A nyugdíjasok miatt van válság?
Liberális vagyok, az SZDSZ tagja. Tudom, a szabad verseny, az öngondoskodás a jövő útja. Amióta munkába léptem, mindig beletörődtem, hogy ne a magam érdekeivel törődjek.
Most mégis elkeseredtem, hogy 83 évesen sem érdemlek meg ötvenévi munka után kissé gondtalanabb életet.
Régóta hallom, olvasom, hogy a közel hárommillió nyugdíjas milyen nyűg az állam nyakán, miattunk van a gazdaság válságban. Közben milliókat adnak végkielégítésként érdemteleneknek, kampányra költenek milliárdokat, a 21. században, az informatika korában tonnaszám használnak papírt a bürokrácia kiszolgálására stb.
Mostanában hallom, hogy ezután csak az inflációt veszik figyelembe a nyugdíjemelésnél. A gazdaság növekedéséből ne részesüljenek a nyugdíjasok, hiszen azért nem dolgoznak meg.
1947-ben kezdtem tanítani. Mint osztályidegent 1950-ben egy kis faluba helyeztek. (Albérleti földes szoba, kút és mellékhelyiség az udvarban.) Öszszevont osztályú, nagy létszámú csoportot tanítottam, lelkesen. A nemzet napszámosaként eszembe se jutott méltatlankodni, hiszen a háborúban tönkrebombázott országot kellett újjáépíteni.
Most azt mondják, hogy nem adóztunk, de fizetésünk csak az éhenhalástól mentett meg, és fizettették velünk évekig a békekölcsönt is. Nem volt étkezési kiegészítés, ruhapénz, szabad szombat. Dolgoztunk. Örültünk, hogy szépül Budapestünk, a falvakba bevezetik a villanyt, a fiatalok ingyen tanulnak... Meg kellett értenünk: a jövő építésen dolgozik mindenki az országban (?), azért kevés a munkabér.
Férjemet az ÁVO zaklatta, félelem, gondok között éltünk. A harmadik infarktus elvitte páromat. Egyik gyerek 2, másik 4 éves. Nehéz idők következtek, gyerekbetegség miatt nem volt táppénz. Fizetés nélküli szabadságra kényszerültem.
Nyugdíjazásom után fél évet pihentem, aztán folytattam a tanítást. A nyolcvanas években 5 százalék tb-t, és 1997-ig, 72 éves koromig az aktív dolgozókkal azonos százalékban fizettem az adót. 2002-ben nem örültem a 18 ezer forintnak, mert politikai egyezkedés, kampánypénz volt. Ellenben nagyon örültem Gyurcsány Ferenc 13. havi nyugdíjának. Kicsit emberibb életem lehetett.
Azt a felfogást, hogy nem érdemeljük meg a gazdaság növekedéséből való részesedést, egyszerűen aljasságnak tartom! Különösen, hogy azok mondják ezt, akik a mi nyomorult fiatalságunk munkájának az eredményeként szerezhettek diplomát, vagyont, élnek gondtalan életet.
(Név és cím a szerkesztőségben)
