A székesfehérvári politika 1998 óta

2011. január 17., 10:45

Az első Orbán-kormány idején az 1998-as választási győzelem után hideg zuhanyként érte a Fideszt Székesfehérvár elvesztése.

Ebben döntő szerepet játszott Kiss Norbert, a köztársasági elnök mostani kabinetfőnöke, aki segített megbuktatni Nagy István Fideszes polgármestert, így akaratlanul is a szocialista Waqrvasovszky Tihamér kezére játszott. Még két akadály volt Vancsik Zoltán szocialista képviselő ereje, és az igazságszolgáltatásban a szocialisták túlsúlya.

Orbán mindkét problémát drasztikus eszközökkel oldotta meg-először Vancsik Zoltán hirtelen és sokaknak jókor jövő halála teremtette meg az összeesküvés-elméletet, majd a székesfehérvári maffiaperrel fideszesítették a fehérvári jogszolgáltatást. 2005-ben a per összes résztvevőjét rehabilitálták,de ez a lényegen már nem változtatott-11 éve kézbe vette Orbán Fehérvárt. A következő lépése az volt, hogy nyíltan távozásra szólították fel a polgármestert, de ezzel a cselekedettel akkor minden alkotmányos biztosítékot kivertek-és kénytelenek voltak visszavonulni-de nem adták fel.

A Vancsik halála után meggyengült Warvasovszkyt sarokba szorították, és a város költségvetésének harmadával rendelkező Kodolányi János Főiskolát szerezték meg a segítségével, sajnos képesítés és végzettség nélkül jogszerűtlen eszközökkel.

Azóta a főiskola története bűncselekménysorozatok története. Két évig képesítés nélkül irányították, öt évig Warvasovszky a kuratórium alelnökeként törvénytelenül felügyelte, és nyolc évig jogtalan tandíjakat szedtek. Mivel többmilliárdos városi vagyont ingyen toltak be a magánfőiskolába, ahol a százmilliárdos hasznot közösen fölözték le, felmerült a hűtlen kezelés gyanúja, de a rendőrség és az ügyészség – bár nem vizsgálta a főiskola gazdálkodását –, ezt a gyanút elutasította.

A főiskola rektorának fizetését a főiskolai tanács tagja szerint egy százalékban állapították meg, ez havi 8 millió, 11 év alatt 1,1 milliárd.

Egy konkrét adatot tudok személyesen: üdülés és külföldi utazás esetén a napidíj egymillió forint volt. Itt tartunk most. A kuratórium tagjait senki nem ismeri, az alapítvány adatait 11 éve nem hozzák nyilvánosságra, holott törvény szerint kötelező lenne.

Tisztelettel:
Kócsa Péter /magyar-történelem szakos tanár - JPTE,ELTE/
Székesfehérvár