A neonácizmus régiónkban
Maga a rendszerváltás szabadította fel a szélsőjobb erőit – amelyeket azután erősített a váltásban való csalódás. Nem elsősorban lumpen-elemek, sokkal inkább a középosztálynak a lecsúszástól tartó rétegei tömörülnek ezekben a pártokban, mozgalomban, amelyeket a „radikális” jelző helyett a tudománynak nevén kell neveznie: neonácikról van szó. Erről volt szó az SPD Ebert-Alapítványának budapesti nemzetközi konferenciáján, ahol Bayer József professzor azt mondta: a Jobbik nem fog 14 százalékot kapni jövőre, de be fog jutni a parlamentbe.
A német szociáldemokraták legutóbb elvesztették ugyan a választást, de nemzetközileg, így Budapesten is aktív pártalapítványuk változatlanul ráérez, hol lehet hasznos a szervező támogatás. Így találkozhattak itt a napokban a politikatudomány emberei szinte egész Közép-Kelet-Európából német kollégáikkal, hogy keressék a választ a kérdésre: jelent-e a szélsőjobb veszélyt ezekre az országokra, illetve Németországra?
Általában igen, de (jelenleg) nem túl nagy és igencsak változó mértékben. Tamás Pál, az MTA Szociológiai Intézetének igazgatója szerint 1989-ben az elemzők harcos antikommunizmust vártak ugyan – de a szélsőjobb megjelenését nem. Úgy véli, a gazdasági lecsúszástól tartó középrétegek reakciója ez, de elválaszthatatlan a „Trianon-szindrómától”, a két világháború között uralkodott ideológiától, amely sokak számára ma is a magyar önazonosság része. Az eredetileg a politikai középről származó eszme azt kisajátító szélsőséges képviselői most egyfajta „magyar Holocaustként” értelmezik a történteket, szítják az indulatokat – kísérő-jelenségként a nyugat-ellenességgel, az antiszemitizmussal, a roma-gyűlölettel. Tamás felhívta a figyelmet, hogy míg a német szélsőjobb alakulatokban az alacsony képzettségű emberek dominálnak, nálunk a középrétegek. S köztük meglepően sok nő – lévén, hogy azok fogékonyabbak az érzelmi politizálásra.
Magyar neonácik orosz weboldalon
A neonácik új keletű internacionalizmusáról szólt Miroslav Mares, a prágai Masaryk Egyetemről. Az orosz „Nemzeti Ellenállás” weboldalán cseh elvbarátaik feszítenek – a magyar „Vér és becsület” pólóiban… A Jobbik a maga, másutt még így nem létező egyenruhás, fél-katonai gárdájával a jelek szerint egyfajta modellt jelent európai elvbarátaiknak. Annál is inkább, mert ebben a szubkultúrában a paramilitarizmus a marketingnek igen hatásos eszköze.
Dominika Kasprowicz, a Krakkói Egyetemről, ugyancsak találkozott már a „Vér és becsület” képviselőivel, de arról tudott beszámolni: a 2001-es csúcs után a lengyel szélsőjobb inkább hanyatlóban van - bár nem lehet alábecsülni. Annál is kevésbé, mivel a határ köztük és a nemzeti konzervatívok között elmosódott – működnek például közös könyvkiadóik- és változatlanul erős a jobboldali nacionalizmus. Az ugyan nem utasítja el a demokráciát, nem nyíltan antiszemita, de ugyancsak nem határolja el magát világosan a tekintélyuralmat pártoló jobboldali radikálisoktól.
Viszonylag megnyugtató képet adott hazája helyzetéről Michael Edinger, a jénai Schiller Egyetem kutatója. A Republikánusok, a Német Népi Unió napjainkban nem sok vizet zavarnak. A legsikeresebb szélsőjobb alakulat, az NPD, a választásokon visszaszorult. Az állítás, hogy a volt NDK „fasizálódik”, természetesen erős túlzás, de a neonácik jelentenek bizonyos veszélyt a demokráciára. Edinger arra is felhívta a figyelmet, hogyan veszi át a német szélsőjobb a radikális baloldal ideológiáját, jelképeit. Ennek is betudható, hogy a neonácik a német középosztály, az értelmiség számára nem vonzóak és a szélsőjobb a német médiában általában negatívan jelenik meg.
Bulgária szélsőjobb pártja, a 2005-ben feltűnt és egyből 8 százalékot szerzett Ataka az idei választáson már csaknem 10 százalékot kapott. Paradox módon, hallottuk Nikolai Genovtól, a berlini Freie Universitaet tanárától, Bulgáriában nem válsághelyzetben jelentkezett az ország EU-felvételéig szalonképtelen szélsőjobb, hanem éppen akkor, amikor stabilizálódott a politikai és a gazdasági helyzet. A bolgár ultrák szerint minden cigány bűnöző, ki kell lépni a NATO-ból és az ország iparát, földjeit vissza kell adni a bolgároknak.
Folyamatosság Ceausescutól Tudorig Romániában
„A radikalizmus folyamatosságát” állapította meg hazájában Florin Turcanu, a Bukaresti Egyetem tanára. Nézete szerint Vadim Tudor Nagyrománia Pártja nem neo-fasiszta, hanem nacionalista-populista alakulat, amelynek gyökereit Ceausescu nacionalista kommunizmusa jelenti. Tanulságos, hogy Tudor, akire nem is olyan régen egy elnökválasztáson még minden harmadik szavazat esett, legutóbb csak néhány százalékot kapott és gyűlésein a korábbi tömegek helyett alig vannak néhányan.
Turcanu egyébként arra figyelmeztetett, hogy a román és a magyar szélsőjobb Erdélyben csaphat össze. A 31 éves Tudor Ionescu vezette Új Jobboldal (Noua Dreapta, ND ) tagsága fiatalokból áll, a mozgalom nyíltan a Vasgárda, a román fasizmus hagyományait követi. Antikommunista, anti-liberális, antiszemita, ellenzi az EU-t, pán-román és az ortodox kereszténység jelképeit használja. A pofesszor szólt arról, hogy a Jobbik láthatóan ki kívánja terjeszteni tevékenységét Erdélyre. Elnöke, Vona Gábor, nyáron ifjúsági táboron volt jelen Gyergyószentmiklóson és helyi követői mind gyakrabban tűnnek fel a helyi magyarság ünnepségein. Miután mind a magyar, mind a román hatóságok banalizálják a szélsőjobb jelenségeket, Erdélyben megjelenhet a két oldal összecsapásainak veszélye. Annál is inkább, mivel a kolozsvári Gheorghe Funar felhívta az ND-t valamint a PNG-t: egyesítsék erőiket. Az utóbbi nacionalista-populista, „keresztény” párt mögött George Becali, a Steua Bukarest dúsgazdag tulajdonosa áll.
Mérsékeltek nem szövetkeznek Jan Slota-val
A hitleri idők szlovák bábállamának hagyományai, a közbeszéd jellege, a magyar kisebbség körüli feszültségek és a nagy számú roma is elősegíti egy sor különböző szélsőjobb-nacionalista párt és mozgalom működését Szlovákiában, hallhattuk Grigorij Meseznyikovtól, a pozsonyi Politikatudományi Intézet vezetőjétől. A Jan Slota-vezette Nemzeti Pártról szólva rámutatott: az SNS módszeresen használja a „magyar kártyát”, agresszívan keresi az összeütközés a kisebbséggel. Támogatói egyébként a tekintélyuralom hívei. Bár az SNS ismételten volt kormánykoalíció része, „mérsékelt jobb-közép és bal-közép pártok” soha nem keresték támogatását.
Végül Bayer József professzort, az MTA Politikatudomány Intézetének igazgatóját idézzük. A radikális politikai, a szélsőjobb büntetőjogi kategória – ne engedjük, hogy az utóbbiak a maguk érdekében összemossák a kettőt, mondotta. Bayer szerint a Jobbik ugyan nem fog 14 százalékot kapni jövőre, mint az idei európai választáson, de be fog jutni a parlamentbe. Nálunk is az a gond, hogy homályos a határvonal a konzervatív közép és a szélsőjobb között. Ami azt is jelentheti, hogy a Fidesz elfogadhatja a Jobbik támogató szavazatait egy alkotmánymódosításhoz – aminthogy elfogadta annak idején a MIÉP támogatását is. S egy másik veszély: hogy a Jobbikra hivatkozva, a szélsőséggel érvelve támadják majd a konzervatívok a baloldalt, a szocialista ellenzéket.