A parkolóból előztünk: a Mercedes-ügylet titkai

A Mercedes vezetői szerint a piac alakulásától függően a kecskeméti üzemet folyamatosan fejlesztik, és a beszállítói körrel együtt további tízezer munkahelyet is teremthetnek. A szó szoros értelmében zöldmezős beruházást egy 450 hektáros területen, logisztikailag rendkívül kedvező helyen, a várostól délre, az E75-ös és a várost délen elkerülő út mellett építik. Azt szeretnék, ha a beszállítók közvetlenül a szomszédságukba települnének, megtakarítva így a szállítási költségek egy részét.

Az új üzem létesítéséről született döntést követően a Daimler–Benz lengyelországi és romániai helyszínekről kezdett tárgyalásokat. A rendkívüli titoktartás miatt hazánkat – a pletykák szerint – szinte a véletlen segítette hozzá, hogy pályázhasson. Állítólag úgy szereztünk értesülést a Mercedes terveiről, hogy egy másik nagy német cég, a Steyr (amelyik egyben a Daimler egyik nagy beszállítója is) éppen visszamondta egy magyarországi beruházását, kárpótlásként viszont adott egy tippet: érdeklődjünk a Mercedesnél. Amikor ez megtörtént, kiderült, hogy az említett országokkal már hónapok óta tárgyalnak. Ekkor Gyurcsány Ferenc személyesen hívta fel a baden-württembergi miniszterelnököt, hogy hazánk is jelentkezik a projektre. Negyedéves késéssel ugyan, de így mi is „képbe kerültünk”, és megkezdődött a csaknem egy éven át tartó, rendkívül alapos döntés-előkészítési procedúra.

Mi három helyszínt ajánlottunk, Zalaegerszeget, Miskolcot és Kecskemétet. A tárgyalások részleteiről keveset tudni, mert a csekély számú beavatottal roppant szigorú titoktartási nyilatkozatot írattak alá. Annyi bizonyos, hogy a gazdasági minisztériumban és az ITDH-ban is egy-egy szűk előkészítő csoport működött Garamszegi Ábel, illetve Kilián Csaba vezetésével. Ők koordinálták és szervezték az itteni tárgyalásokat és a német szakemberek látogatásait.

A Mercedes megbízottjai a hazájukra jellemző alapossággal jártak el. A cégcsoport fejlesztési részlegének vezetői az év elejétől végigjárták az ajánlott városokat, tárgyaltak azok vezetőivel, sőt oktatási intézményekbe is ellátogattak. A német fél beruházást előkészítő szakemberei átvilágították a helyszíneket, felmérték az infrastruktúra, a szakképzés, a munkaerőpiac, az egészségügy és a szociális ellátás rendszerét, a városok gazdálkodását, adórendszerét.

A hónapokig tartó és a pályázó országok mindegyikére kiterjedő aprólékos elemzés után végül Kecskemét mellett döntöttek. A konszern szóvivője szerint azért esett épp Magyarországra a választásuk, mert itt a legjobbak a feltételek számukra egy új gyár létrehozásához. Ezzel kapcsolatban külön kiemelte az infrastruktúrát, a logisztikát, a munkaerő-kínálatot és a munkabéreket.

– Olyan gyártóhelyszínt kerestünk, ahol biztosítani lehet a márkával szemben támasztott magas követelményeket – tette hozzá.
Információink szerint nagy súllyal esett a latba a tapasztalt autóipari beszállítói háttér is. A közismert Suzuki és Audi mellett az autóipari ágazat olyan meghatározó szereplőinek vannak komoly kapacitásai nálunk, mint a német Bosch vagy az amerikai Powertrain. A Volkswagen konszern évente 300 millió euró értékben szerez be alkatrészeket magyarországi gyártóktól. Kecskeméten van például a Knorr–Bremse fékgyártó üzeme, valamint a Phoenix Mecano műanyag és alumínium berendezéseket előállító egysége is.

Az utolsó pillanatig nagy konkurenciát jelentő romániai helyszínekkel szemben óriási előnyt jelentett hazánk kedvező földrajzi helyzete és az a tény, hogy Kecskemét autópályán elérhető. Kalkulációk szerint innen Németország felé a szállítási költség mintegy 80-90 euró kocsinként, míg Romániából ennek háromszorosa lett volna. Nem beszélve arról, hogy innen sokkal gyorsabb lehet a szállítás. A csalódott románok elsősorban ennek tudják be, hogy nem ők lettek a kiválasztottak.

Miután mindhárom ország az EU által megengedett maximumot ajánlotta, sokat számított a beruházónak nyújtandó támogatás. Ennek formája részben beruházási és képzési támogatás – ami többnyire készpénzt jelent –, valamint társaságiadó-kedvezmény. Ezek mértékéről a felek a végleges szerződés aláírásáig és Brüsszellel való elfogadtatásáig nem nyilatkoznak, de a végösszeg valahol 30 és 40 milliárd forint között lehet, nagyobbrészt készpénzben. Emellett a város is nyújt különféle kedvezményeket a német befektetőnek, amelyeket azonban egyelőre szintén nem hoznak nyilvánosságra. Zombor Gábor, Kecskemét polgármestere ehhez hozzátette, hogy a városi közgyűlés gazdaságélénkítést szolgáló korábbi döntése értelmében a helyi iparűzési adó öt év alatt 2 százalékról fokozatosan 1,5 százalékra csökken.

Külön kiemelendő, hogy a Fidesz többségi irányítása alatt álló Kecskeméten a politikai pártok dicséretesen együttműködtek annak érdekében, hogy a település elnyerhesse a beruházást. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ez a fejlesztés óriási lehetőség a város számára, amelyet ki kell használni. Nem is volt kisstílű vita a beruházáshoz nyújtandó támogatásról. Szégyenletes azonban, hogy miközben a német sajtó nagy magyar sikerről és hosszú távra szóló presztízsberuházásról ír a címoldalakon, nálunk sokan csak az állami támogatás – egyébként ilyen esetekben elvárható – mértékét firtatják. Pedig ez – a beruházás léptékéhez mérten jelentéktelen tétel – az új munkahelyekből, a fizetendő adókból, a fejlett technológia és képzés nyomán növekvő gazdasági vonzerő révén busásan megtérül. Arról már nem is szólva, hogy becslések szerint az új üzem termelése önmagában legalább egy százalékkal növeli majd a magyar GDP-t.