A Quaestor-nyomozás fehér foltjai

Tarsoly Csaba cégvezért és társait más mellett különösen jelentős kárt okozó bűnszervezetben elkövetett csalással vádolják. A nyomozók a vizsgálat során azonban nem hozták kellemetlen helyzetbe a bank alelnökét, nem érdeklődtek tőle arról, miképp lehetséges, hogy ellenőrzési rendszerüket így kijátszották. Nem találtuk az elmúlt évtizedek pénzpiac-felügyeleti vezetőinek tanúvallomásait sem, pedig ők talán tudtak volna válaszolni arra, igaz-e, hogy a Quaestor 1997 óta élt vissza az ügyfelek befektetésével. Egyelőre nem tudni azt sem, milyen szerepet játszhattak Tarsoly kapcsolatai abban, hogy a Quaestor törvénytelen működése egészen 2015-ig nem tűnt föl a hatóságoknak. Az is homályban maradt, miként szerzett tudomást a közelgő Quaestor-csődről jó néhány állami cég, hivatal és önkormányzat, hogyan menthették ki befektetéseiket jóval a pórul járt többi ügyfél előtt. A kisbefektetők becslések szerint az egyes kötvények értékének átlagosan 25 százalékát kapják vissza. Van, aki veszteségének száz vagy kilencven százalékához juthat hozzá, míg nagyon sokan a pénzüknek csupán a töredékét szerezhetik vissza.

– Elmondom, hogy nyolc általánost végeztem, ezenkívül hűtő- és klímaszerelő OKJ-s végzettségem és szobafestő jártasságom van, mivel ilyen típusú szakközépiskolába is jártam, de két év után félbemaradtak a tanulmányaim – mondta tavaly március 25-én, délelőtt negyed tízkor Orgován Béla a készenléti rendőrség Kerepesi úti épületének irodájában. Két nyomozó faggatta az utóbbi idők egyik legnagyobb céges botrányáról, a Quaestor-ügyről, amelybe úgy került a szobafestő, mint Pilátus a credóba:

– Ügyvezetője vagyok a Quaestor Invest Kft.-nek, vezérigazgatója a Quaestor Pénzügyi Zrt.-nek – mondta a rendőröknek. A poszton Tarsoly Csabát váltotta. Az egyik nyomozó azért megkérte, hogy betűzze le a cégek nevét. Sikerült neki.

Orgován Béláról szinte többet tudtunk meg akkoriban, mint a Quaestor történet hátteréről. Kiderült, hogy gyilkossági kísérlet miatt büntetett előéletű, negyvenéves és közmunkás.

– Gyakorlatilag szerettem volna kipróbálni magam ügyvezetőként, hogy hogyan tudok érvényesülni – mondta a rendőröknek.

A Quaestor egyik embere kereste meg az ajánlattal, lenne-e a cég ügyvezetője. Egy építkezésen találkoztak. Orgován nem lehetett biztos magában, ugyanis felhívott egy ügyvédnőt, akit régóta ismer, és megkérdezte tőle, vajon ő alkalmasnak tartja-e az ügyvezetésre. Azt a választ kapta, hogy igen. Erre vállalta a feladatot.

Az állásajánló tanúvallomása szerint azért volt szükségük Orgovánra, mert sokan vissza akarták váltani a kötvényeiket, és kellett egy ember, aki a haverok „fű alatt intézzétek el nekem” típusú kéréseit elutasítja.

A március 16-i közgyűlésen – ahol Orgovánt megválasztották – az érintett nem vett részt. Egy órát várakoztatták az előtérben, aztán a tárgyalóból kitóduló emberek közül beszélt Tarsoly Csabával is, de hogy mit és még kivel találkozott, azt nem tudta megmondani a rendőröknek, „mert annyi ember volt ott”. 250 ezer forintos fizetésben alkudtak meg, Audival járhatott, írtak róla az újságok, igaz, nem szépeket: egyszerű stróman, a felelősöket menti. Néhány nappal később a cégnél jelezték neki, adjon meghatalmazást a korábbi vezérnek, hogy öncsődöt jelenthessen. Ezután a karriernek befellegzett, Tarsoly – vélhetően a botrány hatására – visszavette a vezetést.

Tíz napig tartott a szobafestő királysága.

A 168 Óra birtokába került az a több mint százezer oldalas nyomozati anyag, amelynek alapján az ügyészség vádat emelt a Quaestor-ügy felelősei ellen. Tarsoly Csaba cégvezért és társait különösen jelentős kárt okozó, bűnszervezetben elkövetett csalással és több más bűncselekménnyel vádolják. 77 milliárd forint a kár, több mint harmincezer sértettje van az ügynek, öt vádpontban 5458-rendbeli csalást és sikkasztást rónak a vádlottak terhére.

Az ügyészség és a bíróság helyenként személyeskedő ütésváltása után egy ideig úgy tűnt, lapzártakor megszűnik a büntetőeljárás, ugyanis, bár a törvényszék hiánypótlást kért, az ügyészség beintett, mondván: mindent rendben átadott, nem teljesítheti a kérést. Pedig a törvényszék szerint a vádirat hiányos, a bűncselekményeket és az azokat igazoló bizonyítékokat az iratban nem rendezték össze, s mivel több mint ezer oldalas a vádirat, bíró legyen a talpán, aki kiigazodik benne. Végül pár nappal a határidő lejárta előtt a vádhatóság teljesítette a törvényszék kérését. A nyomozati iratok áttanulmányozása után már többet tudhatunk arról, mi történhetett a Quaestor-cégcsoporttal, de a sok tízezer oldal átböngészése után még mindig rengeteg a kérdőjel, az elvarratlan szál.

„Csak hogy tudj róla: Csaba elvitt ma hatmilliót a Báthoryból” – jelentette kollégájának a Quaestor Báthory utcai irodájából egy pénzügyi asszisztens. E-mailben, biztos, ami biztos. Nagy volt a pénzforgalom, a futárok kis oldaltáskájukban olykor negyvenmillió forintot is szállítottak a cég fiókjai és Váci úti központja között. Ha Tarsoly Csabának vittek pénzt, akkor nem kaptak az átadásról elismervényt. Elvégre ő volt a főnök. Tarsoly vezetési stílusáról néhányan úgy tartották, „emocionálisan hullámzó” volt: egy bizonyos cég hitelszerződéseit elolvasás nélkül hagyta jóvá, nem szakmai ügyekbe is beleszólt, a cégcsoport szállodájában, a Bérc Hotelben még a tapétát is le akarta cseréltetni, mert nem tetszett neki a színe.

„Mindenki el van kényeztetve a Q által” – írta e-mailben Tarsolynak a Quaestor egyik, a botrány kirobbanása előtt távozó vezetője. Éppen felmondott, kiöntötte a szívét: azt közölte, nagy a feszültség a cégnél, sok kolléga nem érti meg, hogy luxuskiadásokra nincs pénz, már nem szállíthatnak az országon belül alkalmazottakat a vállalat pénzén.

A vezetők ezek szerint korábban megszokhatták a jót, pedig cégük egyik napról a másikra élt. Lényegében állampapír-értékesítéssel foglalkoztak, tőzsdei ügyleteket bonyolítottak le, de a vallomásokból az derül ki, hogy a cégcsoport vállalatai (többek közt utazásszervező, pénzügyi tanácsadó, sportcsarnokfenntartó cégek) közül csak az anyacég termelt pénzt. Mintegy havi 700 milliót, ám 1,2 milliárd kellett volna a működéshez. Bár a leányvállalatoknak az lett volna a szerepük, hogy forrással lássák el a Quaestort, erre képtelenek voltak. Sőt állítólag a kasszába érkező pénzek dupláját a leánycégek vitték el.

Az egyik vezető vallomása szerint csak a banki hitelek hozhattak plusz pénzt. Volt olyan dolgozó, akinek állítása szerint fogalma sem volt arról, hogy tételesen miből keletkezik a cég bevétele, csak azt látta, hogy naponta 10-20 millió forint érkezik a számlára. A lavina akkor indult el, amikor a múlt év elején bedőlt a Buda-Cash brókercég, és ez eladási pánikot indított a kötvénybefektetők körében. Tarsolyék már nem tudták az újabb és újabb lyukakat befoltozni. A rendőrség állítása szerint volt egy T2 nevű technikai számlájuk, amelyet az ügyfelek állampapírjainak eltulajdonítására, illetve annak nyilvántartására használtak. Na meg a fiktív kötvényeket lajstromozták ott. A nyomozók szerint meghamisították a könyvelést, a pénzügyi beszámolókat is. Egy, a Báthory utcai fiókban dolgozó asszisztens azt mondta a rendőröknek: a munkája során használt brókerrendszerben húszszintű hozzáférés volt, ő csak a kilencedik szinten léphetett be, így rengeteg menüponthoz nem volt hozzáférése. Egy másik tanúkihallgatáson az hangzott el, hogy az ügyfeleket személyesen kísérték be a Báthory utcai fiókba, ahol nem a megszokott, gépi szerződéseket kötötték meg velük, s miután a vevő befizetett a pénztárba, a pénzt nem vették nyilvántartásba.

Windisch László, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a Buda-Cash bedőlése után azt kérte munkatársaitól, hogy indítsanak néhány cégnél értékpapír- és pénzfedezettségi vizsgálatot. Az ellenőrök március 9-én reggel kilenc körül kopogtattak a Questornál.

„Az első gyanús jel azon a napon az volt, hogy körülbelül délben Tarsoly Csaba felhívta Végh Richárd igazgatót (az MNB Tőkepiaci Felügyeleti Igazgatóságának akkori vezetője, jelenleg a Budapesti Értéktőzsde vezérigazgatója – a szerk.), és tudomásom szerint számon kérő hangnemben kérte, hogy másnap menjenek vissza a kollégáim, és akkor folytassák le a vizsgálatot. Azt a választ kapta, hogy erre nincs lehetőségük, és a Quaestor működjön együtt az ellenőrzőkkel” – mondta Windisch a rendőröknek a jegyzőkönyv szerint.

Tarsoly még aznap találkozót kért az MNB-alelnöktől. Bende Gyöngyi kommunikációs igazgató, a Fidesz-elnök extanácsadója ment vele, előadták Windischnek és munkatársainak, hogy minden a Buda-Cash-ügy rovására írható.

Windischék értetlenkedtek, hiszen Tarsolyékkal már korábban, a Hungária Értékpapír Rt. botránya idején megállapodtak, hogy havonta e-mailben tájékoztatják az MNB-t a pénzkiáramlás mértékéről. Tarsolyék ezt meg is tették, és azt üzenték, hogy napi százmilliós, az ellenőrzés napjáig összesen mintegy 1,5 milliárd forint ment ki a cégtől. De ez – Windisch elmondása szerint – még nem indokolta volna, hogy Tarsoly öncsődöt jelentsen vagy a kormányhoz forduljon. Mert Tarsoly ezt is kilátásba helyezte, Orbánt pedig jó barátjának nevezte. Az MNB emberei nem értették, mi a pánik oka. A tárgyalás végén Tarsoly jelezte: este 7-re visszajön, ám korábban érkezett. Windisch szerint négyszemközt akart beszélni vele. Közben megérkezett az MNB épületébe Bende Gyöngyi is. Ő is négyszemközt akart beszélni az alelnökkel, de ahogy meglátta Tarsolyt, pánikszerűen távozott. A Quaestor-vezér Windischnek – az MNB-alelnök szerint – állítólag elismerte, hogy nem ötven-, hanem kétszázmilliárd forintnyi kötvényt adtak ki, és azt is, hogy hamisak az adataik. Az MNB-alelnök úgy emlékszik: Tarsoly azt mondta, egy 1997-es erőmű-privatizáció során érte őket komoly veszteség, bűncselekmények is történtek, a privatizáció során fenyegetést kapott, és örült annak, hogy egyáltalán életben tudott maradni. Ekkor kezdték el a Quaestornál az ügyfélpénzeket eltüntetni. Tarsoly a négyszemközti beszélgetésen azt is elmondta, a másik pofon az egy évtizeddel ezelőtt történt, Kulcsár Attila nevével fémjelzett K&H brókercég botránya volt, ami miatt lenullázódott a cége. Harmadszor pedig a 2008-as válság tette be a kaput, amikor a győri ETO Parkban lévő bérlők többsége felmondta a bérleti viszonyát. Tarsoly rendőrségi vallomásában már azt hangsúlyozta: soha nem állt szándékában megtéveszteni az ügyfeleket. Ügyvédje pedig arról beszélt, hogy szabálytalanságok történtek a cégnél, de bűncselekmények nem.

A nyomozók a vizsgálat során nem hozták kellemetlen helyzetbe a nemzeti bank alelnökét, nem érdeklődtek tőle arról, miképp lehetséges, hogy ellenőrzési rendszerüket így kijátszhatták. Nem vizsgálták azt sem, valóban egy privatizáció során kezdődött-e az egész ügy, tényleg történtek-e bűncselekmények, fenyegettek-e valakit. Az MNB tőkepiac-felügyeleti főosztály vezetőjétől is lényegében csupán annyit tudakoltak, hogy milyen a fiktív és a valódi Quaestor-kötvények aránya. Kiderült, a Keler Zrt.-nél (Központi Elszámolóház és Értéktár) az értékpapírok 18,14 százaléka volt lejelentve. És pont. Nem vegzálták tovább a tisztségviselőt.

Nem találtuk az elmúlt évtizedek pénzpiac-felügyeleti vezetőinek tanúvallomását sem, pedig ők talán tudtak volna arra válaszolni, igaz-e, hogy a Quaestor 1997 óta élt vissza ügyfeleinek a befektetésével. A több tízezer oldalnyi iratban nem leltük Mikuska Zoltán nevét és tanúvallomását sem. Ő volt Tarsoly titkára, és – a Blikk állítása szerint – az ő barátnője Polt Péter legfőbb ügyész lánya.

Ibolya Tibor fővárosi főügyész mégis világszínvonalúnak tartotta a nyomozást, Polt Péter legfőbb ügyész pedig a Népszabadságnak azt mondta, ilyen monstre ügyben ilyen gyors nyomozásra nem volt még példa. „Ebben szerepe volt a Nemzeti Nyomozó Iroda és az ügyészség jó együttműködésének, és például annak a speciális szoftvernek, amelyet ennek az ügynek a támogatására vásároltunk” – mondta.

Pedig a nyomozati anyagban nemcsak a felügyelet felelősségét nem firtatják, a politikai szálnak sincs nyoma: hogyan sikerült például a Quaestor bedőlésének napján kimenekíteni a Külgazdasági és Külügyminisztérium pénzét a cégből? Ráadásul az oldaltáskában pénzt szállító futárokat vagy pénzügyi asszisztenseket sem kérdezték meg arról, mit tudnak az állami intézmények gyors pénzkivételéről. Bende Gyöngyi volt fideszes elnöki tanácsadót sem faggatták azzal kapcsolatban, van-e tudomása a kormány és a Quaestor kapcsolatáról. (Ő nem vádlott, tanúvallomásában főként arról beszélt, hogy mennyire szakmai munkát végzett a cégnél.)

Pedig a Quaestor bedőlésének napján maguk a cég vezetői utaltak arra, hogy politikai szála is lehetett az ügynek, tavaly március 9-én ugyanis a következő SMS-eket küldték egymásnak a nyomozati anyag szerint:
„Politikailag kurva szar ügy az egész.”

„Úgy érzem, megmentenek. Ha nekünk nem adnak esélyt, senkinek sem adnak, és az politikailag öngyilok.”

„Nem opció, hogy vége. Egyszerűen nem bírja el a piac és a lakosság.”

A nap végéig bizakodtak csak, késő estére már szembesültek a valósággal. Egyikük ezt írta SMS-ben:

„Két év nyomozás, hat év per. (...) Nyugdíjra nem lesz gondom.”