Adóerő

- Essünk túl a nehezén: ön, ahogy hallom, kifejezetten kedveli a nívós tehetségkutató műsorokat, csak azok készítőitől, a kereskedelmi csatornáktól viszolyog.

– Először is tisztázzuk: a kereskedelmi televíziók sokféle műsort sugároznak: jót, rosszat egyaránt. A tehetségkutató versenyek a hasznosak közé tartoznak. A Megasztárt követtem egy darabig, az X-Faktort már nem, de egy barátom épp a döntőre hívott el. Ám sosem kértem ingyenjegyet senkitől.

- És elment. Kíváncsiságból. Természetesen borzongva és viszolyogva...

– Ironizálhat, de ahogy a bolond embernek is lehet jó gondolata, úgy a kereskedelmi tévéknek is lehetnek értékes műsoraik. Ettől az összkép még lesújtó. Az úgynevezett szórakoztató műsorok, a valóságshow-k és társaik nem állítják túl magasra a mércét.

- De ezt sejthettük már 1997-ben is, amikor nyugati példák nyomán, komoly adóbevételek reményében megpályáztattuk őket. Akkor a Fidesz sem tiltakozott. Ahogy az is természetes, hogy egy gazdasági társaság nem kulturális egylet. Profitot, reklámot akar.

– Ezzel nekem semmi bajom, bár sehol nem engedtek rá egyidejűleg két országos kereskedelmi tévét a közmédiára. Csak annyit állítottam, hogy a kereskedelmi televíziók számos olyan műsort sugároznak, amelyek a társadalmi károkozást tekintve túlmennek az elviselhetőség határán.

- Az úgynevezett köztévének is vannak borzalmas, ráadásul elfogult produktumai. De van megoldás. Nem a büntető szankció, hanem a távkapcsoló.

– A jelenségre akkor is reagálni kellett. A vitát ott érdemes elkezdeni, hogy a helyzetre adókivetéssel kell-e reagálni, vagy a médiatörvény szigorával. Szerintem a médiahatóságnak is keményebben kellene fellépnie. Persze abból megint botrány lenne.

– Ha valaki nem szereti mondjuk lapunk cikkeit, jól adóztasson meg minket?

– Nem. Nem én voltam a javaslat előterjesztője, de mivel kérdeztek, válaszoltam arra, miért támogatom jó szívvel az indítványt. Egyértelmű volt, hogy politikailag ez a lépés csak kárt okoz a kormánypártoknak. Ne felejtsük: a politika és a társadalom között az egyik legfontosabb közvetítő a média.

- Mi jogon minősíti az állam, hogy mit csinálok péntek este otthon?

– Egy állami frekvenciát elnyerő kereskedelmi televízió felett valamilyen felügyeletet a világ összes demokratikus országában gyakorol az állam. A kérdés csak az, hol húzódik a határ, ahol már indokolt a beavatkozás. Ettől függetlenül a kereskedelmi tévé nem csupán kárt okoz. Kiváló műsorokat is készít (az RTL-re gondolva a XXI. század például ilyen), s mivel profi médiamunkásokról van szó, a produkciók nem egyszer nívósabbak is, mint a köztévé hasonló adásai. Ez azonban csak növeli felelősségüket.

- „Késztetni”, ösztönözni kell őket?

– Hogy milyen tanulságot vonnak le ebből, az legyen az ő döntésük. A végeredmény mégis az, hogy Mónika Show-kal, Való Világokkal állnak elő.

- Furcsa híreket hallani ezekről az adókról. A TV2 váratlanul tulajdonosi átrendeződésen ment át. A választás előtt az RTL Klub egyik híradója – talán azért, hogy betöltsön valamiféle űrt – „híradószerű” működésbe kezdett.

– Tudom, hova akar kilyukadni, ezért előrebocsátom: amit a színvonalról, az ízlésromboló hatásról mondtam, nem jobb- vagy baloldali vélemény. Akár ellenzéki álláspont is lehet. És én is örülök annak, hogy az RTL Klub újra „híradószerű” műsorokat készít az eddigi „Kékfény” helyett. Kár, hogy a kormánnyal szembeni bosszúhadjárat keretében az elfogulatlanság látszatát feladva teszi ezt.

- A reklámbevétel megadóztatása a konzervatívnak mondott közönség szemében eladható? A reklámot élősdi tevékenységnek tekintik? Mi lenne, ha költségszűkítés miatt megszűnne a Barátok közt?

– Ugyan, dehogy szűnik meg. A nagy nézettségű műsorok megszüntetésével való fenyegetés az RTL bosszújának része. Döntésünk élő cáfolata annak, hogy a Fideszt kizárólag a népszerűség hajszolása vezeti, és nem az elvek.

- Akkor nem tudok másra gondolni, mint hogy az önök részéről ez afféle utolsó figyelmeztetés. Meg akarták mutatni, hol lakik a jóisten.

– Én nem látok ilyen szándékot. Műsorszerkesztési kérdésekbe, mint ön is jól tudja, nem szólhatunk bele.

- Hogyne.

– De kompromisszum mindig születhet. Mondjuk a kereskedelmi tévék is megfontolhatják: van egy szint, ami alá már nem megyünk. Ez többet hozna az országnak, mint a várt adóbevétel.