„A tett halála az okoskodás”

„Nem vagyunk kommunisták, nem az emberek ellen kormányzunk, hanem az emberekkel közösen kormányzunk” – mondta a miniszterelnök. Hogy ezt a mondatot elmondhassa, már elegendő ok volt arra, hogy előbb meghirdesse a nem elég körültekintő kormány, majd a drága, jó miniszterelnök visszavonja az internetadót. Ami, természetesen nem az, ami, csak a buta nép félreértette. A távközlési adó kiterjesztése meg természetesen technikailag indokolt, mert hogy néz az ki, hogy egy csomó pénzt még ki lehetne varázsolni a zsebekből egy már bevált címszó alatt, és ezt a műveletet annakidején félbehagyták, tehát teljesen indokolt, hogy valami történjen, legyen befejezett az akció.

Csak nem így, érvelt a miniszterelnök. Hanem hogy, kérdezné a jámbor honpolgár. A választ erre majd a nemzeti konzultáció adja meg. Ami majd lesz. Az a néhány tízezer ember határozott NEM véleménye az internet-(vagy milyen) adóval kapcsolatban még nem elég a konzultációhoz. Még meg kell kérdezni a nyugdíjasokat, a határon kívül élő nemzettársakat, a TEK-et, meg a Szabó családot, hátha nekik más a véleményük.

Szóval lesz nemzeti konzultáció, ahogy általában lenni szokott. Ezzel teljesen egyet lehet érteni, sokkal hatékonyabb, mint a közvetlen egyeztetés a szakmai szervezetekkel, akik talán mélyebben és alaposabban ismerik a témát. De éppen ez a baj. Velük nehéz lenne dűlőre jutni, hiszen nyilván túlzottan szubjektívek lennének az egyeztetések során, és szakértelmükkel csak hátráltatnák azokat a zseniális intézkedéseket, sziporkázó ötleteket, amit pártunk és kormányunk rövid idő alatt, a döntés-előkészítés rengeteg macerás (értsd: demokratikus) fázisait mellőzve képes megvalósítani.

Konzultálni a néppel meg sokkal egyszerűbb. Azt mondjuk neki, hogy ez személy szerint őt, a nép gyermekét nem érinti, a szolgáltatókat meg nem kell sajnálni, elég nagy profitra tesznek szert ahhoz, hogy abból jusson a költségvetésnek is. Aztán, hogy valamilyen módon mégiscsak többe kerülnek majd az előfizetések, arról csak ezek a fránya szolgáltatók tehetnek. De a piac szabad, az árakat nem a kormány szabja meg.

„A tett halála az okoskodás” írja Madách az Ember tragédiájában, miközben Éva azon tépelődik, letépje-e azt a bizonyos almát, vagy a helyén hagyja. Aztán letépi. És láttuk, mi lett a következménye! Vége az ingyen vacsorának, az édeni kényelemnek, gondtalanságnak. Bekövetkezett, ami egyértelműen elősegítette az ember evolúcióját: megvalósult a munkaalapú társadalom. Már akkor.

Frank Iván