A tények nem számítanak, Botkát ugyanúgy akarják kinyírni, ahogyan Bajnait
Rendőrkordon, műlibák és gágogás kísérte Bajnai Gordon volt miniszterelnöknek, az ellenzéki összefogás vezéralakjának országjárását a 2014-es országgyűlési választási kampányban. Az őszi helyhatósági választások előtt azonban Bajnai váratlanul lelépett a politika színpadáról, és visszatért az üzleti életbe. Döntésének hátterében nem csak a szétesett ellenzéki együttműködés állhatott: tíz évvel az általa vezetett Wallis-csoport tulajdonában lévő Hajdú-Bét Rt. csődje után, 2014-ben újraindult a nyomozás. Ami nem is elsősorban Bajnait, inkább élettársát érintette, aki akkoriban a cég jogtanácsosa volt.
Bajnai lelépésével a Legfőbb Ügyészség figyelme is lanyhult. Így esett meg, hogy végül a NAV a Hajdú-Bét két wallisos igazgatósági tagját, Gansperger Gyulát (az első Orbán-kormány idején az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. elnöke), valamint a Csányi Sándorral jó viszonyt ápoló üzletembert, Nagy Györgyöt, a hazai gázkereskedelemben hírhedtté vált MET Magyarország Zrt. egyik tulajdonosát akarta felelősségre vonni a cég vagyonának kimentésével kapcsolatban. Ganspergert 2015. április 27-én csődbűntettel gyanúsították meg, de Nagy György esetében erre már nem került sor: mielőtt bement volna a kihallgatásra, az ügyészség megszüntette az eljárást mindkettőjükkel szemben. Bajnai lejáratásán túl a kormánypártoknak még szavazatokat is hozott a Hajdú-Bét csődje, az állam ugyanis átvállalta a termelők kárát, és a kampány idején vissza nem térítendő támogatás formájában kárpótolták a jogosultakat.
A Botka László elleni kampány forgatókönyve kísértetiesen hasonlít a Bajnai Gordon ellenihez.
„Nem kizárt, hogy az MSZP-s politikusok luxusvilláira is juthatott a szeviépes pénzekből” – állítja rendre nyilatkozataiban a kalandos előéletű Szabó Bálint, a Szeviép-károsultak szóvivője. Azt mondja, a csődbe ment cég a szegedi önkormányzattól kapta munkáinak egy részét. Szerinte a vállalat nyereségéből a szocialista párt burkolt és tiltott finanszírozására is futhatta. A közéletben egykor az MSZP-hez kötődő Fiatal Baloldal Vas megyei elnökeként feltűnő Szabó azt követően állt a Szeviép ki nem fizetett alvállalkozóinak élére, hogy 2013-ban kilépett a Demokratikus Koalícióból, mert egyetlen állítását sem tudta igazolni a bíróság előtt arról, hogy mely szocialista politikusok álltak az őszödi beszéd kiszivárogtatása mögött. Szabó kijelentette: kilépése után magánemberként már sokkal kevésbé kell vigyáznia arra, mikor, kire tesz terhelő megjegyzéseket.
A tények viszont továbbra sem érdeklik. De kezdjük korábbról.
Fotó: MTI
Néhai Rapcsák András képviselő (1994-ben a KDNP, négy évvel később az MKDSZ–Fidesz–MDF közös jelöltjeként jutott be a parlamentbe; 1990 és 2002 között Hódmezővásárhely polgármestere, akinek anno Lázár János előbb táskahordozója, majd utódja lett) nem rejtette véka alá az első Orbán-kormány idején, hogy mi a véleménye az akkori szegedi városvezetésről.
„Bartha Laciék ötvenmilliárd forintot kaptak a Fidesztől – hangoztatta úton-útfélen –, ebből már új várost lehetne építeni, mégis alig látszik valami. De akkor hol a pénz?”
Kétségtelen, Bartha Lászlóval (Fidesz), a jobboldal első szegedi polgármesterével új korszak kezdődött a Tisza-parti város történetében – és ekkor, 1998-ban kezdett működni a Szegedi Vízügyi Építőipari és Szolgáltató (Szeviép) Rt. is.
A cég fő részvényese az állami tulajdonban lévő Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig) volt a Szeviép Kft.-n keresztül. A részvénytársaság elnök-vezérigazgatója Baranyi Sándor lett. Kováts Gábor, az Ativizig akkori vezetője az igazgatóságban, Simon Sándor, az Ativizig gazdasági igazgatója pedig a felügyelőbizottságban kapott helyet. A Szeviép Rt.-hez terjedelmes cégháló kapcsolódott, ami további építőipari tevékenységek elvégzését tette lehetővé, miközben a hasznot szűk magántulajdonosi körben tartotta. Az első Orbán-kormány idején az Ativizig beruházási pályázatainak 90 százalékát a Szeviép nyerte. Főbb munkáik: a Tisza Körös-toroki kanyarulatának rendezése (145 millió), a Kurca-toroki zsilip helyreállítása (246 millió), a Maros hordalékkúp vízpótlása, korszerűsítése (300 millió forint).
Bartha polgármestersége idején ők nyerték el az önkormányzat megrendelésére a Holt-Maros rehabilitációjának első ütemét (430 millió forint értékben), amelyet 2000. december 1-jén Bartha adott át. A kivitelező, hálája jeléül, egy játszótérrel lepte meg Szeged lakosságát, majd 2002-ben a rehabilitáció második ütemét is a helyi székhelyű cég folytathatta 560 millióért. Hasonló holttéri rehabilitációt végzett a térségben akkoriban a Szeviép Szentesnél is. Bajánál kikötőberuházást végeztek – terményberakó terminált alakítottak ki –, ennek az összköltsége csaknem egymilliárd forintra rúgott.
De kaptak állami munkát más vízügyi hatóságtól is: például a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság megrendelésére végezték el a Kettős-Körös töltéserősítését 1998 és 2002 között több ütemben, mintegy félmilliárd forintért. Szegeden övék volt az ISPA csatornázási projekt keretében a szennyvízcsatorna-fejlesztés első üteme, valamint annak folyam alatti csövezése, mintegy félmilliárd forint értékben. A kész szakaszokat Bartha László polgármester adta át.
Utóbb Rapcsák András sirámai is megértő fülekre találtak. A Szeviép 2001-ben vízrendezési és bányászati feladatokat végzett mintegy százmillió forint értékben Hódmezővásárhely körül, majd generálkivitelezői lettek a szennyvízcsatorna-hálózat fejlesztésének. A beruházás összköltsége meghaladta az egymilliárd forintot.
Az első Orbán-kormány idején a Vegyépszer Rt. volt a favorit, de mivel az akkor francia többségi tulajdonban lévő Hídépítő Rt. fekete báránynak minősült a Fidesznél, a Vegyépszernek égető szüksége volt infrastrukturális beruházásaihoz egy vízügyes munkákra szakosodott cégre. Így került képbe a Szeviép – és lett bejáratott alvállalkozója a Fidesz akkori kedvenc építőipari cégének.
Csak két példa: az M9-es autóút 2001-ben kezdődött földépítési munkálatait ők végezték Szekszárdnál mintegy 770 millió forintos alvállalkozói megbízással, a Vegyépszer tulajdonában lévő Mahíd 2000 Rt. alvállalkozóiként pedig részt vettek a szekszárdi híd építési és töltési munkálataiban, egymilliárdos értékben.
Bevételeinek növekedésével arányosan a Szeviép a sportot is egyre bőkezűbben támogatta: Szegeden a kézilabdát és a kosárlabdát, Diósgyőrben, valamint Tatabányán a focit. Az első Orbán-kormány idején a United Montavid Group reklámszerződést kötött a Lombard FC Tatabányával, amely reklámfelületet biztosított a Szeviép-cégcsoport tagjainak. Az éves keretösszeg mintegy százmillió forint volt. 2001-ben megalakult a Szeviép-Szeged Kosárlabda Kft. is.
A sportmenedzselés motorja a Szeviép későbbi, harmadik tulajdonosa, Pistrui László volt, akit tíz éve még az egyik leggazdagabb magyarként tartottak számon, és a cég romániai megrendeléseiért lobbizott. Pistrui dolgozott sportmenedzserként, újságokat adott ki, városi tévéstúdiók kialakításával is foglalkozott.
Összességében a Szeviép működésének első négy évében jelentős hazai céggé nőtte ki magát: míg 1998-ban a nettó árbevétele 621 millió forint volt, 2002-ben már 3,5 milliárd.
A nyolcéves szocialista kormányzás alatt árbevételeik az uniós pályázatok kifizetéseinek hullámzását követték, de állami megbízásaik elapadtak, ezért a szomszédos országokban kezdtek el dolgozni. A szegedi önkormányzattól csupán egyetlen megbízásuk volt, azt is konzorciumban (A-Híd Építő Zrt., Szeviép Zrt., EuroAszfalt Kft.) nyerték el az 1-es villamos vonalának 8,7 kilométernyi rekonstrukciójára. Az M43-as építésén szintén konzorciumban vettek részt, a beruházás gesztora az LMP által összpárti mutyistaként jellemzett Sedesa-csoport volt.
Szabó Bálint végigturnézta az országot Botka-ellenes performanszával
Fotó: Kovalovszky Dániel
Utóbb lejtmenetbe váltottak a hazai építőipari vállalkozások, egyre szaporodtak a felszámolások. 2007-ben az akkori legnagyobb sztrádaépítő, a Viadom Építőipari Zrt. kezdte a csődsort több mint 40 milliárd forint hitelezői követeléssel. Ezt követte a Szabó Ervin Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum rekonstrukcióját végző, valamint a Millenáris Park egyik építőjeként elhíresült Magyar Építésszerelő Zrt., majd a Délépítő és a Mélyépítő Budapest Kft.
Ekkor tetőztek a Vegyépszer-csoport gondjai is. 2010-ben a Mahíd 2000 Rt. levonult a félkész kecskeméti sportuszoda és látványfürdő beruházásról, mert fizetésképtelenné vált. A bukósorban következett mások mellett a Nemzetközi Betonút, a Ganz Híd-, Daru és Acélszerkezetgyártó, utóbbi magával rántotta a Hídépítő-csoportot, majd jött a Sedesa is, amely a fővállalkozó volt az M43-as szakasz építését elnyerő konzorciumban, és 2,6 milliárd forint értékben befogadta a Szeviép hitelezői igényét.
A lánctartozás elérte a Szeviépet is, a cég 2010 tavaszán csődvédelmet kért. A folyamatban az első érvágást az okozta a cégnek, hogy a forgóhitelüket biztosító két bank, a Raiffeisen és a K&H – nagy valószínűséggel egyeztetve – 1,7 milliárddal megvágta az addigi keretüket. Ez akkoriban gyakori eljárás volt a pénzintézeteknél: egyrészt az építőipari cégek válsága miatt, másrészt az anyabankok megmentése érdekében elkezdték kiszivattyúzni a pénzt külföldi fiókbankjaikból. Ekkor újabb csapás érte a céget: a CIB Bank egy horvátországi beruházásukhoz aláírt 5,8 millió eurós hitelszerződést nem folyósított, megállt 1,8 millió eurónál, időtúllépésre hivatkozva. Pedig ennél a kölcsönnél a Szeviép csak adóstárs volt, a tulajdonosok a hitelt a magánvagyonukkal is fedezték. Ráadásul a cég romániai – uniós pályázatok keretében megvalósított – beruházásainak kifizetése is igencsak megcsúszott a brüsszeli ellenőrzések miatt. Tetézte a bajokat, hogy a hazai önkormányzati pályázati kifizetések is kiszámíthatatlanok voltak, sokat késtek a költségvetési hiány korrekciója érdekében végrehajtott átcsoportosítások miatt. Az adóhatóság szintén elhúzta, illetve visszatartotta az áfakifizetéseket, ráadásul az M43-as algyői szakaszán a Szeviépnek annyi közművet kellett kiváltania, mint nagyjából az összes hazai sztrádaépítésnél. És még egy csapás: a megbízó Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. az akkori jogszabályok szerint nem fogadhatott be számlát a pótmunkákról.
A jónak mondott szegedi önkormányzati kapcsolatok pedig egyáltalán nem működtek. A Botka László vezette szegedi önkormányzat a villamospálya felújításakor túlbiztosította magát, mintegy félmilliárd forintot zárolt kötbérbiztosítékként – és ebből nem engedett, hiába kérte a Szeviép.
A cég korábbi vezető munkatársai név nélkül megerősítették lapunknak: a vállalatnak kimondottan rossz volt a viszonya a Botka vezette önkormányzattal. Az állítólagos baloldali pártkapcsolatok előnyei sem látszanak meg a Gyurcsány- és a Bajnai-kormányok idején vergődő szegedi cégen.
Ha az adóhatóság időben kiutalja azt a több mint 600 millió forintnyi áfát, ha pontosan megkapják a fejlesztési minisztériumtól az elvégzett uniós beruházások ellenértékét, netán a NIF Zrt. befogadja pótmunkáik számláit, akkor ma nem zajlana a Szeviép Zrt. három egykori vezetője ellen csődbűntett miatt eljárás a Szegedi Járásbíróságon.
A 2015-ben benyújtott vádirat fő érve, hogy a cégvezetők döntése alapján rendszeresen és nagy összegben nyújtottak kölcsönöket – az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon – a teljes egészében vagy részben a zrt. tulajdonában álló gazdasági társaságoknak. Bár a Szeviép egykori vezetői a per miatt nem nyilatkoznak, egyikük név nélkül elmondta: ezek a kölcsönök lényegében kifizetések voltak, de ilyen konstrukcióban mindkét felet megkímélték az áfafizetéstől. Szerinte a lényeg az, hogy a cégcsoportnál nem működhetett ésszerűtlen költekezés, mert azt nagyon szigorúan szabályozták. A csoporthoz tartozó gazdasági társaságok ugyanis csak nagyon alacsony limitig költhettek önállóan, e fölött már az anyacég pénzügyi vezetőjének döntése volt szükséges.
Sokat elárul, hogy a Szegedi Járásbíróság nemrég kezdeményezte a három perbe fogott Szeviép-vezető és -tulajdonos vagyonzárának feloldását. Szabó Bálint a hírre úgy reagált: „Azt gondoljuk, politikailag elfogult és a szegedi városházához lojális a Szegedi Járásbíróság ebben az ügyben.” A bíróság elfogultságára hivatkozó Szabó Bálint parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte az ügy politikai szálainak feltárása érdekében Kósa Lajos Fidesz-frakcióvezetőnél.
