A rendszerváltók leváltása

Politikai ideálja, Antall József nem mondta magát jobboldali politikusnak. Gondolom, ön sem hitte 1988-ban, hogy egy jobboldali mozgalom tagja.

– 1988 még az Antall előtti időszaka az MDF-nek. ’89-től ő adott jobboldali profilt a pártnak, de ritkán használta a szót. „Európai egységben hívő, nemzeti elkötelezettségű liberális kereszténydemokrata vagyok” – definiálta önmagát. Pedagógusként viszonyult a magyar jobboldalhoz. A reformkor liberális hagyományaira oktatta őket, amit összekötött a modern nyugat-európai jobboldalisággal. Ez ellen nyitott frontot Csurka a két háború közti radikális, antiliberális tradíció nevében, amelyet lappangó hagyományként könnyű volt fölélesztenie. Én már akkor végzetesnek láttam ezt a magyar jobboldal számára, hiszen aki antiliberális, aki nem tartja alapvetőnek az egyén szabadságát és a kisebbség jogát, az nem demokrata. Az idős Csurkától aztán az ifjú, modernebb és gátlástalanabb Orbán orozta el a stafétabotot. Ő már nemcsak a jobboldalt képes tönkretenni. Az országot is.

Orbán – mint ön állítja – előbb a liberalizmust hagyta el, majd a konzervativizmust.

– És lement a demokratikus politika alatti szférába, populista és fundamentalista lett: a népámító politikát a hittel köti össze. Fájdalmas látni, ahogy Martonyitól Mádl Ferencen át Szabad Györgyig és Jeszenszkyig általam valaha tisztelt férfiak sorakoznak fel mögötte, megtagadva egykori önmagukat és – kimondatlanul – Antallt is.

Miért? Úgy érzik, ez az igazi jobboldaliság.

– Számomra a bal–jobb-megoszlás 2003 óta másodlagos, ma pedig semmi jelentősége sincsen. A vízválasztó a parlamentáris demokrácia hívei s az annak fölszámolására törő autokratikus erők között van. Orbán egyfelől a jobboldali mantrát hinti – nemzet, család, hit –, másfelől a legsötétebb baloldali demagógiával hülyíti az embereket, a mindenható állam illúzióját keltve.

Nem képtelenség lélektani torzulás nélkül elviselni, ha a rajongó hívek afféle táltost, felkentet, „csodadoktort” látnak a politikusban?

– Erről bőségesen írtam. Orbánt nem a hatalom, hanem annak elvesztése tette tönkre. A személyes tulajdonától fosztották meg. A „nép vezére” ma már gesztusaiban is idomult a feudális kényúr szerepéhez. Nem a pártelnöki irodában, hanem felcsúti magánbirtokon vegzálja az odarendelt képviselőket, a kamerák előtt csicskáztatja a pártigazgatót, szalonnát vágat, tojást süttet vele. Ez már nemcsak politikailag, emberileg is taszító.

Van-e a magyar jobboldalnak történeti előképe?

– Orbán árnyéka mindenre rávetül. Tiszára, Bethlenre ő már rég nem hivatkozhat, azok sziklaszilárd parlamenti politikusok voltak, minden szélsőség ellenfelei. Neki leginkább Gömböshöz van köze, hogy rosszabbat ne mondjak.

Integrálható-e a jobboldalisághoz a burkolt Nyugat-ellenesség?

– Hogyne. Adva vannak a hamis történeti mítoszok: a Nyugat mindig cserbenhagyta a magyart. (Trianon, Jalta, ’56 s a többi.) Sőt: ma már a rendszerváltozás kudarca is a Nyugat bűne. Ez a szánalmas siránkozás nemcsak Bíró Zoltánt, Fürt és a hozzájuk hasonlókat jellemzi, de erről beszélt az egykori nemzeti liberális Kulin Feri is Elek Pistával a rádióban. Miközben az EU és a NATO tagjai vagyunk! Fájdalmas volt hallgatni.

Elek István mondta egy korábbi interjúnkban: Magyarországot a mélypontról csak a jobboldal mozdíthatja ki.

– Ó, hogyne! A liberális jogállam és a parlamentáris demokrácia felszámolása révén. Nagyszerű távlat. Magyarország ha mélyponton van, akkor az emiatt van. Mert én nem hiszem el a hazugságot – amelynek jórészt a szétesett baloldal is bedől –, hogy az ország romokban hever, és Orbán fogja újjáépíteni.

Ungváry Rudolf szerint a legfőbb dilemma, hogy a jobboldal domesztikált része összeér a jobbikos-fajvédő radikalizmussal.

– Ez nyilvánvaló. Antall kizáratta Csurkát, Orbán viszont kaput nyitott a radikális jobboldal felé. Először 1997-ben, amikor „idegenszerű kormányról” és „kozmopolita kaméleonokról” beszélt. 2002, majd 2006 után minden gátat átszakított. A Jobbik ki is lépett a megszabott mederből, ez most okoz némi gondot.

A jobboldal népszerűsége sokak szerint lassabban erodálódik majd, mint Gyurcsányé. Magyarország jobboldali többségű ország?

– Túlnyomórészt közömbös, de most sokakat megvadítottak. Amúgy nehezen erodálódik majd Orbán népszerűsége, mert elképesztő manipulációs gépezet és hatalmi konglomerátum ura lesz.

Most már meg kell kérdeznem: nem túloz-e? Valóban mindenért Orbán a felelős? Politikai ellenfelei vétlenek?

– Hibát hibára halmoztak. De a demokratikus konszenzust Orbán mondta föl. Nem fogadta el a választások eredményét, az utcára vitte a politikát, nyíltan szembefordult a parlamentarizmussal. Ellenfeleit a nép ellenségeinek, nemzeten kívülieknek, a Gonosz képviselőinek, elpusztítandó ellenségnek tekinti. Az ilyen politikus nyilvánvalóan nem demokrata.

Kétharmados fölénye birtokában képes a baloldal végleges megtörésére?

– 1998 és 2002 között is mindent megtett a visszaszorítására, de még nem rendelkezett kellő hatalommal. Most minden eszköz a kezében lesz. A baloldal máris megtört, már most sem látom küzdőképesnek. Később pedig módja sem lesz rá.

Ön szerint a demokrácia végromlása a féktelen orbáni hatalomvágy eredménye. Ungváry Rudolf történeti okokra vezeti vissza mindezt. Egy ország „magára talál”. Ott folytatja, ahol 1918-ban abbahagyta.

– A rossz hagyomány a modern autokratizmussal találkozik. Nem 1918 folytatódik, a naptár 2010-et mutat. Lehet, hogy rosszabb idők jönnek.

Megfertőzheti-e a szocialistákat Orbán sajátos ellenzéki stílusa? Ha úgy látják: ez a nyerő, képesek-e hasonlóan lehengerlő szerepre?

– Ennek teljességgel hiányoznak a feltételei. Ilyesmire nem lesz mód a Fidesz szabta új hatalmi keretek és médiaviszonyok között. Ami pedig a személyeket illeti: az ostoba párhuzamok ellenére Gyurcsánynak se volt köze Orbán politikusi karakteréhez, Mesterházyról meg inkább ne is beszéljünk...

Boross szerint a csillagok állása kedvező. Soha nem látott felhatalmazással léphet hivatalába egy igazán erős vezető.

– Borossnak tönkremehetett a távcsöve. 2003-ban tiszteletre méltó eréllyel szállt szembe az orbáni radikalizmussal, ő volt az, aki Imrédyt emlegette Orbán kapcsán, épp itt, a 168 Órában. A helyzet azóta romlott, sőt katasztrofálissá vált. És a miniszterelnök úr, Antall utóda, most lelkesedik? Ez lehangoló. Hisz még azt sem hihetem, hogy fél. Az ő korában, az ő helyzetében? Vagy illúziókat kerget? Hogy mérséklőleg tud majd hatni Orbánra? Hisz már ’98 után sem tudott.

Milyen kampány lehet mindebből?

– Szomorú. Az MSZP feltartott kézzel indul a harcba. Mintha a Jobbikot tekintené ellenfélnek. Ebből nem sülhet ki semmi jó. Az még a kérdés, vajon az MDF integrálja-e azokat az elárvult szavazókat, akik képtelenek az MSZP-re voksolni, de a Fideszből sem kérnek. Bokrossal az élen az egyetlen komoly alternatívának tűnhet a konzervatív párt, a populista ámítás a baloldali semmitmondás és a rasszista szélsőség mellett. Ha nem rontják – ha nem rontjuk – el, tíz százalék fölé is emelkedhetünk.

Többeknek feltettük a kérdést: a rendszerváltás kísérlete lezárult?

– Ez a veszély fenyeget. Mindent meg kell próbálni az elhárítása érdekében. Ezért is léptem be újra a politikába. n