A tanszabadság vége

- Nemrég Finomhangolás szekercével címmel a Népszabadságban publikált cikket. Meglepő állítással kezdte: „Bármilyen különös, ebben a tanévben jogilag nem létező iskolák állítottak ki bizonyítványokat.”

– Az önkormányzati iskolák január 1-jén megszűntek. Mivel addig önálló költségvetési intézmények voltak, a Magyar Államkincstár nyilvántartásában szerepeltek. Innen törölték őket. Beolvadtak az állami Klebelsberg Kunó Intézményfenntartó Központba (KLIK). Ám ahhoz, hogy jogilag is megalakítsák az iskolákat mint köznevelési intézményeket, egyenként be kellett volna őket jegyeztetni a KLIK alapító okiratába, majd egy hatósági nyilvántartásba. Erre máig nem került sor. Májusban módosították a köznevelési törvényt, amely előírja: a nyilvántartásba vételhez az iskolák feladatait meghatározó, úgynevezett „szakmai alapdokumentumokat” is el kell készítenie a KLIK-nek. Eddig ez sem történt meg.

– Egyáltalán: van, aki képes még követni e bürokratikus ámokfutást?

– A hatalmi apparátusnak az a dolga, hogy engedelmesen végrehajtsa a Nagy Vezér ötleteit, a rendelkezések következményei már nem érdeklik őket. Voltaképp az egész alaptörvény ellentétes a demokratikus jogokkal. Csodálkozik, hogy az iskolák is jogszerűtlenül működnek? Bizonyára senki nem fogja visszakövetelni az idén érettségizettektől a bizonyítványukat. De ettől még tény, hogy jogilag nem létező intézmények bocsátották ki ezeket a közokiratokat.

– Ha ezt magánszemély követné el, bűncselekménynek számítana. A kormány viszont dicsekszik az új köznevelési rendszerrel.

– Óriási a káosz az iskolákban. A tanárok például nem tudják, mennyi lesz ősztől a heti kötelező óraszámuk, és pontosan hány órát kell egy héten tanítaniuk. Pedig ez nemcsak a többletmunka miatt fontos. Ha a jelenlegi huszonkét órát huszonnégyre emelik, tízezer pedagógus munkája válik feleslegessé. Szeptembertől béremelést ígérnek a tanároknak. Ám a költségvetésben erre egy fillér sincs elkülönítve. Megalapítják a Nemzeti Pedagógus Kart is. Erre sincs fedezet. Létrehoznak egy újabb vízfejű bürokratikus intézményt tizenhat szakosztállyal úgy, hogy nemcsak pénz nincs rá, de a hatásköre sem világos.

– A tanárok pedig csak akkor kapják meg az életpályamodellel járó fizetésemelést, ha hajlandók belépni a „Karba”.

– Nem fogják megkérdezni őket, hogy be akarnak-e lépni. Kötelező a tagság, vagy távozhatnak az állami iskolákból. A „Kart” az emberi erőforrások minisztere felügyeli. Egy olyan testület, amelynek létrehozását a hatalom rendelte el, nem működhet demokratikusan. A célja nem lehet más, mint a hatalom kiszolgálása, a pedagógusok megfélemlítése, kordában tartása. Hamarosan elfogadnak egy pedagógusokra vonatkozó etikai kódexet, amelynek megszegése esetén hivatalból etikai eljárás indulhat a tanárok ellen. Szakmai döntéseit a minisztérium ezzel, a hatalom által létrehozott érdekképviselettel vitatja meg. A civilszervezetek véleményét így lehet lenullázni. A pedagógusok sztrájkbizottságának annyit sikerült elérnie, hogy a „Kar” megalapításáról intézkedő törvénybe bekerült a szakszervezetekkel való együttműködés kötelezettsége, valamint a szakszervezeti jogok „tiszteletben tartása”.

– A Nemzeti Pedagógus Kar törvénytervezetében az is szerepel: „A Kar tagja a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a Kar jogos érdekeinek, működésének, a közszolgálat érdekeinek, működésének veszélyeztetése, valamint a személyhez fűződő jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra.” Ezzel kapcsolatban írta Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke: ilyen kötelező, felülről irányított kamarák csak a 20. század legsötétebb diktatúráiban léteztek.

– Az Orbán-kormány a pedagógusokon kívül még „csak” a rendészeti szerveknél hozott létre kötelező kamarát, amely a szakszervezeti feladatokat is átvette. Vagyis egy felülről ellenőrzött, állam által létrehozott szervezet védi a dolgozók érdekeit – az állammal szemben.

– Mindez a jelenlegi hatalom súlyos morális torzulásait is jelzi. Ezt a közerkölcsöt fogják példaként tanítani szeptembertől a kötelező erkölcs- és hittanórákon?

– Készült ugyan tanterv az új tantárgyról, de ez mit sem számít. Az „erkölcstanároknak” – mint minden más tanárnak – óravázlatot kell készíteniük, amelyet az állami szakfelügyelet ellenőriz. Nyilván azt írnak és mondanak majd, amit a politika elvár tőlük. Visszatérünk a hatvanas évekhez. Akkor is volt néhány bátor tanár, akik zárt ajtók mögött az osztályban elmondták az igazságot a holokausztról, a kommunizmusról vagy ötvenhatról. A kevésbé merészek ott sem beszéltek, és most sem fognak. Már csak azért sem, mert a köznevelési törvénybe azt is belevették: „A pedagógusnak hivatásához méltó magatartást kell tanúsítani.” Hogy ez mit jelent, arról nincs szó a jogszabályban, viszont a megszegése indok lehet az elbocsátásra. A köznevelési törvény alapelve a megfélemlítés.

– A pedagógusok fizetésemelése tehát a „félelem bére” lesz. Lojalitást vásárol a kormány?

– Igen, és lehet, hogy eredményesen. Legutóbb nyolc éve kaptak jelentősebb fizetésemelést a tanárok. A blogomra sok pedagógus ír. A leveleikből az derül ki: nem igazán értik, miféle rendszer épül körülöttük.

– Vagy esetleg úgy érezhetik: egyszerűbb az életük, ha szeptembertől egységes tankönyvekből taníthatnak, s ha a nehezen kezelhető, rossz tanulókat tizenhat éves korban útjukra bocsáthatják az iskolákból.

– Csakhogy nagyon súlyosak e rendelkezések társadalmi következményei. Lényegében megszűnik az alanyi jogon megszerezhető érettségi. Aki tizenöt éves korára legfeljebb a hatodik évfolyamot fejezte be, azt áthelyezik a szintén most induló „Híd-programba”. De ez nem nyújt piacképes szakmát, tudást: a Híd sehova sem vezet. S mivel ide főleg a hátrányosabb helyzetű fiatalok kerülnek, minimális esélyük marad a visszakapaszkodásra, ha később mégis továbbtanulnának. A középiskoláknak már nem lesz kötelező felvenniük őket.

– Ön arról is írt, hogy az általános iskolákban ősztől bevezetik az egész napos oktatást: a diákoknak 8-tól 16 óráig az iskolában kell tartózkodniuk. Kérdeztem szülőket, de senki sem hallott erről.

– Szerintem a tanárok sem tudnak róla, holott ez is benne van a köznevelési törvényben. Ráadásul minden évfolyamot érint a változás. De még jogszabály sincs arról, milyen délutános foglalkozásokat lehet szervezni a tanulóknak. Az sincs végiggondolva, az iskola miből oldja meg a gyerekek étkeztetését, ha nem mehetnek haza kettőkor ebédelni. Ugyanakkor arra volt idejük a döntéshozóknak, hogy csekket küldjenek a szülőknek: fizessék be már előre, nyáron a tankönyvek árát. Én azelőtt nyolc évig államtitkára voltam az oktatási minisztériumnak. Ilyen intézkedést nem mertem volna hozni: az államnak fizetett kötelező előleg jogi nonszensz.

– A tankönyvkasszába így befolyó pénzek szépen kamatoznak majd valakiknek. A tankönyvpiacot is államosították. Készen vannak az új tankönyvek?

– Ez is csak szeptemberben derül ki. A minisztériumi kerettantervek több hónapos csúszással nemrég készültek el. A tanárok úgy kezdik el a tanévet, hogy azt sem tudják, mit kell tanítaniuk. Egyeniskolákban, egyentankönyvekből, a „centrális erőtér” erkölcsi normái alapján oktathatják a tanulókat. Ezzel sérül a szülők joga, hogy saját világnézetük és elveik szerint neveljék a gyerekeiket. A köznevelési törvény nemcsak az iskolákat államosítja, hanem a szülőket és a gyerekeket is.