A várakozás regénye

Alessandro Baricco megint alaposan meghökkent bennünket. Ambicionálja is ezt, a meghökkentést, újra meg újra, témaválasztásban, feldolgozásban, szemléletben, miközben néz ránk ártatlan szemekkel, hogy a maga részéről nem tehet semmiről, a dolgok régen kicsúsztak a kezéből, és elindultak a maguk feje után. Történetei egytől egyig képtelenségek (vagy mondjuk inkább úgy, a valóságban nemigen fordulhatnának elő), de olyan elhitető erővel, eleganciával, magától értetődően adja őket elő, hogy hiszünk neki. Vagy inkább behódolunk: hagyjuk, hogy Baricco selymes mondatai magukkal ragadjanak, és mire felnézünk, már részesei vagyunk az általa teremtett világnak, ahol bármi megtörténhet, s a leglehetetlenebb dolgok is lehetségessé válnak.

Ezúttal egy különös, vidéki család életébe kapunk bepillantást. A család valamikor a múlt század első felében él valahol Olaszországban (vagy nem, vagy csak úgy tesz, mintha ott és úgy élne), és várakozik: a Fiút várja vissza, aki örökös és vőlegény, és aki (bár számos életjelet hagyott maga után) egy ideje eltűnt. (Hajóra szállt valószínűleg.) Őt várja az Apa, az Anya, a Bácsi, a rokonság és a cselédség. És persze őt várja az ifjú Ara is, mi mást is tehetne. A várakozás közben felsejlik ez-az a titokzatos múltból, az ősök és a szereplők történetéből, rokon- és ellenszenvek, viszonyok és szerelmek szövődnek, de persze minden elmosódó, titokzatos, bizonytalan. A várakozás hosszú évekig tart, az ifjú ara (ez a regény címe is, Az ifjú Ara, ha eddig nem mondtam volna) ezek egy részét egy nyilvánosházban tölti, ami szintén nem megszokott megoldás – de hát miért épp ez lenne az? Miközben várunk, Baricco ezúttal is emlékezetes mondatok sorával ajándékoz meg minket, elmereng az élet értelmén is (elvégre filozófiát végzett egykor), sőt bevezet minket az alkotáslélektan rejtelmeibe is. Megtudjuk, hogy csaknem kész regénye elveszett (ez már a laptopok világa), de aztán az agyában újjászületett.

És a végén a bordélyba megérkezik a Fiú is, akit úgy vártunk mindannyian, beleértve az ifjú Arát.

Jolsvai András