiknek szükségük van rá, minél több lelki és mentális támogatást kapjanak. A terápiás segítség mellett az is sokat jelenthet, ha valaki csak leül és tudatosabban foglalkozik az érzéseivel.
A mostani helyzet miatti félelmeinket később felhasználhatjuk arra, hogy egy jobb világot teremtsünk?
Nagy dilemma, de úgy gondolom, nem biztos, hogy megváltoztatja azt a pazarló fogyasztói kultúrát, amelyben élünk. Egyéni szinten viszont a jelenlegi helyzet nagyon jó tükröt jelent, amelybe belenézve átgondolhatjuk, hogy a korábbi időszakban mire mentek el az erőforrásaink, a pénzünk, a lelki energiánk nagy része. Ha a hangsúlyokat újragondoljuk, van esély arra, hogy egyénileg profitáljunk a helyzetből. Amikor a veszélyhelyzetnek vége lesz, létrehozhatunk egy egészségesebb egyensúlyt, és megtalálhatjuk, mi az, ami igazán fontos.
